Állandó pánik és ideg az életem. Más kismama is volt így? Lett baja a babának? 36hkm
Most kicsit nyersen fogok fogalmazni. De muszáj lesz, mert ez az igazság. Folyton rettegek, hogy beteg lesz a babám. Attól félek, hogy fogyatékkal élő lesz, vagy igazából magamnak sem tudom megfogalmazni. Kérlek ne bántsatok. Férjem többször ordít velem, van, hogy fel is pofoz. Tönkre tettem az életünket. Előtte olyan jó pár voltunk. Most meg a folytonos idegrohamaim mindent el rontanak, és nem találok kiutat. Mindig be ugrik egy kép, hogy a baba nem lesz egészséges. Tudom ez olyan csúnya dolog. El is hesegetem, de mindig vissza tér. Konkrétan aludni sem tudok már. És állandó sírás az életem. A baba nagyon erős mozgásokat produkál a pocakban. Szerintem ideges ő is. Nem tudom kivel megbeszélni a problémáim. Mert mindig kinevetnek, vagy elhessegetnek, vagy a legrosszabb amit a párom csinál. Anyukák. Kétségbe estem. Úgy érzem a padlón vagyok és nem segít rajtam senki (ami mondjuk tényleg így van )
Csak egy kis példa. Éjjel nem aludtam. Idegesség miatt. Sírtam az ágy szélén. Férjem fel kelt, mondtam neki, kérlek segíts rajtam próbálj megnyugtatni, oda jött és erősen el kezdte húzni a fülem. Majd mikor jobban el kezdtem sírni, kétségbe esésemben, adott egy pofont is. Nincs kihez forduljak. Én nem ilyen ember voltam akit “ver” a férje, és nem voltam ennyire idegbeteg sem. Miért történik ez? Volt más is ilyen mélyponton a terhessége alatt, de egészséges lett a baba? Mert esküszöm semmi más nem érdekel most csak a baba. De ilyen “terror” mellett nehéz le nyugodni. Meg a rémképekkel a fejemben. Nem érzem fairnek a dolgot a babával szemben. De nem tudom le nyugtatni magam. Orvosommal nem lehet erről beszélni mert nem is akar meghallgatni, és ki is nevet. Tényleg kérlek titeket ne bántsatok kommentben sem de nem tudok most jobbat mint ide be írni. Szánalmasnak és nevetségesnek érzem magam. Attól tartok összedől a világom, és nem fogok tudni gondoskodni a piciről, akit annyira akartam/ akarok. De rettegek az egészségét illetően.
válasza:Szia!
Olvastam a kérdésed és nagyon sajnálatos, hogy ilyen helyzetben vagy. Mindenre van megoldás viszont a fókuszodat a megoldásra kell helyezned a probléma helyett. Azt olvastam, hogy vissza mentél szüleidhez ami egy jó döntés szerintem. A legfontosabb, hogy most nyugalom legyen körülötted , vagy legalábbis elinduljon az a folyamat, hogy javul a helyzet a korábbi állapothoz képest. Van egy hangfelvétel ami nekem nagyon sokat segített egy nehéz, felszült, idegileg túlterhelt és fárasztó életszakaszomban. Javaslom naponta egyszer hallgasd meg, ezen a linken éred el [link] Ez segíteni és nyugtatni fog. Ezen felül tehetsz azért, hogy babád egészségesen lásson napvilágot. Hamarosan lesz ezzel kapcsolatban egy előadás amit javaslok minden várandós anyukának aki arra törekszik, hogy egészséges boldog babának adjon életet. Az előadás tájékoztatóját ezen a linken éred el [link] . Kívánom, hogy minél előbb rendeződjenek a dolgaid és visszatérjen hozzád a lelki béke és nyugalom állapota, ami kihat majd a pocaklakóra is. Áldás rátok.
válasza:
válasza: válasza:35!
Ezt fejtsd ki neki. Nem biztos, hogy tudja,mit jelent az a szó, hogy "okiton".
válasza:Sziasztok! Újra itt, de nem sokáig! Csak leírom a történetem, hátha valaki az én cipőmben jár és ezt olvassa!
Próbálok nem foglalkozni most az engem ITT ért rágalmazásokkal, és támadásokkal! Mostmár tudom, hogy az embernek vannak nagyon gyenge pillanatai és nagyon kétségbeesett percei. Aki ezt átéli/átélte valaha az érti! Ez az írás most nekik szól!
Amikor a gyakorin ezt a kérdést feltettem, még aznap el mentem pszichológushoz! Ezúttal is köszönöm azoknak az embereknek akik normálisan tudtak illetve megpróbáltak segítséget nyújtani. 🙏🏼 Mert akkor a padlón voltam. Nem mertem senkinek sem el mondani a helyzetemet. Mert szégyelltem! Szégyelltem, de mit is? Azt hogy a férjem “bánt”? Azt, hogy féltem mindentől, és aggódtam mindenen? IGEN!
Név nélkül, ismeretlenül könnyebb volt segítséget kérni. Kétségbeesett döntés volt. De változtatni akartam!
Pszichológus felmérte a helyzetemet. Beszélgettünk, sokat, jó sokat! Szerencsére elég volt csak egy pszichológus, akihez még most is járok, mert aranyat ér! Persze szerencsésnek mondhatom magam. Szüleimhez haza tudtam menni és nagyon nehezen, de el meséltem nekik a történetem. Megértőek voltak, persze mindennap látom rajtuk, hogy ők is össze törtek. De örülnek és talán megkockáztatom hogy büszkék rám, hogy kiléptem ebből a kapcsolatból! Férjem nem jött utánam! Megkérdezte hol vagyok? De persze tudta! Nem beszéltük meg a helyzetet. De vissza hallottam, hogy van valakije. Rosszul esik és persze fáj is, de próbálom úgy felfogni, hogyha erre ő képes volt, akkor én nagyon sokat nem veszítettem! Vissza költöztem a házba (mert a ház az enyém) ő pedig elment. Mindennap beszélünk, és mindennap lássuk is egymást! Normális, és én is vele! De nem azért mert megérdemli, hanem mert időközben megszületett a kisfiúnk ❤️ akit imádunk! Ő is és én is! Nyugodjon meg mindenki, nem akarom megölni a babát, Úr Isten ilyen hülyeséget…
Nem bántsuk, és a lehető legjobban szeretnénk nevelni, mindannak ellenére, hogy mi már nem alkotunk egy párt! Ebben egyezünk! Sokat segít ő is, és a szüleim is!
Hazudnék ha azt mondanám, hogy minden tökéletes, mert nem az! De azon vagyunk/vagyok hogy az legyen! A hangulatom és a lelki állapotom az elmúlt hónapokhoz képest nagyon jó! Szóval csak azt tudom mondani, bárki aki ebben a cipőben jár vagy hasonló helyzetben, az próbáljon kitörni!! Mert meg lehet csinálni. Egy pszichológus, egy Jó pszichológus pedig nagyon sokat ér! Persze az embernek magába is kell hogy szálljon és meg kell hogy legyen benne a szándéknak, hogy igen is talpra áll! A baba, a család és persze maga miatt! Ezt most le írtam segítség képen. Hátha valaki olvassa és megnyugszik, hogy van kiút.
Még egy “tanács” lehet nem a legjobb hely a gyakori kérdések, mert az ember nagyon sok támadást kap lelki szegény emberektől, de nekem voltak akik segítettek még itt is. Én most kijelentkezem, mert nem szeretnék ezután sem olvasgatni, ahogy eddig sem tettem (pszichológus tanácsára), de ezt még úgy éreztem előtte le kell írnom. Ha odvasod, és segítségre szorulsz, ne félj lépni! Ha pszichológushoz nem tudsz fordulni, fordulj a családhoz, vagy baráthoz! Hidd el, jobb lesz. Én sem hittem el és féltem beszélni róla, de kell! Remélem tudtam segíteni.
Sziasztok. 😊
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!