Mit tegyek? Annyira fáj!!

Nem a koroddal, hanem azzal van baj ahogy gondolkodsz.Az ismerősöd xar anya,te jobban csinálnád ..

De azt írod, hogy attól tartasz, hogy mire oda érsz semmi értelme nem lesz.Miért nem? Mert nem te leszel az első akiknek babája van?Mert addigra nem lesz nagy durranás? Addigra nem szeretnél gyereket?

Ha a babára vágynál, akkor nem azt írnád, hogy addigra nem lesz értelme hanem, hogy addig még olyan sok időnek kell eltelnie.Addig meg annyit kell várni.De biztos nem azt hogy addigra nem lesz értelme.Aki gyerekre vágyik az tudja hogy van miért várni..és az értelmét is látja...

"És a legrosszabb az hogy ugy érzem mire én oda jutok hogy terhes leszek már semmi értelme nem lesz. 2 volt osztálytársamnak is lett és az egyik nem is házas."

Ebből a mondatodból látszik hogy agyilag nem értél még meg a gyerekvállalásra. Valamiféle versenynek éled meg, ha másnak van akkor neked is kell, de ha később lesz akkor már semmi értelme? Milyen hozzáállás már ez?

Nézd én 32 éves vagyok, több mint 1 éve akarunk babát, már túl vagyok egy vetélésen is, mégsem adom elő így magam. Nem mondom, hogy nem szorul össze a szívem ha terhességről értesülök, az én ismerőseim már sorban szülik akár a többediket, de nem hisztizek, és pláne nem adom elő magam, hogy akkor ha nekem összejön már nem is lesz értelme. Fel kéne nőni picit agyban. 23 éves vagy nem 43.

Pár év múlva is az leszel. Ezért írtam, hogy nem kell úgy kétségbe esni mintha 40-en túl lennél, mikor már nincs mire várni.

Egyébként a gyerekvállalásnál a kor csak egy szempont. Persze fontos, de más dolgok is vannak amiket figyelembe kell venni, ezt meg egy normális felnőtt ember belátja. Inkább szülj 30 évesen stabil kapcsolatba stabil anyagi helyzetbe, mint 23 évesen mikor nincs megfelelő körülmény "de te fiatal anya akarsz lenni". A korodból nem lesz a gyerekednek pelenka, sem gyógyszer. És ha ezeket nem látod be akkor agyban nem értél meg az anyaságra. Mert szülővé válni nem alanyi jogon járó dolog, felelősséggel tartozol egy kis emberért.