Más kismama is utálja, ha ilyeneket mondanak neki?

Nem vagyok kismama, de ez simán bunkóság. Nem jut eszükbe semmi értelmes. Jobb lenne, ha hallgatnának. Hagyd őket a fenébe, örülj a gyerekednek.

N

1-es valaszolonak van igaza.

Az biztos h az ember lánya gyermekágy alatt tudja meg mi az at igazi kialvatlsnsag es kimerültség meg segitseg mellett is.

Ahogy irtad az a legtöbb nőnek az élete legjobb része… hat en imádom a fiam es nagyon szeretek vele lenni de a gyermekagyat tul kell élni. Napi 2-4 ora alvassal hetekig a vilagomat nem tudtam, biztosan nem jelentettem volna ki h ez életem legjobb időszaka. A mostanira mar talan de mar fel eves.

Szoval lehet zavar de a majd megtudod jo nagy része sajnos igaz.

"A legtöbb nőnek az élete legjobb része, amikor otthon van a gyerekekkel."

Elég sivár életük lehet, belőlük lesznek q mártír helikopterek.

Amúgy meg igazuk van, majd meglatod, de ha zavar, akkor 1, ne panaszkodj és 2, ha már panaszkodsz, fogadd el, hogy megjegyzést tesznek rá

Ahogy az előttem szólók írták: szerintem az első gyereknek mind úgy indulunk neki, hogy majd mi megtmutatjuk, mit nyavalyog az a sok nő... Xd

Aztán mikor az egyik hajnali pelenkázásnál már a gyerekből is kettőt látsz, vagy teljes kómában inkább kinyomod a bébiőrt hogy alhass - aztán a férjed reggel meséli, mert te nem is emlékszel rá...

LOL, óriási vagy! XD

De aranyos vagy, magamra emlékeztetsz szülés előtt. ❤️😂 Nem gúnyból írom, tök ugyanígy voltam én is, mint te. Különösen ez a mondatod tetszik: "azért nem arról van szó, hogy többet nem alszok majd meg nem leszek soha többe kipihent"

Röviden: de. 😂 Én egy éve nem aludtam 3 óránál többet egyhuzamban. Természetesen idővel megszokod, de a pihentető alvást jó időre el lehet felejteni. És nekem is elég sokat segítenek, de tényleg csak akkor érted meg, ha már benne vagy. Még egy könnyű babával sem "könnyű". És azért nem érted még, mert a terhességgel járó fáradtság és kimerültség közepén még mindig figyelmen kívül hagyhatod a világot magadon kívül, lekuporodhatsz a kanapéra, és tehetsz úgy akár egy napig is, hogy te most nem létezel. A 0-24 rendelkezésre állás nem csak fizikailag őröl fel, hanem szellemileg is és egyszerűen nincs vége. Nincs olyan, hogy jó, akkor letudom ezt a hetet, de aztán végre akkor jól kialszom magam (de ha mégis, egyetlen egy éjszaka nem fog feltölteni több heti majd hónapnyi nem alvás után). Nincs már semmi jelentősége annak, hogy hétköznap vagy hétvége, ünnepnap vagy bármi. Egy hasfájós, nyűgös babával ez még inkább igaz, amikor nem arról döntesz, hogy aznap akkor ráérősen főzzetek e valamit, vagy inkább rendelj, hanem hogy tudsz e úgy sz.rni, hogy beleférjen 2 percbe (szülés utáni aranyérrel különösen kellemes kérdés), mert 2 perc után már úgy fog bömbölni a gyerek, amiért leraktad (vagy csak odaadtad másnak) hogy inkább megfullad, amíg vissza nem kerül mellre pl. Az is újdonság lesz, hogy a babasírás nem azért idegesít majd, mint most a plázában, mert bosszantó és hangos (az is), hanem mert ösztönösen be fog ütni, hogy neked ezt AZONNAL csillapítanod kell, mert a gyermeked "szenved". Ezeket én se bírtam elképzelni szülés előtt, túlzásnak éreztem, amikor mondták, meg mások "gyengeségének", de amúgy tök igazuk volt. És az is igaz, hogy mindezzel együtt is megéri, mert ilyen boldogságot én még sose éreztem, de tény, hogy kva nehéz.

Szerintem ez olyan szöveg, ami attól hogy igaz (és ezt te is tudod), még semmit sem segít rajtad, max jobban értékeled a mostani pihenést (én is a 26.hetben járok, és mikor a tesóm tündérijó felevesevel töltöttem 2 napot, bennem is felmerult, hogy hogy lehet ezt bírni 7/24ben). De a legtöbb ember szájából azért hangzik el ez, mert nem tud mást reagálni, ez ilyen "bevett" válasz.

Gyermekkorunkban hazafelé az iskolából egy utcabeli neni minden áldott nap megkerdezte, hogy "már jöttök???".. Baromi idegesítő volt, szemmel láthatóan jöttünk haza... Na ehhez hasonlítanam leginkább.

Nekem a gyermekágy valóban csodálatos élmény volt, együtt aludtam a babával, és még életemben nem voltam olyan kipihent, mint akkor.

Persze ez azóta már változott, közel 2 évesen a lányom már nem alussza végig a napokat ( :( :( ), és cserébe az éjszakákat sem, mostanában már ilyen 4-5 körül óhajt ébredni, de azért na, nem mindenkinek olyan borzasztó a kezdeti időszak.

Én sem értem, miért mondják ezt az "aludj most, mert később nem fogsz tudni" dolgot. Mintha be lehetne raktárazni alvásból. Nem lehet. Én hiába pihiztem végig az első 4 hónapot a gyerekkel, most mégis zombi vagyok, hogy napközben dolgozom, éjjel meg nem hagy aludni a lányom. Ez max úgy tud feltölteni utólag, hogy nosztalgiázva ábrándozol azokról az időkről, amikor még nem kellett hajnali 4-kor felkelned.

Az is hülyeség, hogy a gyerek mellett majd rájössz, hogy nincs időd semmire. Hagyjuk már. Mindenre van ideje az embernek, amire akarja. Max energiája nincs rá, de az már más kérdés :D De én sem értem, hogy miért misztifikálja túl mindenki. És ráadásul ahogy nő a gyerek és lesz egyre önállóbb, úgy szabadul fel neked is csomó időd mellette.

De, hogy válaszoljak: amíg terhes voltam, addig csak mosolyogtam és bólogattam ezekre. Mást nem nagyon tudsz.

Kitartást és boldog babázást :)

áadásul ahogy nő a gyerek és lesz egyre önállóbb, úgy szabadul fel neked is csomó időd mellette

Aha, 10 éves kora után... XDD