Miket csináltatok a szülés utáni időszakban a kórházban?

17es, Bocsi, de azért kértétek, hogy adja le a szobatárs a picijét, hogy ti aludjatok? Azért ez marha gusztustalan. Nekem elvitték éjjelre kékfény miatt a második lányom és a két szomszédé egész éjjel sírt folyamatosan kb, aludni gyerek nélkül se tudtam, de ilyet azért pofám nem lett volna kérni, mikor nekem is rossz volt a sajátom nélkül.

72 órát kell itt bent lenni jelenleg, azalatt összvissz 8 órát ha aludtam sokat mondok, a második lányom végig sírta a benti napokat kb a szülés után. Itt a túlélésre mentem. Az elsőnél voltak két óráim evések között, de ő koraszülött is volt, lelkileg sok minden megviselt. Próbáltam sokat pihenni, de nem ment, ott 6 napot voltunk bent, végig infúziót is kaptam, gyenge voltam bármire. Állami hely, így csak látogatási időben találkoztunk a férjemmel. Neten olvasgattam meg beszélgettem a rokonokkal.

Huuhaaa

Hat azert ezek nem semmi tortenesek..

Elso gyereknel En szulas masnapjan haza mentem. Szoval sok dolgom nem volt bent. Otthon meg hat konnyebb volt minden.

Masodik csaazar lett de 2 agyasban voltam. Nyugisan elvoltam a masik csajjal mindkettonk gyereke alvos volt. Szal laza volt. Masnap mar setalgattam, harmadnap hazamentem.

Erdekes mert nalam nem jottek orankent baszkuralni minket reggel 1 vizit, deleott egy takaritas, de kb ennyi volt.

A hazamenetel napja volt porgosebb.

Első gyerekkel volt egy tök jó szobatàrsam vele elbohóckodtunk.

Másodiknál és harmadiknál privát szobát kértem,én aludtam. 😅 A gyerekeim a kórházban még tök jókat aludtak, aludtam én is.

Covid ideje alatt szültem, egyedül voltam a szobába a kisfiammal.

Elég unalmas volt.

Csak vanszorgott az idő.

Elláttam a fiamat, és rengeteget unatkoztam

Az első gyerekem "csúcsforgalomban" született borzasztó szülésélménnyel. 4 ágyas szobában voltunk eleve éjszaka indult a szülés, következő éjszaka szültem, este kerültem a babámmal a gyerekágyra (akkorra lett hely). Mindig sírt valamelyik baba, így alvás nulla. Az első ott töltött éjszakánál már éreztem, hogy én itt komolyan összeszorított fogakkal sem biztos, hogy kibírok egy negyedik éjszaka nem alvást is. Annyira ki voltam idegileg már, hogy amikor elpilledtem és megint sírni kezdett a szobában egy baba, hangosan ciccegtem és rávágtam a fejemre a párnát. A mai napig szégyellem és ha tudnám ki volt az, bocsánatot kérnék az anyukától, mert nem ellene szólt ez. Kimerültem. Olyan volt, mint valami kiképzés, így ha a babám aludt én is próbáltam. Nagyjából ennyiből állt a kórházi tartózkodásunk.

A másodiknál úgy voltam vele, hogy már nem bízom a véletlenre, magánba mentem, privát szobával. Kellemes szülésélmény után pihengettünk, a férjem bejöhetett bármikor a nagyobb lányunkkal, anyuék is voltak bent látogatni, plusz a csecsemősök is csak úgy bejöttek megkérdezni csomószor, hogy segítsenek-e valamit. Ő nagyon sokat sírt a kórházi napokban, így minden segítséget elfogadtam. Vele is aludtam, amikor csak tudtam. Vittem könyvet és a naplómat, de egyikhez sem volt kedvem. Ha nagyon éber voltam, a babám pedig éppen aludt akkor néztem pár agybutító videót, vagy messengeren üzengettem valakivel. Alapvetően hiába volt ő sírósabb, sokkal kipihentebben és nyugodtabban jöttem haza, mint a nagyobb lányunkkal.