Valóban az én hibám lenne?
Teljesen elhanyagolnak a "barátaim" mióta megtudták,hogy babát várok,néha egy üzenet váltás,és kb ennyi...
Szerintetek az én hibám lenne?Tudjuk,hogy várandósság alatt sokminden megváltozik,de úgy érzem,hogy én nem változtam,ugyanaz az ember maradtam.
Sokszor mondják,hogy alig várják,hogy megszülessen a pici,és jönnek majd segíteni a baba körül.Igazából én ezzel úgy vagyok,ha már megszülök megtudok oldani mindent(jelen esetben veszélyeztetett terhes vagyok,fekvésre vagyok ítélve,van már egy gyermekem így tudom mivel jár egy ujszülött gondozása).Szívem szerint megmondanám mindenkinek,hogy annyit jöjjenek majd mikor megszületik,mint mikor a várandósság alatt jöttek mikor segítségre lett volna szükségem..Szerintetek ez nagy bunkóság lenne?Ti mit tennétek?
Nekem is mindenki ezt mondogatja hogy de jó, majd jön babázni. Én úgy érzem, hogy azt annyira nem szeretném, legalábbis az elején semmiképp 0 alvással, mert amúgy is tudom, hogy nem segíteni jönnének, csak gügyögni, aztán szólnak ha tele a pelus hogy oldjam meg. Semmi erőm nem lesz újszülött mellett vendégeket fogadni, úgyhogy erre a részére teljesen igazat adok neked, meg is kell mondani, ha nem szeretnéd, hogy menjenek.
A másik oldalát is átérzem a dolognak, én is veszélyeztetett terhes vagyok, nagyjából egy hónapja nem dolgozom, és azóta én is ezt vettem észre, hogy kevésbé nyitnak felém. Gondolom, mert tudják, hogy úgysem mennék velük a legtöbb programra, de azért pl kajálni és beszélgetni lehetne valahol. Szerintem ez főként nem ellened irányul, hanem a helyzetet nem tudják hova tenni. Beszéld meg velük nyíltan, hogy így érzel, és mi ennek a háttere. A kommunikáció sokat tud segíteni.
Nem akarlak lelombozni de az én barátaim is hasonlóak voltak.
Meg majd jönnek babazni, főznek nekem húslevest, stb stb
Azóta eltelt 3 ev, várom a húslevest azóta is 😂😂😂
Velem a legjobb barátom nem kommunikál 5 hetes terhes korom óta...
Szerencsére introvertált vagyok, feltalálom magam. Szintén veszélyeztetett terhes vagyok, és szédelgek, egyedül még sétálni sem merek elindulni.
Pár kolléganőm azért érdeklődik utánam néha, szóval teljesen nem lettem száműzve. 🙂
Dehogy hibád.
Nézd a jó oldalát. Aki ilyenkor elmegy, az nem volt barát.
Szerintem ez természetes. Ha ők nem anyukák még akkor el fogtok távolodni. Tapasztalatom az h ezen megsértődni nem szabad, ez egy másik élethelyzet.
Én a barátnőimmel évente 1x jöttem össze évekig, kb karacsonykor. Akkor jókat beszelgettunk, nosztalgiáztunk, nevettünk.
Lassan, apránként alakult ki aztán babás társaság is, és mire 4 éves lett a fiam, ismét többet tudtunk témázni a régi barátokkal, de mivel én akkor nem csináltam abból kérdést hogy eltavolodtunk, igy sérelem sem volt.
Nem fognak azok menni megnyugodhatsz. Csak mondaniuk kell valamit.
Nekem az unokatesóm mondogatta amíg beszéltünk hogy “majd mindennap ott leszek nálad ha megszületik a baba”, aztán ha itt van (nem egy városban élünk) meg se látogat vagy meg se kérdezi hogy vagyok.🤣
Apósom ugyanez, bár őket ide se fogom engedni a pereputtyával mert gratulálni se gratuláltak és nagyon érdeklődni se szokott.
Nekem ilyen emberekre nincs szükségem.🤗
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!