Melyik a fájdalmasabb döntés? Abortuszra menni 12 hetes korig, vagy örökbe adni azt a kis gyermeket akinek érezted a mozgását és a testedben fejlődött 40 hétig?

Olyasmi jutott eszembe, hogy pl egy örökbe adásra tényleg 99%, hogy rámegy az ember párkapcsolata - sokkal inkább, mint egy abortuszra - meg olyasmi, hogy egy következő kapcsolatában hogyan kezelné azt, hogy neki már van egy örökbe adott gyereke... ha közli, az eleve rontja az esélyeit a kapcsolatra, ha nem közli, akkor meg folyamatosan parázhat, hogy mikor derül ki, és borul az élete.

Én azért szakítanék, ha kiderülne hogy elvetette a gyerekét, én nem tudnék élni egy olyan nővel. De akkor is szakítanék ha a barátnőm menne abortuszra.

Szerintem meg ez a nőtől függ, van aki az abortuszon teszi könnyebben túl magát, van aki meg beleroppan lelkileg az abortuszba. Én biztos, hogy az utolsó lennék, mivel képtelen lennék tükörbe nézni azok után, hogy megöltem a gyerekem, még akkor is, ha csak néhány hetes. Inkább már az örökbeadás.

(és hülyeség az, hogy az örökbeadottak egész életükben azt fájlalják,hogy az anyjuknak sem kellettek. több örökbefogadott embert ismerek, mind hálás, hogy megajándékozta őt az anyja az élet lehetőségével. Olyan emberek ezek, akiknek már saját családjuk, gyerekeik vannak, és ha magzat korukban megölték volna őket, akkor most ebben a sok boldogságban nem lenne részük)

"Nyilvánvaló az abortuszok vs örökbe adás arányából is. Örökbe adni fájdalmasabb, mert ahhoz le kell győzni az egoizmust és az önzőséget. ÉS ez bizony sokaknak fáj."

Lehet azt mondani hogy az abortusz egoista és önző dolog. De más szemszögből nézve meg inkább önzés örökbe adni a gyereket hogy aztán egész életére rányomja a bélyeg3t hogy ő nem kellett az igazi szüleinek (mert akármilyen boldog családban nő fel nyomot hagy éa lelkileg sérült lesz a gyerek), mint hogy az anya együtt éljen a lelkiismeretével hogy megölte a gyerekét. Igy neki nincs bűntudata, moshatja kezeit hogy az ő lelkiismerete tiszta, de a gyerek viselheti a nyomát.