Miért nézik le azokat a nőket akik abortuszra mennek?

Igen utolsó és ez mit is bizonyít pontosan?

Mindenki volt embrió, magzat, ezzel semmi újat nem mondtál. A lényeg és a legfontosabb különbség az az, hogy akik akartak gyereket és várták, hogy végre sikerüljön, ők ezt mind ÖNSZÁNTUKBÓL tették, ők döntöttek úgy, hogy bevállalják ezt a felelősséget, nem akarta senki a saját akaratát rájuk erőltetni! Szemben azokkal a nőkkel, akik abortuszra mennek, mert ők épp hogy nem akarják önszántukból bevállalni azt a terhességet és szülést. Ezt tényleg magyarázni kell??

Soha nem értettem azt az érvnek csúfolt bullshitet sem, hogy "Hát a te anyád is megszült". Na és aztán? Ő akart engem, én meg nem akarom a védekezés mellett, legrosszabb pillanatban becsúszott gyereket megtartani. Ilyen pofon egyszerű ez.

#70, valóban, minden valószínűség szerint én is voltam szedercsíra, embrió, magzat... ahogy itt mindenki más is.

És akkor szerinted mégis mi van???

Még egy agytröszt.. :D

Az tudja meggyilkolni a saját gyermekét, aki már kihordta és meg is szülte. Az abortuszon átesett nőnek az ég világon semmilyen gyereke nem volt (az az embrió koránt sem egy kifejlett, érző gyerek), pláne nem követett el gyilkosságot, révén ugyebár h az abortusz nem gyilkosság!

Ide el kell jutni fejlettségben. Régen a szülők büntetlenül meg is ölhették a saját akár már serdülő gyereküket is. Aztán már csak a magzat megölése lett büntetlen. A görögöknek/rómaiaknak is egy halom módszerük volt erre. Csak egy-két nem sokra tartott ember szólalt fel az abortuszok ellen akkoriban, pl. költők no meg Hippokratész.

Aztán szép lassan fejlődött előre a világ, és az 1700-1800-as években, a felvilágosodás korában jöttek be először az abortuszt kriminalizáló törvények. Így egy rövid ideig bűn volt az abortusz.

Csakhogy annyi torzult elméjű/szívű önző nő volt akkoriban és még most is, akik a saját életüket előbbre tartották egy ártatlan gyermekénél, hogy mindenféle kockázatos alvilági módszert igénybevettek azért hogy mindenáron elvetethessék a gyereküket és ebbe nagyon sokan belehaltak.

A törvényt ezek hatására kezdték _újra_ lazítani, látván hogy ezzel többet ártanak mint segítenek. De nem azért mert erkölcsileg megengedhető lenne az abortusz, hanem mert a többség nincs olyan szinten még hogy ezt magától belássa, és még nem tartunk ott hogy már csak egy lemaradt kisebbséget kell elrettenteni büntetéssel attól amit maguktól is tudniuk kéne hogy nem szabad.

Ezt a folyamatot (ti. minden fajta élet tiszteletét egyre nagyobb körben) több területen végig lehet követni, ilyen a rabszolgaság eltörlése, vagy akár a gyermekmunka vagy a rossz munkakörülmények tiltása stb.

Az állatokkal is ez a helyzet, nem is olyan régen gond nélkül kínozhattál kutyát/macskát vagy haszonállatot. Most már egyre inkább büntetik az állatokkal való tiszteletlen bánásmódot, de csak azért mert a többség már van olyan szinten hogy ezt be is lehessen tartatni.

Most még a háziállatoknak van a legtöbb joguk, a haszonállatoknak már nem sok, de ez is sokat fejlődött az elmúlt időben és az állatvédelem/vegetarianizmus/vegánság terjedésével ez még sokkal tovább is fog fejlődni.

Az abortusz tényleg gáz, és csak azért törvényes ismét, mert még túl sokan vannak azok akik ezt nem látják be.

#75, egy a baj, hogy ez a gondolatmeneted megint szembemegy a valósággal... amíg az állatvédelem valóban a korlátozás irányába halad, az abortusz kérdése a liberalizálódás irányába fejlődik... ugye Írország, ugye New York...

Ennek valójában sok oka van, fél napig lehetne elemezgetni...

Univerzális erkölcs meg még mindig nem létezik, nem is létezett,és nem is fog létezni... persze ideig-óráig egy megfelelően diktatórikus helyen meg lehet tenni egyfajta ideológiát állami ideológiának (állampárt, államvallás - egykutya) de ennek rendszerint igen sok halott szokott lenni a végén... ugye a véleményeddel ellentétes tények sorában ott virít a Kárpátok (hajdan volt) géniusza, akinek a megpuccsolásában és likvidálásában oroszlánrész jutott annak a sokaságnak, akiket az a barom az abortusz betiltásával életre kényszerített...

“Csakhogy annyi torzult elméjű/szívű önző nő volt akkoriban és még most is, akik a saját életüket előbbre tartották egy ártatlan gyermekénél”

Remélem ezt te sem gondoltad komolyan, mert még viccnek is rossz volt. Még jó hogy egy fejletlen embriónál előbbre tartom magamat és mindenki mást, aki már megszületett és képes érezni! Egyetlen életem van, miért kéne egy sejthalmazt magam elé helyez nem??! Pláne hogy az én testemben élősködik, az én testi egeszsegemet kockáztatva azzal, hogy kihordom és megszülöm. Normális ember képes felfogni, hogy egy embrió véletlenül sem egyenlő egy már megszületett emberrel és nem fogja feláldozni a saját életét egy olyan valamiert, amiből ember LEHETNE! Mindenkinek joga van eldönteni mit és kit tart előbbrevalónak vagy sem. Nevetséges bárkit is megszolni amiatt, mert nem áldozza fel magát egy olyan dologért, amit nem akar! Vagy talán ha az utcán valaki le akar lőni egy másik embert, te eléugrasz, hogy inkább engem öljél meg? Ugye hogy nem! Mert sokszor már más megszületett embernél is előbb tartjuk magunkat, hát még egy fejletlen embriónál..

#76: Nem megy szembe a valósággal, csak nem veszed figyelembe a különbséget az állatvédelem és az embervédelem jelenlegi fejlettségi foka között.

Az abortusz "liberális" _volt_ mindig is, legfeljebb olyan valtozatok voltak néhol hogy a férj beleegyezése nélküli abortusz volt büntethető, de önmagában az abortusz régen sosem volt az. Pont hogy a korlátozás etéren elég korán eljött, és csak a negatív következmények miatt vettek vissza belőle. Az állatjogok csak le vannak maradva ettől, azért tűnik neked úgy hogy az a korlátozás irányába halad amíg az abortusz nem. Csakhogy az abortusz korlátozás már megtörtént és már pont hogy túl is vagyunk rajta, és ez is egy hullámzó fejlődés lesz, mert egyszerűen túl korán jött és túl nagy volt a feszkó miatta.

Az állatvédelemmel is hasonló történne ha a végső állapotot, az állatok leölésének teljes tilalmát most vezetnék be, mivel az emberiség még nagyon nem tart ott. Ha most megtiltanák hogy kaja céljából se szabadjon állatot ölni, az akkora forrongásba torkollna hogy hamar vissza kéne vonni a törvényt. Az abortusztilalommal is ez történt. Az alkoholtilalom is ezért nem működött. Az emberek ragaszkodnak az önpusztító mérgükhöz. A dohányzás betiltása sem működne még ma, hiába az lenne a "helyes" lépés.

Márpedig van univerzális emberi erkölcs: a nemártás, életvédelem vagy másnéven ahimsa. Alapvetően az összes erkölcs erre épül valamilyen módon. Sokszor nagyon nem egyértelmű a helyzet, szubjektív sokszor az ártás mértékének megítélése is, de alapvetően ha az ember eszerint él akkor a világ össz-szenvedés csökkentése felé halad.

Az abortusszal a nőnek ideiglenesen adsz egy kis szabadságot, csakhogy egy másik ember kárára.

Most tekintsünk el attól az esettől amikor a nő élete forog kockán, ebben az esetben a világon szinte mindenhol engedélyezik az abortuszt, és ott természetesen az a helyes döntés hiszen ha az anya meghal a terhességtől akkor a gyerek is.

Ha a nő nem vetetheti el a gyerekét akkor neki ideiglenesen kellemetlenséget kell elszenvednie, valamennyire úgy élheti meg hogy korlátozzák a szabadságát (pedig csak felelősséget kényszerítenek rá és az azért nem ugyanaz), "legrosszabb" esetben is 18 évig tart ez az állapot, aztán mentesül a felelősség alól és újra "szabad' lesz.

Ellentben a magzat megölése által attól az embertől _minden_ szabadságot és a teljes potenciálisan hosszú életét is elveszik.

Egyszerűen nem összemérhető a két "károsultság". A nő áldozata egy porszem a gyerekéhez képest.

Amúgy az is egy hülyeség hogy a nő (vagy bárki) teste a sajátja. Minden a Természeté, mindent csak kölcsön kaptunk és használat után mindent vissza is kell szolgáltatnunk ;) A "tulajdon" csak az egó foglama, valójában nem létezik. Nincs "enyém" meg "tiéd", egyetlen Élet létezik ami sok kis darabkán keresztül létezik. Pl. nincsenek méhek ott ahol nincsenek virágok, és nincsenek virágok ott ahol nincsenek méhek. A virágok és méhek csak együtt léteznek, egyetlen egységben, csak a korlátozott érzékszerveink és felfogóképességünk miatt hihetjük különálló lényeknek őket.

A nő és a magzat is egy ilyen egység, csak ott az egyik tovább tud élni a másik nélkül, de ugyanolyan őrültség az egészséges magzatot kitépni magából mint amilyen őrültség lenne kitépnie az egészséges szemét vagy levágni egy kezét. Igen, végső soron megvan a szabadsága hozzá, de most komolyan ezt védeni kéne? Ez inkább tűnik betegségnek, diszfunkciónak mint "dicsőséges önrendelkezésnek".

És olyan nevetséges indokokat felhozni hogy "nem tudja megteremteni az anyagi körülményeket a gyereknek" vagy a megfelelő környezetet?

Nézze már meg hol és hogy él! Még egy putriban is ezerszer jobban élnek ma az emberek mint az emberiség történelmének 99.9999%-ában! Ősapáink a ma élő legszegényebbeket is királyoknak látnák!

Ha nem a reklámokhoz meg a szomszédokhoz hasonlítgatná magát hanem az alapvető emberi szükségletek kielégítésével foglalkozna akkor annak a gyereknek nem lenne semmiből hiánya!

A saját gyerekeimen látom hogy a drága dizájner játékokra hamar ráunnak, egy fadarabbal meg kavicsokkal szinte akármeddig el tudnak játszani. A drága kaját meg sem eszik, a sós margarinos kenyér viszont évek óta sztár.

A nem kívánt gyerek szeretetlenségben felnövése is csak egy valótlan mítosz. Én sem akartam soha gyereket, mégis ahogy megszületett az első, teljesen átalakultam egy csapás alatt. Olyan érzelmek indultak be bennem amiket azelőtt el se tudtam képzelni! A többit meg már onnantól 100% akartam is.

Az hogy egy gyereket akarnak vagy nem, nem határozza meg a szülő későbbi hozzáállását. Nagyon várt gyerekkel is tudnak borzasztóan bánni, és nem kívánt gyereket is tudnak szeretetben nevelni. Ezért is hülyeség ilyesmire hivatkozni. Több esetről is hallottam már hogy el akarták vetetni a gyereket és végül mégsem tették, és később el sem tudták képzelni hogy hogyan is gondolhattak komolyan régebben abortuszra, és hogy az lett volna életük legnagyobb hibája ha véghezviszik.

Szóval szerintem ez a gyerek elvetetésének akarása egy diszfunkció, egy betegség és ez a sok sületlenség az önrendelkezésről, szabadságról, saját testről, anyagi körülményről meg szeretetlen gyerekkorról csak az egó torzulásának eredménye, egy önvédelmi reflex, és mint olyan, csakis félelemből eredhet. Félelemből hozott döntésben meg hol a szabadság?

Aki olyan nagy abortuszpárti, csak képzelje el azt a szituációt hogy egy (vagy több?) abortusz után születik egy gyereke és az egyszer megkérdezi hogy

- Anyu, voltál valaha terhes előttem?

- Igen, voltam.

- És hol van akkor a nagytesóm? Mi történt vele?

- Hát tudod, megöltem.

Ha a párbeszéd során bármikor is hazudna a gyerekének vagy nem nézne a szemébe, máris kitűnne hogy valami saját maga előtt is vállalhatatlan dolgot tett.

"Egyetlen életem van, miért kéne egy sejthalmazt magam elé helyez nem??"

Megsúgok egy titkot: te is csak egy sejthalmaz vagy.

"Nevetséges bárkit is megszolni amiatt, mert nem áldozza fel magát egy olyan dologért, amit nem akar! "

Ki nem akarja? "Te" a tested is ugyanannyira vagy mint az egód ami most itt hülyeségeket dumál. A tested pedig igenis akarja, ha nem akarná akkor magába se fogadta volna, vagy magától kilökte volna. Valójában a nagyrészed akarja, csak az agyad egy elborult kis része nem akarja ami történetesen átvette ideiglenesen az irányítást. A rák is a saját pici részed és megöl, ha akarod, ha nem. Ugyanígy a félelmeid vagy az eltorzult gondolkodásod is egy kis részed ami a gyerekedet öli meg. De erre csak akkor jössz rá ha már túl vagy rajta és az a kis részed már nem aktív.

Alap ösztön a lét és a fajfenntartás. Van amikor ez nem működik jól, azt hívjuk diszfunkciónak.

Ha annyira rendben lenne az abortusz, miért nem az az általános hogy utána a nők röpködnek az örömtől és miért esnek a legtöbben depresszióba utána?