Mit gondoltok az abortuszról?

Szükséges rossz.

Szerintem nem kéne úgymond védekezési módszernek használni, de igen is vannak olyan élethelyzetek, amibe jobb, ha egy gyerek nem születik meg a saját érdekében sem.

Szerintem is szükséges rossz, és fölösleges moralizálásnak gondolom létjogosultságának megkérdőjelezését. Osztom viszont azt a nézetet, hogy ne szexeljünk össze-vissza védekezés nélkül, mert az abortuszt nem ennek a megoldására találták ki. Így azokat a nőket, akik életük folyamán többször is átesnek rajta, én is mélységesen elítélem.

De felháborít, ha valakit abortusz miatt elítélnek, gyerekgyilkosnak kiáltanak ki. Az ellenzők nagyon leszűkítik a kört, milyen esetekben engednék. Beteg baba, erőszak, ennyi. De beszéljünk arról az anyáról, akinél a terhességgel együtt derül fény egy komoly betegségre, ami mihamarabbi gyógyszeres kezelést igényel. Én 10 hetes koromig jártam az onkológiára, mire kiderült, hogy negatív vagyok nyirokcsomórákra.

Vagy vegyük azt az anyát, aki már nevel két gyereket, nagyon szerényen, de tisztességben. Erre jönne a harmadik, és hozná magával a nyomort. Megtehető ez a többi gyerekkel?

Vagy az amúgy is nyomorban élő családba még egy éhes száj?

Vagy engedjük a 16 évesnek elrontani az életét?

Ilyenkor jönnek sokan az örökbeadással. Hát a legtöbb nő nem tudná örökbe adni a gyerekét, ha már megszülte. Nem beszélve arról, hogy a társadalom egy jó része ugyanúgy elítélné érte, mint az abortuszért. Adott esetben pedig már ott lennének a tesók is, akik végignézik anyjuk terhességét, a baba eltűntét, aztán végigszenvednék az emberek kérdéseit, bántását.

Külön szeretem, amikor minden véletlen terhességet a védekezés hiányának tudnak be. Nagyon nincs igazuk. 3. gyermekem gyógyszer szedése mellett fogant, pedig betartottam minden utasítást. Szerencsés voltam, megengedhettem magamnak, hogy megszüljem. Barátnőm spirál(!) mellett esett teherbe. De olvastam már olyat is, hogy az elkötés nem sikerült tökéletesen.

Ne ítélkezzünk! Bízzunk abban, hogy a többség felelős döntést hoz ebben a kérdésben, ha ilyen helyzetbe kényszerül. Annak, aki pedig félvállról veszi, védekezés helyett használja, lelke rajta. Az Ő esetükben azt mondom, hogy ilyen felelőtlen alaknak jobb is, ha nem születik gyereke.

Én is szükséges rossznak tartom. Inkább orvos csinálja meg, mint otthon a terhes nő magának, primitív módszerekkel. Egyrészt, kárt tesz magában, másrészt nem biztos, hogy elmegy a baba. Ha meg betegen születik, akkor ott vagyunk, ahol a part szakad, sőt. Lesz gyerek, és még beteg is.

Abszolút helyzetfüggő, hogy elítélem-e. Nemi erőszak után nem, beteg baba/anyuka esetén nem, ha sok gyerek van már nem, ha a létminimumot is alig tudnák megadni nem, fiatal anya esetében nem, védekezés mellett becsúszva nem, ha az illető nem akar anya lenni, nem érzi úgy, hogy jó anya lenne, szintén nem ítélem el. Viszont mikor valaki a 3.-4. abortuszára megy, azt elítélem. Ez nem védekezési forma.

Sziasztok

Én most kerültem olyan helyzetbe, hogy véletlenül estem teherbe. Azt hittem velem ez nem fordulhat elő, de még is.A helyzetem teljesen kilátástalan volt, új párom van és van már két pici gyerekem az előző házasságomból.Nagyon nem örültünk neki, hogy lesz még egy. Az első gondolatom egyértelműen az abortusz volt , ráadásul a párom is nagyon ellenezte ezt a babát. Elmentem az orvoshoz akinek ezt még akkor nem mondtam, hogy mi a tervem és ő elkezdte nekem mutogatni a kis lábát, a kezét és a pici szívét ahogy ver. Akkor nem bírtam azt mondani, hogy nekem nem kell ez a baba főleg így, hogy már van kettő és tudom mit veszíthetek. Akárki akármit mondhatott volna akkor nekem (és mondott is) én akkor is úgy éreztem volna, hogy megölöm a gyerekemet. Most 21 hetes a pici lány a hasamba és imádom ahogy gömbölyödök és érzem hogy mocorog odabent. Nem győzöm simogatni őt és figyelni a hasamat ahogy a kis lábát vagy kezét odanyomja. Láttam róla 4d-s képeket és annyira jó érzés, hogy az az édes kis pofika csak nekem köszönheti az életét. Most már a párom is azt mondja, hogy köszöni nekem, hogy hajthatatlan voltam és nem öltük meg a gyerekünket, mert így lesz egy csodálatos kislányunk akit mindennél jobban fogok óvni és félteni, mert ha az én anyai szívem nem lenne akkor most ő se létezne és soha nem tudtam volna meg, hogy milyen lenne. Imádom őt és alig várom, hogy megszülessen és végre átölelhessem. Nekem ez a véleményem az abortuszról.