Melyik a fájdalmasabb döntés? Abortuszra menni 12 hetes korig, vagy örökbe adni azt a kis gyermeket akinek érezted a mozgását és a testedben fejlődött 40 hétig?

Nem tudom még mindig, hogy mit hiszel magadról, hogy itt mindenkit utasítgatni akarsz, hogy mit tegyen a tulajdon méhével meg életével meg testével. Ha jól sejtem van sajatod, foglalatoskodj azzal!

De ha már ennyire szemelyeskedsz anélkül, hogy ismernel, halkan megjegyzem, hogy igen is vedekezem, nem derogal normálisan beszedni a foggatlot, DE ha valami csoda folytán még ígyis teherbeesnék, akkor igen a hátam közepére se kívánnám, ez van! És egy percig nem lenne kérdés, hogy elvetetem. Most ezért kéne rosszul érezzem magam? Valahogy nem tudom. Felelősségteljesen vedekezem, ha terhes leszek, hadd álljon már jogomban eldönteni, hogy mit akarok csinálni a testemmel. Nem tehetek arról, hogy nőnek születtem és van egy olyan “plusz funkciónk”, hogy teherbe tudunk esni. Én nem akarok, éppen ezért mennék mindenképp abra. De jelzem, egyszer sem volt eddig, úgy hogy ennyit erről..!

Annyira lerí, hogy azt se tudod miről beszélsz.

Egy kérdéshez nem írtam oda, mint ahogy a dontespartiak többsége sem, hogy vetesse el, miközben meg akarta a kérdező tartani, úgyhogy hagyjuk a mellébeszélést! Ez a ti szokásotok, hogy mindenhova odaböfögitek, hogy tartsa meg, adja örökbe, fúj gyilkos, fúj így-úgy-amúgy és a hasonló szent beszédek...! Jaa, minden olyan kérdéshez (is) odahanyjatok ezeket, ahol VILÁGOSAN le van írva, hogy a kérdező NEM akarja megtartani és sokszor külön ker is minden szentfazekat, hogy mellőzzék a győzködest és ítélkezést, de azért ti csak megjelentek és mindenáron bele akartok szólni más eletebe és rendelkezni akartok a méhével.

És persze az se mindegy, hogy milyen kérdésnél javasolja (!!) valaki, hogy inkább vetesse el. Én eddig ahol láttam ilyet, ott a körülmények egyáltalán nem voltak adottak, ezért a kérdező jövőjét figyelembe véve tanácsolták többen inkább az abortuszt. Például egy 15-16-17 éves fiatal lányról van szó, akinek semmi anyagi háttere nincs egy gyerekhez, aki a szülei nyakára szulne vagy aki a nyomorba szulne bele a gyereket stb. Mert veletek ellentétben sokan képesek logikusan és racionálisan gondolkozni, hogy koránt sem mindig a megtartás a legjobb ötlet, de ti boldog-boldogtalannak ezt mondogatjatok. És óriási a különbség aközött, hogy valakinek javasolunk valamit normális, emberi hangnemben (mint a dontespartiak) vagy valakit konkrétan utasítunk és lehordunk melle lekezelő hangnemben (amit ti csináltok ugyebár, te vagy az egyik elő példa..)!

Te 42-es te egy végtelenül hülye nő lehetsz. Sose fér a fejembe, hogy valaki, ali ennyire kardoskodik egy leendő gyerekért hogyan kívánhat ennyi jót az embertársának.

Egyrészt, pont az ilyen "szüjjémán" pártiak miatt nem sétálhatok be 27 évesen 0 gyerekkel egy orvoshoz se, hogy sterilizáljanak, ha külföldön végeztetem el az meg baromi drága. Másrészt higyj csak amit akarsz, van aki habár szereti a gyerekeket, szeretne gyereket vagy van neki igenis el fogja vetetni, mert magát is szereti. És ez igenis hogy természetes, sőt, helyes dolog! Csak baromi nagy divat lett mártírkodni, főleg az olyan nők körében, akik semmi máshoz nem értenek csak a gyerekszüléshez (szándékosan nem nevelést írtam). Ha valaki nem akarja nem fogja vállalni mert neki úgy jó! Dolgozd föl! Az állatvilágban nincs abortusz, de adott esetben lelkifurka nélkül zabálják föl vagy hagyják el a kölykeiket -pedig ösztönlények, a szaporodás az egyik legerősebb ösztön, az életbenmaradás a másik.

Mégvalami! Gyűlölködsz itt, hogy gyilkos aki elveteti mert az igenis egy gyerek: (ezt nemrég olvastam) adott egy helyzet, egy lombik klinikán, tűz van. Egyik sarokban egy fagyasztóláda tele 1000 embrióval, másik sarokban egy 5 éves kisgyerek. Melyiket mented meg? Miért? És akkor, ha nincs embrió, csak két gyerek? Akkor hogyan döntesz? Válaszolj kérlek, de komolyan!

Mondd meg kérlek, miért nem érdekel titeket az, hogy a megszületett gyerek sorsa mi lesz? Fogják-e szeretni, vagy egész életére rányomja a bélyeget, hogy nem akarták soha? Miért várjátok el bárkitől, hogy adja örökbe és a saját életét tegye tönkre valami miatt, amit sosem akart?

Nem hiszed el, mert korlátolt vagy, de másnak egy gyerek megtartása pontosan akkora trauma, mint valakinek, aki nagyon akarja elveszíteni! Miért támogatjátok a semmire szülő gyerekeket, és biztatjátok hogy deku*va jó lesz minden ha megtartja? Miért nem vagytok képesek racionálisan gondolkodni és az élő gyerek helyzetével foglalkozni? Nővérem egy sosem akart gyerek, csak anyám nem akarta elvetetni. Mióta él frusztrált, önbizalomhiányos, pánikbeteg, depressziós. Pedig láthatóan minden meg volt neki, nem volt verve, nem volt lelkileg terrorizálva. Az anyai őszinte szeretet mégis hiányzik neki. És nem hibáztathatom anyánkat sem, mert gyerek volt, mikor történt és senki nem mondta neki, hogy "idefigyelj, ha megtartod, de nem akarod igazán, az ő életét is tönkreteszed"!!! Ezért tanácsoljuk adott esetben, hogy vetesse el, mert veled(veletek) ellentétben felfogjuk, hogy van az éremnek másik oldala! Nyilván nem mondana olyat tesóm, hogy jobb lenne meghalni, de olyat már mondott, hogy jobb lenne nem lenni! Óriási a különbség! Gondolkodj el ezen egy cseppet!