Milyen érzés terhesnek lenni?

22 hetes vagyok, most épp semmi extra.

Úgy a 18. hétig elég szar volt, folyamatos hányinger, fogytam egy csomót, semmit nem bírtam megenni. Emiatt engem a "terhesség nem betegség" szólással ki is lehetett kergetni a világból. Ja, nem betegség, mert annyira szarul még a legdurvább betegségem alatt sem voltam, mint az első trimeszterben.

Most igazából jó. A hátam fáj kicsit a hasamtól, más bajom nincs. A terhességem során először át akarta adni valaki a helyét a buszon, furcsa érzés is volt, hogy most én is ebbe a hendikepes csoportba tartozom, mert amúgy teljesen jól érzem magam, elállok ugyanúgy a buszon mint a befőtt.

Mióta érzem mozogni, azóta van még ez a nem vagyok egyedül érzés. Ha eszek valamit, arra gondolok, neki vajon hogy ízlik, ha iszom koffenit, tudom hogy utána buli lesz. Ha sokat sétálok, és begörcsöl a hasam, akkor mondom neki, hogy bocsika jól kiszúrtam magunkkal. Vicces igazából, mert most bármi van, azt tudom, hogy nem egyedül élem meg. Nekem ez bejön, amúgy is hajlamos vagyok magamban beszélni ha senki nem látja, most egy fokkal kevésbé érzem magam ilyenkor hülyén.

28-ik hétben vagyok.

Az elején sokat hánytam, fogyogattam, étvágytalan voltam, hálistennek az elmúlt, pár hete kezd végre étvágyam lenni.

Én pici, apa nagy, szóval elég nagy a hasam, néha olyan vagyok mint egy hátára fordított bogár, amúgy semmi extra.

Dolgozom, élem a mindennapjaim, talán annyi, hogy öntudatlanul többet felejtem a hasamon a kezem, vagy amikor nagy karate van odabenn, akkor figyelek, hogy mi is történik.

Nekem a nehézség az öltözködés, már nem nagyon tudom mit vegyek fel munkába, hogy csini legyek, szóval farmer-pólós lettem nagyon. A méretem maradt 34-36-os, de hasam miatt nem tudok felhúzni egy csomó mindent, beszereztem pár kismama cuccot, hogy ne nézzek ki tök idomtalanul.

De semmi ilyen beszélek hozzá és egész nap átszellemülten simogatom a hasam katarzis nincs, simán csak vagyunk, növünk.

Imádtam minden percét. Szerencsére semmilyen rosszullét nem kínzott, a savammal se lett nagy probléma, de azért némi közvetett nyűg nálam is előjött, pl. terhességi diabétesz, kétoldali lágyéksérv, aranyér, vesetágulat stb., de ezek egyszerűen nem tudták elrontani a hangulatom, bár a finomságok hiányoztak :) A hasam elég nagy volt az elejétől fogva, mindenki ledöbbent, mikor az aktuális terhességi kort bevallottam, sokan kérdezték, hogy egyedül van-e benn a babó :) Ettől függetlenül úgy éreztem, hogy ragyogok, nagyon jól éreztem magam a bőrömben, a hízás is inkább csak hasra ment, de oda nagyon, de nem puffadtam, vizesedtem, semmi ilyesmi.

Sajnos a 36. héten megrepedt a burok, a 37. héten szültem, így az utolsó hetekről nincs tapasztalatom, hátha egyszer még eljutok odáig... :)