Miket csináltatok a szülés utáni időszakban a kórházban?

Nekem óriási mázlim volt, mert egy 6 ágyas szobában teljesen egyedül lehettem a babámmal.

Aludtam amikor tudtam, mert a babám is sokat aludt. De ugye vagy a nővérek jöttek ezt azt vizsgálni, vagy vizit volt, vagy a takarítónő jött matatni.

De napközben igen, olvastam, agysorvasztó dolgokat néztem a telefonon, babáztam, fogadtam a látogatókat.

Huhh, olvasgatva a válaszokat, egyre jobban hálát adok a magánklinikáért.

Nálunk első babánál a férjem bent volt végig, bent is aludt. Akkor hármasban voltunk, babáztunk, ismerkedtünk (a gyerekkel, nem egymással:D).

Második babánál úgy volt, hogy a nagyszülőknél lesz a nagylányunk, de covidosok lettek, bébiszittere 3 napra nem akartuk hagyni (2 éves volt). Így akkor csak én voltam bent a babával, de naponta többször jöttek babázni a tesóval. :)

A második gyerek is végigaludta a bent létet, mellette tényleg bármit tudtam csinálni, a telefonálás sem zavarta. Én vittem iPadet, azon olvastam és fülhallgatóval néztem sorozatot, ha aludt. De nálam ugye nem voltak szobatársak, nem is kellett attól tartani, hogy eltűnik.

Naívan vittem magammal könyvet 😅aztán a lányom csak akkor nem sírt, ha a kezemben volt. Mozogni pedig kell a császár után, mert segíti a felépülést. Ha elhagyod magad, sokkal nehezebb a gyógyulás. Folyton volt valami dolgom bent.

Szoptattam, pelenkáztam, jöttek vizitre, vizsgálatra kellett mennem, wc-re mentem, (a szobától elég messze volt, császár után nem túl gyorsan tudtam menni) ha elvitték a gyereket vizsgálatra, zuhanyoztam.

Az elsőnél Covid miatt látogatási tilalom volt, már annak is örülni kellett, hogy a szülőszobán lehetett velem valaki. A gyermekágyon nagyrészt a szobánkban kellett lenni.Szülés után hulla voltam, próbáltam pihenni, aztán onnantól, hogy felébredt a baba nagyrészt szoptattam, mert különben sírt vagy a szobatárssal beszélgettem. Olvasni vagy bármi mást szinte csak a vajúdás alatt csináltam. Alig vártam, hogy hazaengedjenek! Szerencsére 2 nap után mehettem.

A másodiknál nem készített ki a szülés, próbáltam pihenni, szoptatni, beszélgettem a többi kismamával, a szűkebb család néha bejött látogatni, egy kicsit még olvastam is. És kihasználtam azt a soha vissza nem térő alkalmat, hogy a babát leadhatom a csecsemősöknek, ezért amikor estefelé elaludt, betoltam hozzájuk kb. 20 percre és nyugodtan lezuhanyoztam, megmostam a fogamat stb.

Én az első gyerekkel szó szerint nem aludtam 72 órát, amit a vajúdás+kórházi napok együttesen jelentettek. A szrul voltam a legenyhébb kifejezés... folyamatosan sírt egy baba, ha nem ők, akkor a személyzet jött be fél óránként valami szrság miatt, éjszaka is. Teltház volt és folyamatosan cserélődtek a kismamák, így mindig volt valami.

Zokogva mentem haza, annyira borzasztó volt.

A második gyerekkel fizettem egyágyas szobáért, és hétvégén szültem, mázlim volt, mert csak ügyelet volt, alig volt valaki. Pihentem meg babáztam. Ha nem volt teendőm ,én aludtam. Én nem vittem volna könyvet, pedig szoktam olvasni.