Miket csináltatok a szülés utáni időszakban a kórházban?

#17 szóval a szobatarsadon vezetted le a dühöt, pedig nem miatta nem tudtál pihenni, hanem a nővérek és a takarítók miatt.

Gondolom azért is a szobatarsad a hibás mert nem tudtak ülni meg feküdni sem.

Fúha, ha mellettem feküdtek volna elkuldtelek volna melegebb éghajlatra..

Miattatok stresszel sok anyuka amikor nincs csendben a babája, mert mindig van egy hozzád hasonló bunkó.

Remélem a te gyereked végig csendben volt, és a napok alatt nem zavart másokat a sírással

Egyebkent 10 bababol 9 uvolt, ezen mi olyan meglepo? Mi mast csinaljon szegeny 1-2 napos baba? Vilagarol nem tud meg.

En amikor eloszor bent voltam 5 napig (meg nem szultem), delutan jott egy fiatal friss anyuka szobatarsnak, masnaptol majdnem egesz nap bent volt a babaja velunk, nyilvan sirt ejszaka is tobbszor, amire felebredtem. De ez termeszetes dolog, nem zavart. Amikor megszultem, akkor meg az en babam uvoltott.😀 ez ilyen.

Én is Pécsen szültem, nekem is felajánlották egyszer, hogy elviszik, pihenjek picit, de nem lett volna szívem szegénykét átadni, hogy másnál sírjon. Otthon úgysincs neki más, ahogy a 30-as is írja, inkább próbáltam kitalálni, hogy mit csináljak és előbb-utóbb sikerült is megnyugtatni.

Engem az jobban zavart, hogy az egyik kedves szobatárs órákig volt távol, hol a rengeteg rokonnal találkozott, hol cigizett-energiaitalozott, közben meg a babája ott sírt, az enyémet is felébresztette és próbálhattam tandem nyugtatni a két gyereket. Néha egy másik szobatárs is beszállt, akinek a koraszülött osztályon volt a 28. hétre született babája… szegényt úgy sajnáltam, hogy nyugtathatja itt más babáját míg az övét kb még a kezében sem tarthatta.

"Mellesleg Pecsen,hal istennek,elvettek a siros babakat egy ido utan."

Mi az, hogy elvették? Odament a nővér és elvette az anyától a saját gyerekét?:D

Ne haragudj, de ilyen nincs.

Mellesleg, imádom, hogy a kórházi napok alatt pár intézményben úgy viselkednek a szülőkkel, mintha nem ők lennének a gyerek legközelebbi hozzátartozói, csak valami két lábon járó inkubátorok... De ahogy hazamennek, onnantól anyuka oldjon meg egyedül mindent, mert ha nem, sz_r anya és minek szült.

Reggel császároztak, aznap elég rosszul voltam, nem is akartam csinálni semmit, mentek a gyógyszerek, néha ránéztem a telefonomra, de nem érdekelt pár perc után. Másnap hajnalban állítottak fel, akkor kaptam meg a babát is. Onnantól kezdve a túlélésre játszottam. Röviden: iszonyat kényelmetlen ágy, rémálom volt a felkelés/lefekvés, semmi kapaszkodó,a lábam nem ért le a földre az ágyról, egy szék nem volt a kórteremben, semminek még csak nekidőlni sem tudtam, két napot ültem friss sebbel az ágy szélén támasztatlan háttal, levegőbe lógó lábbal, azt hittem beszakad a hátam. Nálunk látogató nem jöhetett be a szobába. Közben persze próbálj szoptatni meg ellátni a babád...

A szobatársakkal beszélgettünk, kb.ennyi. Alig vártam hogy kiszabaduljak onnan.

“Mellesleg Pecsen,hal istennek,elvettek a siros babakat egy ido utan. Es mindenkivel hozattak be cumit is.“

Én is Pécsen szültem, nekem 2 óra után visszahozták, hogy nagyon sír, csináljak vele valamit, megmutatták a pelenkázást, és magamra hagytak. A szülésfelkészítőn még azt mondták, nyugodtan adjuk le a babákat, legalább az első este, hogy tudjunk aludni, hát ehhez képest aki leadta, arra elég csúnyán néztek. Fél ötkor született, 23:30kor állítottak fel először a császár után, akkor elvitték, 2-kor hozták vissza, és utána legközelebb vizitre vitték el, majd vissza is kaptam azonnal, legközelebb az éjszakás nővér vitte el, mert már sírtam a fáradtságtól, kimaradtak pillanatok/percek, de a lányom csak a kezemben nem sírt. Nem mertem vele aludni, mert nem a fal mellett volt az ágyam, és féltem, hogy leesik. Meg persze közölték is, hogy eszembe se jusson, mert ha leesik, és betörik a feje, én leszek a felelős.

Aki cumit adott, azt is megszólták. Segíteni mondjuk egyik se tudott érdemben. Ellenben kétszer is megtömték tápszerrel a vizitek alatt, holott volt tejem, és ő sem veszített a súlyából jelentős mennyiséget, 3 naposan már meghaladta a születési súlyát. Akkor mondjuk legalább tudtam miért sírt…tele volt levegővel szerencsétlen, akkorákat büfizett, hogy csak lestem.

“Dajkalhatod 20 evig utana, nem tudom mit van ugy mindenki oda ettol“

😳😳😳😳

Szülés után annyira eufóriában voltam a kórházban, hogy ha vizsgálni jöttek be a picit, akkor is ott voltam mellette. El nem tudom képzelni, hogy odaadjam idegeneknek, mert én durmolni akarok inkább egyedül…

De ja, a romák, meg a tinglitangli felelőtlen anyák a jó példa, igazad van. Nem csoda, hogy sírt melletted a saját gyereked is.

39es pont ezt akartam írni.

38as, Sejtem mostmár mi is itt a helyzet veled. Nincs is több kérdésem. :) Mondjuk sejthető volt ez a szint már. A másik gyerek hajmosása szülés után mikor ott van a pici, aki eddig benned volt és csak anyára számíthat az bizony elengedhetetlen fontos. Nagyooon fontos. Gondolom milyen zsákfalu lehet ez.