Állandó pánik és ideg az életem. Más kismama is volt így? Lett baja a babának? 36hkm
Most kicsit nyersen fogok fogalmazni. De muszáj lesz, mert ez az igazság. Folyton rettegek, hogy beteg lesz a babám. Attól félek, hogy fogyatékkal élő lesz, vagy igazából magamnak sem tudom megfogalmazni. Kérlek ne bántsatok. Férjem többször ordít velem, van, hogy fel is pofoz. Tönkre tettem az életünket. Előtte olyan jó pár voltunk. Most meg a folytonos idegrohamaim mindent el rontanak, és nem találok kiutat. Mindig be ugrik egy kép, hogy a baba nem lesz egészséges. Tudom ez olyan csúnya dolog. El is hesegetem, de mindig vissza tér. Konkrétan aludni sem tudok már. És állandó sírás az életem. A baba nagyon erős mozgásokat produkál a pocakban. Szerintem ideges ő is. Nem tudom kivel megbeszélni a problémáim. Mert mindig kinevetnek, vagy elhessegetnek, vagy a legrosszabb amit a párom csinál. Anyukák. Kétségbe estem. Úgy érzem a padlón vagyok és nem segít rajtam senki (ami mondjuk tényleg így van )
Csak egy kis példa. Éjjel nem aludtam. Idegesség miatt. Sírtam az ágy szélén. Férjem fel kelt, mondtam neki, kérlek segíts rajtam próbálj megnyugtatni, oda jött és erősen el kezdte húzni a fülem. Majd mikor jobban el kezdtem sírni, kétségbe esésemben, adott egy pofont is. Nincs kihez forduljak. Én nem ilyen ember voltam akit “ver” a férje, és nem voltam ennyire idegbeteg sem. Miért történik ez? Volt más is ilyen mélyponton a terhessége alatt, de egészséges lett a baba? Mert esküszöm semmi más nem érdekel most csak a baba. De ilyen “terror” mellett nehéz le nyugodni. Meg a rémképekkel a fejemben. Nem érzem fairnek a dolgot a babával szemben. De nem tudom le nyugtatni magam. Orvosommal nem lehet erről beszélni mert nem is akar meghallgatni, és ki is nevet. Tényleg kérlek titeket ne bántsatok kommentben sem de nem tudok most jobbat mint ide be írni. Szánalmasnak és nevetségesnek érzem magam. Attól tartok összedől a világom, és nem fogok tudni gondoskodni a piciről, akit annyira akartam/ akarok. De rettegek az egészségét illetően.
Pszichológusra már nincs idő.
Az a baj, hogyha meglesz a baba, a hormonoktól még jobban be fogsz gőzölni. Konkrétan attól tartok, hogy ti ketten veszélyeztetni fogjátok a babát. Valamelyikőtök anyja nem tudna odaköltözni az első hetekben? Nem azért, hogy neked segítsen, hanem hogy a babát védje.
4es, szerinted ha írom, hogy nincs kihez fordulnom, és szimplán már csak elkeseredésemben írok ide akkor szerinted mekkora a baj? Az idegesség végig megvolt sajnos. Egy előző terhesség elvesztése miatt, gondolom ez váltotta ki. De a bántalmazás dolog nemrég kezdődött és még jobban durvult a helyzet. Valamint DE basszus persze hogy egyértelmű a pszichológus, vagy pszichiáter. Mert rám férne. De ahogyan az 5ös is írta már arra nincs idő!
Ha megszületik akkor persze, hogy el megyek. És minden áron megpróbálom megvédeni, mint magamtól (ami az ideg), mint a férjemtől. De nagyon szeretném ha valaki esetleg tudna olyan tapasztalatot írni vagy mint maga példájából vagy ismerőséből, hogy mégis egészséges babák születtek e, egy ilyen idegi állapot utáni szituban? Vagy lett e gond, és ha igen milyen jellegű?
Tudom! Minden ember más! Minden terhesség más! Attól hogy egyiknek így, másiknak lehet még máshogyan. Csak csupán tapasztalatokra lennék kíváncsi.
Nem vagyok hülye nyilván felfogom hogy ahány ember annyi! És remélem hogy a kérdésedre ezzel 4es válaszoltam is, hogy ezért kértem itt IS segíts3get!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!