A családunk hozzáállása ahhoz, hogy babát várunk, elég rossz. Mit tehetünk?
Csütörtökön tudtunk meg, hogy babát várunk - kissé késve, hisz az első három hónapon már túl is vagyunk.
Az anyagi körülményeink elég rosszak - nekem nincs meg az egy év bejelentett, egy hónapja költöztünk albérletbe, ami 75.000 ft havonta, és egyikünk sem keres túl sokat.
Hétvégén elmondtam a családomnak a nagy hírt - mindenki kiakadt. Az édesanyám olyan dolgot vágott a fejemhez, amit nem hiszem, hogy valaha is meg tudok neki bocsátani: hogy jobb lenne, ha Down-kóros lenne a baba, mert akkor még el lehetne vetetni, és hogy jobban járnék, ha sohasem szülnék. A családom többi tagja jól beolvasott nekem, aztán sok sikert kívánt. (Hozzáteszem: nem felelőtlenségből lettem terhes - fogamzásgátlót szedtem végig!)
Tegnap pedig anyóséknál voltunk vacsorán - nekik is elmondtuk a gólyahírt. Az, hogy az anyósom utál engem, közismert tény (pár hónapja, mikor még náluk laktunk, kidobott a házából, ezért különköltöztünk, és utána sikerült csak összeszednünk magunkat erre az albérletre).
Anyósék válasza a következő volt: hát gyerekek... ha már megcsináltátok...
Az egyetlenek, akiktől némi érzelmi és erkölcsi támogatást vártunk, az párom bátyja és annak a gyermekorvos felesége (egy egy éves és egy két éves kislány szülei), akik a bejelentésünkre fanyalogva és utálkozva csak annyit mondtak: jól meggondoltátok?
Láttam a páromon, hogy ez volt az a pont, amikor teljes mértékig elszontyolodott - valójában még sohasem láttam annyira elkeseredettnek, mint tegnap este.
Miután még annyit megkérdeztem a sógornőjétől, hogy a terhességem alatt mit ehetek, mit ihatok, ami nem ártalmas (mivel első terhességem, és 23 évesen még elég keveset tudok erről a témáról), a válasz olyan flegma és sértő volt, hogy még most is felszalad a vérnyomásom tőle. "Tudhatnád, hogy nem szabad alkoholt fogyasztani, mert kimondottan árt a gyereknek!"
Én, alkoholt! Én, az örök absztinens! És még ha maga a mondat nem is lett volna ennyire sértő, az, ahogy mondta, annál inkább! Mintha valaha híd alól szalasztott alkoholista lennék.
A párom teljesen letört, látom rajta, hogy mennyire bántja a dolog.
Engem pedig az visel meg nagyon, hogy tudom, mindez azért van, mert az anyja ellenem hangolta az egész családot, és kinéznek maguk közül - pedig sem szegényebb nem vagyok, az értelmi képességeimet pedig jóval többre tartom az övéknél.
De sajnos azt is tudom, hogy ha megszületik a kisbabám, ő sohasem fogja megkapni azt a szeretetet és törődést a nagyszülők és a család részéről, mint amivel a két, már megszületett lányunokát körülveszik. És nekem ez esik rosszul: hogy hátránnyal kezdi a gyermekem az életét, csak azért, mert én szülöm.
Mit tehetnénk, hogy változzon a helyzet? Vagy egyszerűen csak törődjünk bele?
válasza:Szerintem nem nagyon tudtok tenni semmit, remélhetőleg ha megszületik a kicsi akkor majd megváltozik a helyzet és őt is tiszta szívből szeretni fogják...talán akkor majd anyud is elszégyenli magát azért a kijelentésért amit tett....
Remélhetőleg később bocsánatot is fog kérni ezért a kijelentéséért mert nagyon csúnya dolog volt tőle :((
Fel a fejjel és kitartást Nektek!
válasza:nem nekik szulod a gyereket hanem magatoknak.ha mar igy alakult oruljetek neki,ne azt nezd mit mondanak a rokonok,szeresetek nagyon a picit.
sajnos a rokonokat nem lehet megvalogatni.
válasza:Hát, ez egy nagyon nehéz kérdés, de adj időt a szülőknek, bár rossz, hogy párod részéről nem első unoka, de szüleid még megenyhülhetnek... párod szüleivel ne foglalkozz, a családdal sem, ne idegesítsd magad ezen, nem teszel jót vele se magadnak, sem a kicsinek...
A sok viszontagság ellenére én nagyon boldog babvárást kívánok neked! :)
válasza: válasza:Szia! Nálunk is hasonló volt a helyzet. Nálunk még ab is felmerült. Szülők nem örültek neki,de ma már mindent megadnak neki. Nagyon szeretik a kislányom,már 1 éves picur:)De nekünk rosszabb volt a helyzet: egyetemre jártam,páromnak 2hitele van/lassan csak 1 lesz/nem is laktunk együtt s én 25 éves vagyok..
Bele fognak törödni s ha látják majd uh-n megszeretik:)
válasza:mit tennék?
megszakítanék minden kapcsolatot velük, nem keresném őket, amíg ők nem keresnek, nem mondanék semmit nekik a babáról, terhességről, mert ezek után semmi közük hozzá.
borzalmas lehet neked ilyen légkörben, sajnállak:( jönnek még ők a te utcádba, ne félj, de én nem hiszem, hogy megbocsátanék.
válasza: válasza:Nálam is így volt, anyám azt mondta amikor megmondtam neki, hogy : -Tudod mit kell tenni?
Magyarul elakarta vetetni.
Nem tettem, mert tervezett baba volt.
A mai napig nem tudom megbocsájtani neki amit tett, ahogy viselkedett.
Azt is mondta, hogy majd a húgom szül neki rendes !!! unokákat!
Azóta már 9 és 6 évesek a gyerekeim. Nem látták egy éve a "mamát", mert nem keresi őket.
Elég messze lakunk egymástól, szerencsére azt hiszem.
Szóval fel a fejjel, ezek a mai mamák már csak ilyenek, le kell őket ejteni magasról.
válasza:Szia! Először is gratulálok a babádhoz. Másodsorban vigasztalni szeretnélek, hogy nem indul hátránnyal a kisbabád az életben, hiszen ott van a TE pocakodban, mégha véletlenül fogant is. Szeretitek, várjátok, akkor mitől lenne hátrányban? A rokonok véleményére ne adj még most, mert később 360 fokos fordulatot vehet. Szégyelljék magukat, hogy ahelyett, hogy támogatnának a földbe tipornak titeket lelkileg. Nyugodtan húzd ki magad és legyél büszke a növekvő pocakodra, később pedig a megszületett gyermekedre.
Az én gyermekeimnek sem örültek a párom részéről, de engem nem érdekel. Úgy gondolom, hogy semmi veszteni valója nincs egyik kisfiamnak sem, hogy milyen rokonokat nem ismernek. Ellenben a "kedves" rokonság igen sokat veszít, hogy nem ismerik őket, pedig már nem pici babák. Az egyik 4,5 éves, a másik pedig 1,5 éves. Mi így jól vagyunk.
Nálatok is kerek lesz a világ nemsokára, de addig is jó pocak-kerekedést kívánok.
Üdv: Heni
válasza:Istenem, sajnálom, hogy ez történt...nálunk apám reagált furán, pár hétig hozzá sem lehetett szólni, aztán tisztáztuk. A fiam egy éves, és imádja. Most várjuk a kistesót, folyton kérdezget, milyen vizsgálatok lesznek, amikre természetesen visz kocsival meg babával:)
A párom szülei mindig utáltak, ott más van egy rakás gyerek, de a miénk egyedül fiú, és ezt sosem bocsátották meg nekem. Meg azt sem, hogy nem közülük van a keresztszülő. A sógornőimmel most jutottunk arra a pontra, hogy nem beszélünk egymással. Szerencsére nem szorulunk rájuk.
HA megfogadsz egy tanácsot, kicsit hagy a családoknak, hogy emésszék a dolgot. A te szüleid valószínűleg hamarosan megenyhülnek, a sógornődnek még fel kell dolgoznia, hogy már nem csak az ő gyerekei lesznek a családban unokák. Remélem minden jóra fordul.
Egyet megtehetsz: ne gyötörd magad. Ne hidd, hogy a gyermeked hátránnyal indul. Neki egyedül a szülei szeretetére lesz szüksége. A család többi tagja körítés. Ha nem akarják, nem kell erőltetni, hidd el, ha ilyenek maradnak, a gyereked jobban jár nélkülük. Én a fiamat már csak az anyósomhoz viszem, a sógornőimhez nem, de ha ő is beszól, hozzá sem fogom. Fel fog nőni nélkülük is.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!