Ti mit választanátok? Fizetés, úgy, hogy minden nap egy kínszenvedés, vagy táppénz?

Egyéb juttatásokkal együtt (jutalom, kafeteria) 300 körül jött ki leosztva a nettóm. Az eredeti terv az volt, hogy a 38. hétig dolgozom.

Aztán egy kisfőnök valamiért belekevert a hatalmi harcába. Gyomorgörccsel jártam be dolgozni.

A férjem végül azt mondta, hogy ez nem éri meg így, hogy kikészülök, emiatt a 34. héten táppénzre mentem.

Viszont (szintén nem bejelentve) ő jóval többet keresett, így belefért az én kieső fizetésem. Tehát számít az is, hogy a háztartás jövedelme hogyan alakul.

Tedd fel úgy a kérdést, hogy élő vagy halott gyereket akarsz.

Tudom, nyers vagyok, de nem érdekel.

Ha a pénz a legfőbb érved amellett, hogy tegyél magasról az állapotodra meg a gyerekedre, akkor elég nagy a baj.

3-as vagyok. Nem Magyarországon élek, itt nem ugyanúgy működik a táppénz dolog, mint otthon. Engem munkanélkülire tudtak áttenni, ennek az összege pedig 50.000 Ft-nak felel meg. Kevés, de a semminél több.

Van tartalékunk abból az időszakból amikor mindketten dolgoztunk, ahhoz nem nyúlunk. A férjem fizetéséből számlákat fizetünk, élelmiszert veszünk, belefér havonta néhány használati eszköz (a konyhába elég sok mindent most szerzünk be), a nőgyógyászati vizsgálatok költsége, és még le is tudunk tenni egy keveset belőle. Egyszóval az ő fizujából élünk, az én havi juttatásomat pedig egészben eltesszük a baba-projektre (kell még majd néhány dolog: pl. etetőszék. Azon kívül pedig majd a mindennapos kiadások: pelus, stb.) A baba születése után kb 120.000-et fogok majd kapni.