Nehéz helyzetben vagyunk. Lebeszéljem, okos tanács? Lányom 16 éves, és babát vár.

22:25 vagyok

Figyi! Azt mondod, túl hamar kell felnőnie? Én mindkét spontán meghalt magzatommal műtéten voltam - hát oda befeküdni, arra a műtőasztalra, úgy, hogy közben tudod, hogy az egészséges, élő első gyermekednek szakítják meg az életét, aki mellesleg egy gyönyörű, fiatal, ártatlan szerelmes éjszakán fogant - szóval mi ez, ha nem felnőtté válás???

Ha a lányod kellően intelligens, és nem egy buta liba, hidd el, az abortusz után is megváltozik az élete...

22:33 vagyok

Mi? A párja 31 éves? Te figyelj, akkor a lányod már rég felnőtt nő, elhiheted nekem. Felnőttebb, mint gondolnád.

Tartsa meg.

Ó, én ismerek két olyan csajt is, akinek az unokája egyidős a legkisebb gyerekével.

Fura, de van ilyen, sűrűbben, mint gondolnád.

Kedves Kérdező!

Legyen igaza anyai megérzéseidnek, és szülessen meg az a kisbaba!

Szerintem Te semmiképpen ne szólj bele a döntésükbe, csak fogadd el azt és támogasd Őket mindenben.

És igen, az abortusz nagyon szörnyű. nekem is halott babát kapartak ki, de soha senkinek nem kívánom. Az orvosom mondta, hogy még műtét közben, altatás alatt is folytak a könnyeim végig.

Kedves Anyuka!

Ahogy leveszem a soraidból, Te egy csodálatos, megértő, szerető anyuka vagy, és nagyon tiszteletreméltó, szép, és csodálatos dolog, ahogy támogatod a lányod, mellette állsz.

Feltételezhető, hogy egy értelmes, okos fiatal hölgyet neveltél a lányodból, és nem hiszem, hogy feltétlenül felelőtlenség miatt eshetett csak teherbe, sajnos egyik védekezési módszer sem 100%-os (ezt azoknak szánom, akik szerint éretlen, mert nem tudott védekezni).

Írtad, hogy sajnálnád a "gyerekségét", vagy hogy is fogalmazzak, hogy túl korán fel kéne nőnie. Ha az abortusz mellett döntenétek, akkor épp annyira fel kéne nőnie, abban a pillanatban kellett felnőnie, amikor várandós lett, ez a helyzet, akármit is döntötök, ezt megkívánja, vele jár.

Mivel minden adott, komoly kapcsolat, komoly férfi, jó anyagiak, jó körülmények, és mindkét család támogatja őket, biztosan minden rendben lesz.

Én még nem nagyon láttam olyan nőt, aki "megbánta" volna a gyerekét, biztos, hogy csupa boldogság lesz a kicsi, és a lányod élete legjobb dolgának fogja tartani! (Persze kivételek lehetnek, de kétlem, hogy ez épp ő lenne.)

A lányod is tutira milliószor átgondolta, a párja is, és ha szeretnék, akkor legyen, az ő életük, az ő döntésük.

Természetesen nagy szükség lesz rád, hogy mindenben segítsd őt, mellette állj.

Kívánok Nektek minden szépet és jót, és szerintem tartsátok meg a picit, hiszen minden mellette szól, a lányod le fog tudni érettségizni, minden az elhatározáson múlik, mert ha valaki nem akarja, akkor gyerek nélkül sem fog menni neki. :)

Majd írj, mi van Veletek!

19 hetes kismama

szia! A saját példám. 16 éves voltam, mikor megismerkedtem, és összeköltöztem az akkor 32 éves párommal. (anyukám is pont 36 éves volt akkor)

Dettó nálunk is, páromnak vállalkozása kocsi ház stb, csak be kellett fészkelődnöm a kényelembe.:) Én is egy normális családból származom, anya mégis engedte ezt a kapcsolatot, tudta,h. jó kezekben leszek.

Mikor 18 évesen leérettségiztem, eldöntöttük,h. minek várjunk tovább, jöhet az első baba. A 19. szülinapomon pozitívat teszteltem, és már 28 hetes terhes vagyok a kisfiammal. Bevallom, én már 16 évesen is érettnek éreztem magam az anyaságra szüleim nem is tudtak volna lebeszélni a terhességről, ha akkor teherbe esem. De azért vigyáztunk,h. érettségi előtt ne essek teherbe. Most másod éves főiskolás vagyok, és tudom,h. a babát, és a sulit össze fogom tudni egyeztetni. A lányod felnőtt nő, és inkább beszéld rá, biztasd, mint hogy lebeszéld a babáról. Biztos vagyok,h. másabb lenne a véleményem, ha a párja csak 18-20 éves lenne, de nem az, úgyhogy nincs miért aggódni sztem.