Más kismama is utálja, ha ilyeneket mondanak neki?

39 lehet,hogy nem vagyok épp.Akkor sem tudom,hogy amég nem volt gyerekem miben tudtam elfáradni.Soha nem jöttem olyan szöveggel,hogy majd megtudod,de azért elmosolyodok mikor 8 óra munka után a sógornőmnek muszáj ledőlnie egy órára,mert különben meghalna.Különben meg írtam már,hogy akkor a hogy vagytok kérdésre rövidre zárva azt kell mondani,hogy minden rendben van,minden jó,és akkor nem kell belemenni a panaszkodásba,hogy jajj már nem tudok aludni a hasamtól,meg görcsöl a lábam,meg fáradt vagyok.Ha elkezd valaki panaszkodni, akkor viszont ne csodálkozzon,hogyha kap kéretlen tanácsot is.Amúgy meg mondom,amit nem akarsz magadra venni,azt el kell engedni a füled mellett,és nem kell hormonbajos hisztérikaként mindenkiben ellenséget látni.Most ha a Szomszédnéni mindennap megkérdezte hogy egyben vagyunk-e akkor utáljam?Nem.Nem tudott mást kérdezni,de kedves akart lenni.Nyilván látta,hogy otthon vagyok még,meg azt is mikor hazaértünk.Mindegy na! Akkor igazgatók van,a kérdező mindenki idegesíteni akarja,mindenki rá irigy,és tuti,hogy csakis többet tud majd pihenni mint eddig.Nekem aztán mindegy,hogy mi az elképzelése most,meg majd mit dob a gép.Tényleg azt kívánom,hogy olyan legyen minden ahogy elképzeli most.

Senki nem jelentette itt ki tényként!Ezek szerint te szerencsés vagy mindkettővel,nekem sem voltak rosszalvók a gyerekek,de azért a legtöbb baba nem alszik egyben 8-9órát lássuk be.Általában amúgy ezt viccesen szokták megjegyezni,hogy pihenj előre. Mindenki tudja,hogy az alvást nem lehet előre elraktározni.Itt a kérdező a túlérzékeny,főleg amúgy a súlyára,mert azt többször hangsúlyozta. Hát az meg olyan ahogy írtam,vagy foglalkozik vele most,vagy majd később.Egy védőnő nem irigységből figyelmezteti,hogy túl gyorsan gyarapszik,hanem mert okozhat gondot. Nem biztos hogy fog,de azért nem olyan nehéz egy felnőtt embernek magára odafigyelni.Mindegy!

És nyilván azok pontoznak le, akik pont ilyenek, csak fáj nekik az igazság.

Lesz itt pofára esés...

45 nem,nem lesz.Mindenki irigységből meg bántásból mond neki mindent.Tuti jobban fog aludni,hát lesz segítsége.Hízni se törvényszerű,hogy 20 kg-t hízik,igaz,hogy alig van túl a félidőn,a baba meg az utolsó 6 hétben hetente 4-500g-ot hízik,és ebben nincs benne a vizesedés meg amit ő felszed,de biztos hülye mindenki aki látja,hogy figyelnie kellene.Nembaj! Rosszindulatú vagyok én is,meg mindenki aki szoba áll vele,mert nem sajnálgatják ha panaszkodik,hanem elmondják,hogy nem minden olyan mint a filmekben.

Én a saját környeztemben úgy vettem észre, hogy ez a "majd megtudod" szöveg elsősorban azok szájából hangzik el, akiknek az életben más teljesítményük nem volt még a szülésen meg a gyereknevelésen kívül. A hideg kiráz attól, mikor látok Facebookon, vagy akárhol olyan dumákat, hogy az anya egyszerre orvos, pszichológus, tanár, mérnök, kislóf@sz és társai, ami alatt persze ott a kommentáradat Kisné Nagy Jucikáktól, akik bőszen bólogatnak és helyeselnek szigorúan úgy, hogy odabiggyesztik, hogy a 4 éves Noelke, meg a 2 éves Jázminróza anyukája. Mintha attól lenne orvos valaki, mert képes egy Nurofen szirupot beadni a gyerekének, meg attól is essünk s3ggre, mert meg tud valaki különböztetni egy markolót a kamiontól. Az is tapasztalat, hogy a csecsemő ellátása inkább azoknak okoz gondot, akik túlmisztifikálják és nem kezelik a helyén. Nyilván van kivétel, de azért ha akkora rakétatudomány lenne ez az egész, akkor hol lenne az emberiség? Sehol. Aki megmarad 2 lábbal a földön és helyén kezeli a dolgokat, az képes hiszti és haldoklás nélkül is "átvészelni" az átmeneti nehéz időszakot. De nehéz időszakok mindig vannak az ember életében, tehát ne emeljük ki, hogy mert ez nehezebb, mint eddig bármi, csak új, eddig ismeretlen terep, amibe véleményem szerint pillanatok alatt bele lehet rázódni, ha az ember nem enged a környezet erőszakoskodásának,. Legalábbis nálunk a rokonság igyekezett minél nehezebbé tenni a dolgot azzal, hogy ráfogták a sírós babára, hogy fáj a hasa, pedig csak éhes volt, fel voltak háborodva, hogy nem mérem meg etetés előtt és után és nem tudom, mennyit eszik és társai. Jó nagy volt a sértődés, mikor a képükbe vágtam, hogy nincs szükség méricskélésre, ha szemlátomást boldog, kiegyensúlyozott baba, aki eddig mindig a maximumokat hízta és jó súlyban van. Erre nem tudtak mit mondani. Mindig akkor jártunk jól, ha a saját megérzéseimre hallgattam, akkor is, ha anyós, vagy párom nagyszülei visítoztak, hogy de nem úgy kell. És érdekes módon, mindig működött is minden anélkül, hogy komplikáltuk volna az életünket. Én mindig azt szoktam mondani, hogy nem tudtam végül meg, azt sem tudom, mit kellene megtudni. Hogy még közelebbi példát mondjak: anyós a világ legnagyobb arcával adta elő mindig, hogy ha az emberiség tudná mire vállalkozna, sose szülne gyereket. Mondja ezt ő, aki a 4 hónapos babát odadobta az első szembejövő öregasszonynak, mert ő rohan vissza dolgozni, mikor az az öregasszony kiesett, akkor a gyerekek nevelését a nagyszülők vették át oly módon, hogy kisiskolás korukban konkrétan ott is laktak a gyerekek. Mindig annak van a legnagyobb arcra, meg az mondja meg a legjobban, akinek a legkevesebb oka van rá.