Hivatkozhatok az orvosnál arra, hogy azért kérek császárt, mert kicsi a fájdalom küszöböm és rettegek a szüléstől?
Hát igen, teherbeesés előtt kellett volna realizálnod, hogy te nem akarsz szülni. Akkor ott lehetett volna az örökbefogadás, mint opció.
- De az örökbefogadás se olyan, hogy "választhatok az étlapról". És az olyan könnyű mi? Hogy csak úgy odaadnak egy gyereket. És ott van az is, hogy ki tudja kinek a gyerekét adják majd neked oda.
Utána ha felálltál pedig nem csak rólad szól az élet, meg arról hogy majd lassan felépülgetsz, hanem ott lesz egy baba aki tőled függ minden értelembe.
- Igen, tőlem függ, de ahhoz, hogy azt a gyereket én el tudjam látni, ahhoz szükség van mentális egészségre is, nem? Vagy azt hanyagoljuk? Minek az, ugye?
Ez a kérdés is csak arra jó, hogy a sok ősanya leírhassa,mekkora teljesítmény volt szülni.
Fáj ez is, az is. A természetes ott helyben egy rövid ideig nagyon, de aztán semmi. A császár meg utána nagyon, és még kb egy hétig kicsit. Ez van, egyik se jobb a másiknál. Azt érdemes "választani", ami orvosilag indokolt.
Jó ég, mennyj érzéketlen, rosszindulatú ember van itt. Miért kell így nekiesni a kérdezőnek? Miért kell lehordani mindenféle hisztis tininek? Szánalmas.
Sajnos, hogy Magyarországon nem döntheti el a nő saját maga, hogyan kíván szülni, ami már önmagában is felháborító, de ettől függetlenül pénzért rengeteg orvos bevállalja, ennyi. Csak egy olyan orvost kell találni.
Miféle duma az, hogy inkább örökbe kellett volna fogadnia egy gyereket?! Rosszindulat és a gonoszság netovábbja. Mert aztán úgy működik, hogy hello jöttem egy ilyen és olyan és amolyan gyerekért és pikk-pakk megkapod. Ő SAJÁT gyereket szeretne és teljesen mindegy milyen úton szeretne neki életet adni, ez nem befolyásol semmit. Attól még lehet ugyanolyan odaadó és szerető anya. De emberileg biztosan többet ér itt néhány mocskosul utálkozó "anyucitól".
21-es válaszoló!
Te lehet hipp-hopp felépültél császár után, de van akinek sok sok hónapba telik.
Nem vagyunk egyformák.
- Igen, tőlem függ, de ahhoz, hogy azt a gyereket én el tudjam látni, ahhoz szükség van mentális egészségre is, nem? Vagy azt hanyagoljuk? Minek az, ugye?
Azt írtad félsz a fájdalomtól, nem arról hogy mentálisan beteg vagy, hogy jön ide a mentális egészség? Attól nem félsz, hogy mentálisan épp attól fogsz kikészülni, hogy ébren ketté vágnak szinte és a beleidet meg egyebeket mosogatják át a műtét után mielőtt összevarrnak?Egyedül csak a fájdalom amitől félsz? Érdekes. Elárulom a hormonváltozások miatt, műtét után akár szülés utáni depressziód is lehet.Na az valóban fontos, hogy kezelve legyen.:)
Én sosem azzal voltam elfoglalva, hogy hogyan szüljek, hanem azzal, hogy minden rendben legyen a babával és velem is.
Igyis úgyis meg kell születnie valahogy.
Én is félek pedig nekem a második gyerek lesz. Az első gyereknél amikor beszélgettem az egyik orvossal erről ő azt mondta, hogy a császár embertelen. Gondoljam el milyen jó lesz ha hazajövünk és emelgetem a gyereket folyamatosan. Ha sír nem tudok olyan gyorsan felkelni hozzá. Ott az apuka, de mivel cicizett így nekem kellett kelnem hozzá.
Én nem kérném ezt direkt. Az tuti.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!