Újra babát várok, pedig a kicsi csak 9 hónapos. Volt még valaki hasonló helyzetben? Megosztanátok velem a tapasztalataitokat?

Nekem 13 hónap van a gyerekek között. A kicsi óvszer ellenére jött, és örültünk neki. Mindkettő császár volt, a második azért, mert a vajúdáskor beindult a hegszétválás. Nagyon gyorsan elöregedett a méhlepényem is.

Kicsit strapás, de egyszerre nőnek fel :-) Most már 5 és 4 évesek.

Szia!

nekem a Kisfiam 5 hónapos volt, mikor kiderült, hogy jön a Tesó! Egyetlen egyszer nem védekeztünk :) Azt gondoltuk, hogy Ő nagyon jönni akart hozzánk! Eszünkbe sem jutott az ab!

Nagyon könnyű terhességem volt és 75 perces szülésem (az elejétől a végéig) :)

Az első pár hónap döcögős volt, de jó szervezéssel megoldható! Az öröm pedig leírhatatlan!

Hatalmas büszkeséggel töltött el, hogy a 2 Fiamat toltam az ikerbabakocsiban :)

Most tervezzük a 3 babát! A kicsi már másfél éves ;)

Nagyon könnyű szülést és még szebb napokat kívánok a 2 picivel! :)

17 hónap van a lányom és a fiam között, a kicsi fogi gátló mellett kopogtatott be hozzánk. Nagyon-nagyon nehéz anyagi helyzetben vagyunk, ezért felmerült az abortusz is, de végül megtartottuk.

Még a nagyobbal 14 hetes várandósan volt egy vakbélműtétem, ezért program csaszim lett volna, de 36+5 naposan spontán, extragyorsan és problémamentesen megszületett a tündérboszink.

A kishercegünk meg még sokkal gyorsabban született, spontán és komplikációmentesen.

Nekünk több félelmünk is volt (az anyagiakon túl), mivel a lányunk egy igazi többemberes energiabomba, és eléggé anyás is. De végül meglepően jól fogadta a kis riválist, most 2 éves és 7 hós a két gyerek és nagyon jó tesók. A jellemük szöges ellentéte egymásénak.

Az eleje eléggé nehéz volt amíg összeszoktunk és összecsiszolódott a napirend is (nekem nincs segítségem, de lehet hogy csak szimplán béna vagyok és rosszabbul szervezek mint a sorstársaim, mert mindenhol csak azt hallottam hogy ment minden mint a karikacsapás).

Engem igazából az zavart, hogy míg az elsőnél volt időm kiélvezni a babázást, meg csak úgy gyönyörködni stb, addig most nem megélni hanem túlélni igyekeztem. És bizony a mai napig bennem van a gondolat, hogy így egyiknek sem tudom magamból mindazt nyújtani, amennyit tudnék ha csak egyedül lenne.

Persze mindezek eltörpülnek amikor látom őket egymással mókázni, vagy amikor meghitten összebújnak egy-egy játék közbeni szusszanásra. Számomra mérhetetlen öröm, hogy már most összetartozónak tekintik egymást, a kicsi számára a nagy az "isten", a nagy pedig hihetetlen okosan, érzékenyen és ösztönösen törődik-foglalkozik-viselkedik vele.

És amennyire a környezetben tapasztalom, a kis korkülönbségű gyerekeknél ez szinte mindenhol így van.

Sokat gyötörtem magamat a várható technikai nehézségek miatt, pl hogy oldom meg a lift nélküliséget( a 6.on lakunk), hogy lesz az esti menetrend a dupla vacsi-fürdéssel, és hasonlók. De végül minden kialakult, és bár néha fizikailag elég nehéz, azért csak döcög minden a maga útján... azért plusz 2-3-4 kéz néha nagyon jól jönne XD

A legjobbakat kívánom nektek, kellemes várandósságot, könnyű szülést és szépséges babázós időket!

Szia!

Nekem 15 es fel honap van a ket fiam kozott, igaz nekem heg miatt nem kellett aggodni. Sokkal jobb es konnyebb mint ahogy vartam, most meg hogy a pici majd 8 honapos es maszik, gyonyoruen eljatszanak egyutt.

Mi annyira belejottunk hogy most dolgozunk a harmadikon, mar alig varjuk. :)

Ha van konkret kerdesed, szivesen valaszolok.

00:21-nek: rég olvastam már ilyen normális, intelligens hozzászólást, mint a tied!

Nálunk 15 hónap lesz a 2 lurkò között, 1 hònap múlva érkezik a kistesó. Mindenki csak ijesztget, hogy milyen nehéz lesz... de nem bánom, hogy így alakult!

Legnagyobb félelmem nekem is az, hogy egyikőjüknek sem tudok majd 100%-ot adni magamból, van is lelkiismeret furdalásom ez miatt.

00:21-től kérdeznék,és hogy oldottad meg a lift néküliséget a két kicsivel?

Nálunk 8 hónapos volt a nagy,(szintén császár)amikor bejelentkezett a kicsi.A terhesség egy szeméremtájéki visszeret kivéve teljesen problémamnetes volt,de annak meg valószinűleg semmi köze az első császárhoz.39héten indult meg a szülés magától,de a mi kórházunkban esélyt sem adnak természetes úton megszülni császár után,igy hát ez is császár lett.Mellesleg az utána következő napokat sokkal jobban viseltem mint az első császárnál,fele annyira nem fájt.Most 12 napos a pici,megy minden elég jól,bár igaz most a férjem itthon van hogy segitsen,kiváncsi vagyok hogy boldogulok majd egyedül.Emelgetést próbáld csak a legszükségesebbre korlátozni,hamar megszokja a nagylány hogy most nem emelheted.Gratulálok!

00.21-es vagyok.

köszönöm a dicséretet :-) én meg féltem, hogy majd jó hülyének néztek amiért nem áradozok az élet kizárólagos "szépségeiről".

Amúgy érdekes: vannak ikerbabás ismerőseim, és szerintük nekik könnyebb a dolguk, mint egy kis korkülönbséges szülőnek, mert az ikreknek szinte ugyanaz a napirendje, ugyanazt a fajta játékot/foglalkozást igénylik. fura, de látok benne rációt :)

A lifnélküliség nem egyszerű, mivel odalent sehol nem hagyhatom a babakocsit lopásveszély nélkül.

Eleinte a kicsit mei-taiban magamra kötöttem mert akkor még cipelni kellett a lépcsőn a nagyobbat. Vettem egy extrakönnyű kocsit (5,5 kilós chicco simplicity), ez lapracsukható és egy kézben tudom fogni.

Mostmár a nagyobb biztonsággal lépcsőzik egyedül és nem kell hoznom vagy kapaszkodnia belém, ez nagy könnyebbség. A kicsi viszont 7 hós létére 9 kilón felül van, úgyhogy nem tudom meddig bírom napi 2x4x cipelni. A babakocsira szerkesztettem egy hevedert és a hátamon hordom fel-le, mert a kicsi úgy forgolódik a karomban hogy életveszély egykézzel tartanom :S Sajnos a mei-tait nem tűri meg, pedig eleinte azt terveztem hogy majd egyáltalán nem is használok vele babakocsit. Könnyebb lett volna, dehát ez van, alkalmazkodnom kellett hozzá. Egyenlőre kisebb-nagyobb deréksajgással ugyan, de még bírom... azért remélem hamar elindul majd :)