Más kismama is utálja, ha ilyeneket mondanak neki?

Szerintem mindenkit frusztrál, aztán szépen mindenki rájön, hogy mégis igazuk volt. Várandósan még a legrosszabb napon is jobban aludtam, mint azóta bármikor.

Szoktam is vicces mondani a férjemnek, hogy ha ezelőtt bármikor azt mondtam, hogy fáradt vagyok, tévedtem! 😄

Nekem is ilyen megmondóemberek okoskodtak, olyan is, akinek mincs gyereke, csak mástól hallotta, milyen. Én mindenkinek megköszöntem a tanácsot, és tojtam rá. Úgy voltam vele, hogy majd kiderül mi lesz, ha megszületett. Van a környezetemben mindenféle gyerek, könnyebb, nehezebb eset. Reménykedtem, hogy nem lesz nagyon nehéz (hasfájós, sírós, többemberes), és nagyon örülök, hogy végül kifejezetten könnyű, jó kedvű, jó alvó babám van.

Azt viszont észrevettem, hogy ez más anyukák szemét nagyon szúrja. Volt, aki búcsúzáskor nyakig szaros gyereket, meg végigsírt éjszakát kívánt, hogy “megtudjam mi a magyarok istene” 😳

Mielőtt feltételeznétek, sosem dicsekszem azzal, hogy szerintem könnyű dolgom van. Ha kérdezik, válaszolok, de nem dörgölöm mások orra alá, hogy “bibibí, max 2 ébredéssel nyomjuk végig az estét, néha még ennyivel se”, mert nettó bunkóságnak gondolom, főleg, ha a másikról tudom, hogy 2 évig fél órákat aludt 2 óra sírással felváltva.

Azt vettem észre, hogy szinte elvárás, hogy panaszkodj. Nekem nincs okom rá jelenleg. Amikor volt, akkor el lett bagatellizálva. Nálunk a szoptatás volt nehéz. A lányomnak le volt nőve a nyelve, ráadásul nem is egy sima lenövés volt, hanem a nehezen felismerhető hármas típus. Pokolian fájt a szoptatás, de csak 3 hetesen jutottunk el szakemberhez. Addig a gyerekorvos és a védőnő is azt mondta, ez biztos csak a belerázódási fájdalom, a lányom nyelve csak határeset, nincs lenőve, nem fájhat ez annyira, csak nem tapasztaltam még, majd elmúlik. Elvittem fül-orr-gégészhez magán úton (államiba beutaló kellett volna, de nem kaptunk, mert nem indokolt a doki szerint), az orvos fél pillantásból megmondta, hogy hármas típus, és adott időpontot következő hétre a klinikára, hogy felvágja.

Esélyesen ez okozta az esti nagy sírásokat is, mert nehezen tudott szopni, hiába volt jó a technikája, a nyelve nem ért az ínyéig, így mem volt megfelelő a vákuum. Nappal még elvolt vele, meg én is jobban tudtam pózt váltani, este ez már kevésbé ment, ő idegesebb lett, én meg kétségbeesett.

Ismerősi körben senki nem találkozott ilyennel, mert akinek le volt nőve a nyelve, 2 naposan felcsippentették a kórházban, otthon már nem kellett foglalkozni vele. Mi viszont a 48 órát már itthon “ünnepeltük”, mert a covid miatt csak 36 órát töltöttünk a kórházban. Azt is csak azért, mert egy orvos ragaszkodott hozzá, hogy a bcg oltást még ott kapja meg. Ha ő nincs, 24 óra után kiraknak, mert a szomszéd szobában covidos volt, és a közös fürdő miatt kontaktnak számítottunk.

Erre is mindenki csak legyint, én mondjuk első gyerekkel, császár után annyira nem örültem neki, hogy be vagyok zárva a kórterembe, és senki nem néz ránk, mert “leprásak” vagyunk.

Ja, a császár… a “könnyebbik út” hatszor volt a gyerek nyakàn a zsinór, beletojt a vízbe, és vészesen esett a szívhangja minden fájásnál. Esélye nem volt természetes úton megszületni, annyira feszült a zsinór így is, hogy a műtőben alig tudták kiemelni. De megkaptam, hogy nekem könnyű volt, mert “nem kellett megszülnöm, nem tudom, mi a fájdalom”. Ha megszülöm, nem élne…vagy súlyos fogyatèkkal vegetálna…

Szóval volt nehézségem nekem is, meg még biztos lesz is. Már duzzad az ínye, indul a fogzós buli.

Szerintem itt inkább megfogalmazás-beli problémák vannak. Abban van igazság, hogy érdemes előre kipihenni a szülés és az utána jövő napok fáradalmait. A kórház ugyanis nem wellness, ott nem fognak hagyni pihenni. Én hajnali fél3kor indultam neki a szülésnek, reggel 8-ra lett meg, nappal esélytelen volt egy percet is aludni, mert hol ezért, hol azért nyitott be valaki összesen legalább 20x, de egyik nap 30x is. Éjszaka, ha éppen valaki babája nem sír (de igen), akkor meg a nővér ragaszkodik hozzá, hogy hajnali 5kor mérjen lázat, meg érdeklődjön a székelési szokásaimról. Szóval én azt mondom, hogy igen, érdemes előtte pihenni, mert valóban lesz ott pár nap, ahol konkrétan esélytelen bármennyi alvás is. Mikor otthon vagy vele, hát az más tészta. Nekem azért volt nehéz, mert szinte minden rezdülésre megriadtam, hogy jaj mi van, 2 hét után hagytam is a saját szobájában aludni, még így is általában előbb megébredtem etetés miatt, mint ő, de sokszor riadtam fel arra is ,hogy jaj ráfeküdtem, pedig sosem aludtunk vele egy ágyban csecsemő korában. Szóval nekem inkább ez volt a rossz, de erre nem tudsz előre felkészülni. Ha van egy férjed, aki napi 2 órára egyben át tudja venni a babát, amíg te alszol egyet, az sokat segít, mert a másik nehézség számomra a bizonytalanság volt. Hogy akárhányszor letettem a fejem, mindig az volt bennem ,hogy bármikor megébredhet és így is történt. Ha véletlen sikerült volna mégis aludni, az biztos, hogy anyós kopogtatott az ajtón, vagy valaki felhívott. Ezeket esetleg érdemes lehet előre letisztázni, hogy senki ne hívogasson, mert mindig MINDIG bele fognak szrni a pihenésedbe, legalábbis nálam sajnos így volt :/

engem amúgy nem is ez zavart, hogy most pihenjem ki magam, az sokkal rosszabbul esett, hogy pontosan jól tudták, hogy mennyire rettegek a császártól (mint műtéti szituációtól), ehhez képest ment a duma, hogy akkora hasam van, na majd valahogy kiveszik... párom nagyszülei a kritikátlanság és a gátlástalanság nagy mesterei, ők valaha orvosok voltak, ezért úgy gondolják, hogy mindenhez IS joguk van, már terhesség alatt is érdeklődtek a mellbimbóm állapotáról, de az i-re a pont az volt, mikor párom nagypapája felháborodott azon, hogy nem nézheti végig ahogy szoptatok és milyen egy aljadék vagyok, amiért elveszem tőle ezt az élményt, vele ilyet soha senki nem csinált. Ez pontosan az a szexuális zaklatás, amire 4 héttel szülés után, kialvatlanul, fájó alféllel szüksége van az embernek. Szóval sajnos a környezet nagyon sokat tud rontani a helyzeten, úgyhogy igen, pihend ki magad most, mert utána ha a babád hagy is aludni, akkor a rokonság fog zaklatni.