Mi a véleményetek az abortuszról?

Én tàmogatom az abortuszt. Aki nem akarja, legyen az akàrmilyen okból, mindenkinek jobb ha nem tartja meg. Ha tudja és vàllalja, adja örökbe. De SENKINEK nem feladata màsok helyett szülni. A meddőség nem az abortuszra készülő nők problémàja.

Tudom milyen nem kívànt gyerekként felnőni, nem kívànom senkinek.

Èn adott esetben inkàbb elvetetném a magzatot, minthogy örökbe adjam. Nem akarnàm se a terhességgel , szüléssel jàró dolgokat vàllalni, se azt hallgatni miutàn megszületett, hogy hol a gyerek, miért szabadultam meg tőle stb. Egy terhességet ugyanis nem lehet nagyon titkolni, munkahely, baràtok, ha gyakran làtogatod akkor csalàd, mindenki tudni fogja, hogy eldobtad a megszületett gyereket magadtól. A terhessék, szülés, mindig rejt kockàzatot, illetve senki nem képes garantàlni, hogy az örökbeadott gyereknek végül milyen sorsa lesz. Ismerek olyat aki megszökött 16 évesen, mert annyira nem bírta az otthoni helyzetet. Pedig azok az emberek elvileg annyira vàgytak gyerekre anno.

Szàmomra nem előbbre való mindenàron egy pàr hetes embrió, sejtcsomó, a sajàt életemnél, ha nem akarom megtartani, mert teher lenne, és tönkretenné, nagyon megnehezítené az életemet.

Teljes mértékben támogatom. Aki nem akarja inkább ne szüljön, minthogy szeretet nélkül, vagy akár bántalmazva nevelje fel a gyereket, mert csak nyűg neki. Netán a kukában kössön ki a megszületett baba, vagy megfojtsa az "anyja". Ha örökbeadásra felajánlani lehet, csak épp lutri. Sosem tudni milyen életminősége lesz. Én ezt nem vállalnám.

Én soha nem akarok gyereket, és a férjem sem. 2 módszerrel védekezem egyidejűleg, eddig, 10 évig bevált. Nem olcsó mulatság. Ha ennek ellenére teherbe esnék, azonnal mennék intézni az abortuszt, és nem lenne lelkiismeret furdalásom, mert egyrészt mindent megtettem amit emberileg lehetett, másrészt nem tartom se gyilkosságnak. Se fontosabbnak egy alig pár hetes sejtcsomót az én életemnél és a férjeménél. Az még nem élet számomra, hanem egy teher, egy probléma, amit nem akarok.

Nem fogja tönkretenni az életünket, mert meg sem születik. Pont. Mivel az én testemben növekedne, rajtam élősködne, nekem kellene - vállalni érte a felelősséget nem másoknak, ezért az én döntésem mit kezdek vele.

Se a terhességet, se a szülést nem vállalnám be, főleg nem mások kedvéért. Nem az én dolgom mások helyett szülni. Így is van elég intézeti gyerek, fogadják örökbe azokat ha annyira kell. Ha nem kell az idősebb gyerek, akkor meg annyira mégsem vágynak rá.

Én azt vallom, hogy SENKI nem mondhatja azt másnak, hogy gyereket kell vállalni, meg kell szülni. Nem nyomhat senki olyan terhet egy másik emberre, amit utána nem neki kell cipelni. Ennyi.