Ti 23 éves lányként megtartanátok a terhességet egy 35 éves drogfüggő, munkanélküli fiútól, akinek már van egy 6 évese, akivel nem foglalkozik?
Tanuló vagyok, nincs munkám, nem is volt, csak egyszerűen összejöttem egy fiúval, terhes lettem tőle. 4 hetes vagyok, most lett pozitív a teszt.
Van már neki egy másik nőtől gyereke, akit nem nevel, a nőt meg egyenesen gyűlöli, réges rég külön vannak.
Családom, barátaim szerint óriási hibát követnék el ha megtartanám egy ilyen embertől, 23 évesen, munkaviszony nélkül, diákként, ráadásul sajnos drogos is... (speed, eki, fű, mindent tol, úgy értsd!).
Mit tennétek?
Én nagyon irtózom az abortusztól, mindenféle kilátástalan helyzetben megtartanám a magzatomat, és nem a levegőbe beszélek, estem teherbe 20 évesen, kósza viszonyból, meg is szültem, egyedül is neveltem, na de a te helyedben még én is elvetetném.
Kicsi a valószínűsége, hogy beteg lenne, szóval nem ezért, hanem mert nem szeretném, ha ilyen apja lenne a gyerekemnek. Mindenki szenvedne ebben a helyzetben. Kell a fenének az élethosszig tartó balhé. A gyerek se hálálná meg az ilyen családi hátteret.
"Qrva nagy önzőség belém magyarázni, hogy legyen bűntudatom azért, mert nem biztos hogy megfogok tartani egy olyan embriót, aki minden eséllyel BETEGEN fog napvilágot látni! "
Én azt hittem, hogy a bűntudattól, vagy attól is tartasz. Azért írtam, azért vetettem föl neked én például, hogy az enyhítené. Nemtom más írta-e más kontextusban esetleg. De akkor mondok egy ilyen irányú enyhítést is; hogy állítólag a kisbaba lelke az abortuszkor már eleve tudja, hogy "itt baj lesz, itt mi készül", és még mielőtt ez megtörténhetne, elhagyja a testet, tehát kimenekül onnan, tehát amikor esetlegesen ez megtörténik, akkor ő már nincs benne a testben. De az a lényeg, hogy ezek a gondolatok pl jók lehetnek egy esetleges bűntudat ellen, márhogyha ez felmerülne, hogy ez kérdés, hogy lenne -e bűntudatod. De ha nem , tehát végülis az is oké tudhat lenni, meg lehet pl érthető.
*Ja meg mégegy, ültem bent egyszer egy bioetika-előadáson, és volt olyanról szó, hogy például melyikkel okozunk nagyobb fájdalmat a Világba,
hogyha pl mondjuk adott egy szitu, hogy tudjuk, hogy pl a gyerekünk biztos, hogy valami rendellenességgel fog jönni a Világra; és akkor hogy melyikkel okozunk nagyobb fájdalmat; hogyha őt mégis megtartjuk, vállaljuk , és szenved, és nekünk is folyamatosan ott kell mellette lenni, és amikor mondjuk neadjisten mi (szülőkre gondolok) meghalunk, akkor mondjuk még rátestáljuk a testvéreire is a gyereket, és akkor már nekik sem jó.
Egyébként ha tudnám 100%-ra, hogy nekem márpedig fogyatékos gyermekem lesz, azonnal rohannék abortuszra, 12. Hét után is! (Igen, vannak rendellenességek, amelyek esetében engedélyezik az abortuszt a 12. Hét után is, ha kiderül, hogy beteg a magzat). Nekem fogyatékos gyerek tényleg nem kell, nagyon nem szeretném ennek sem magamat, se a gyerekemet kitenni, boldog , teljes életet szeretnék a leendő gyerekemnek... éppen elég beteg gyérekről hallunk így is a híradóban, fókuszban, éppen elég beteg gyerek kezeléséére gyűjt az ország sok jóakarója így is..
Nekem ez sokkal nagyobb félelmem, mint egy esetleges eü. Kockázat, amit lehet utána korrigálni.
Természetesen mindenhogy szar ez a helyzet, de muszáj döntenem a hétvége során és kész.
Kedves 70-es, az természetesen egy teljesen másik helyzet! Ott mindent megtennék Érte!
És megint más az, ha valaki tudatosan vállal beteg gyereket...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!