Ugye ebben az esetben az a legjobb, ha a férjem nem tudja meg?

#86, én nem tartozom elszámolással senkinek, pont ahogy a Kérdező se... ezt csak a drágalátos magzatfanatikerek képzelik, hogy az ő véleményük felsőrendűbb, és számon kérhetnek bármit is bárkitől is... úgy tűnik, még Írország se volt elég, hogy rádöbbenjetek, hogy a képzelt piedesztálotok - ahonnan "erkölcsi kinyilatkoztok" - valójában egy szemétdomb...

Na erről ennyit.

Na, nekem meg nem felmagasztalt ideáim vannak, hanem tapasztalataim. Őszintén szólva, sokkal inkább irigylem a Kérdező férjét, mintsem sajnálom azért, mert a Kérdező nem szándékozik rá semmiféle felelősséget erőszakolni a saját döntéséért. Pedig nyilván a Kérdezőnek is könnyebb lenne, ha egy szerető társ segítené túlesni a folyamaton...

úgy tűnik, még Írország se volt elég, hogy rádöbbenjetek, hogy a képzelt piedesztálotok - ahonnan "erkölcsi kinyilatkoztok" - valójában egy szemétdomb...

továbbra is jelzem, itt nem az abortusz elutasításáról vagy támogatásáról van szó? te használod fel az alkalmat, hogy propagáld az elveidet. Nem számít neked sem az, van-e egy házasságban őszinteség, bizalom, csak az, hogy abortuszra ösztönözz bárkit, akit csak tudsz.

"Mert szerinted ki maradna itthon a gyerekkel? Ki kelne fel hozzá éjszaka? Ki mondana le a szórakozásokról, pihenésről? Én. Tehát igen, kivonom magam belőle."

Ezt kellene elmondanod a férjednek. Hogy megesett a dolog, de te ezt a hátad közepére sem kívánod. És az is lehet, hogy soha nem fogod akarni. Mert ha most így állsz hozzá, akkor miért gondolod, hogy 4-5 10 év múlva csiribú-csiribá hirtelen akarni fogod...

De ezt nem titkolhatod el a másik féltől. Az a gyerek ugyanúgy az övé is. Kettőtöknek kell erről dönteni.

Tehát még mindig nem az a baj, hogy te most nem akarod ezt a gyereket, hanem az, hogy sunyi alattomos módon titokban abortálnád a férjed tudta nélkül.

90.

Szerintem pont nem a férje huppantotta fél,azért ez a nagy titkolózás,meg hülye indok!