A terhesség mindenkinek "szar" meg kínszenvedés?

Sok embernek azt is nehéz lehet elfogadni, hogy ekkora "szerencsejáték" a terhesség, hát még a szülés. Nálunk a másik véglet volt, mindkét gyerek nagyon kíméletes volt velem a terhesség alatt, amiért én hálás is vagyok nekik, mert voltak olyanok a környezetemben, akik pl. végig hányták. A férjem szinte csak annyit látott, hogy valamivel fáradékonyabb vagyok és gyakran járok pisilni, de a legtöbb dolog maradt a normális kerékvágásban. Azóta sem sikerült vele megértetni, hogy irtó mázlim volt és ha mondjuk egy félidős terhes nem akar velünk 15 km-es kirándulásra menni, az nem azért van, mert puhány, hanem mert neki olyan a terhessége. De ugyanez áll a szülésre, gyermekágyra, gyereknevelésre, bármire. Az egyiknek eszik-alszik a babája, a másiknak meg rosszul eszik, rosszul alszik és sír, a harmadik meg nem panaszkodik (bár szerintem mindenki tud valamire).

Anyukám szokott mesélni arról, hogy milyen volt, mikor terhes volt velem. Azt mondta, hogy eleinte nem volt annyira jó, mert az első trimeszterben sokat volt rosszul, de a másodikban már jobb volt. A vége felé már sokat fájt a háta, viszont ezen kívül nem volt olyan hű de nagy baja. A szülés élménye szerinte nem volt rossz. Kedvesek voltak vele a kórházban. 🥰

Két olyan jó terhességem volt, hogy semmiféle diszkomfort érzetem vagy rosszullét nem volt, összesen 4 kg-ot híztam /ez persze nem tölem függött/.