Melyik a fájdalmasabb döntés? Abortuszra menni 12 hetes korig, vagy örökbe adni azt a kis gyermeket akinek érezted a mozgását és a testedben fejlődött 40 hétig?

"Ne is haragudj meg, de azt nem furcsállod, hogy az abortuszért kardoskodók pedig kizárólag rossz sorsú örökbefogadottakat ismernek? " - de, az is furcsa lenne - csak hát szerintem itt a döntés-párti "abortusz mellett kardoskodó" táborból SENKI SE állította, hogy ismerne személyesen örökbefogadottakat, meg azt se, hogy minden örökbe fogadott sorsa pocsék lenne. A valóban leírt állítás kb az, hogy az örökbe adás KÉTESÉLYES, kiszolgáltatás a bizonytalannak.

Szerinted nem ez az igazság?

Adott egy kétdés. Én leírtam, hogy SZÁMOMRA az abortusz fájfalmasabb, sőt, feldolgozhatatlan lenne, míg örökbefogadás esetén vígasztalna a tudat, hogy esélyt adtam a gyerekemnek egy jobb életre.

Az, hogy nem hiszitek el, hogy több örökbrfogadottat ismerek, a ti problémátok. Baráti körben 5 családban 11 gyerek, rokonságban 1 családban 2 gyerek a szerencsés örökbefogadott. Az ismeretségi köröm nem korlátozódik egy zsákfalura, ezek a családik több megyében élnek. Tőlem matekozhattok, amennyit akartok. Félkezű, sőt halmozottan fogyatékos embereket is ismerek, pedig ez a csoport sem árasztja el az utcákat.

[link]

1, én direkt eltúloztam a számot, mert miért ne lehetnék nagyvonalú

2, benne van

3, más dolog valakit "ismerni" (827 követő a face-n) és más dolog valakit tényleg ismerni, az élete bizalmas részeivel együtt. Az - mint említettem - néhány ember.

Egyértelműen az örökbefogadás. Kezdve azzal, hogy ha terhes leszek nem kívántan és nem akarok gyereket, akkor se kihordani, se megszülni nem akarom, pláne nem csak úgy puszira, idegenek kedvéért, mert nekik nem lehet. Ez nem az én gondom.

Én képtelen lennék odaadni valami idegen párnak azt a gyereket, akit én hordtam aki, akivel röviden-tömören én kínlódtam, ideértve a rengeteg rosszullétet, hányingert, hányást és egyéb kellemetlenséget a terhesség során, az állandó vizsgálatok és az iszonyat fájdalmas szülésről ne is beszéljünk.

Véletlen elküldtem..

Szóval ezt senki kedvéért nem vállalnám be + azt meg se említem, hogy látja mindenki h terhes vagyok, majd eltűnök szülni és miután visszamegyek dolgozni, jön a kérdésáradat, hogy hogy van a gyerek, hogy hívják stb stb.. Mégis mit mondjon erre az ember? Ja fogalmam nincs, odaadtam 2 idegennek... Aligha ítélnék el az embert. Míg egy abortuszt elvégeznek egy néhány hetes fejletlen, fájdalmat nem érző embrión egy rövid kis műtét keretében és mindenki végezheti tovább a dolgát. Nem hónapokig tart, nem esel ki feleslegesen a munkából stb..

Utolsó neked sincs rendben az emeleten valami, ha szerinted egy fejletlen sejtcsomó ugyanaz és ugyanolyan, mint egy már fejlett, megszületett gyerek... Ez no komment. De téged ha meg ez vigasztal, hidd ezt nyugodtan.

Nyilván, aki akar gyereket és vágyik rá, annak jajj utyuli-putyuli kis babucika, aki meg a háta közepére nem kívánja azt rohadtul nem hatja meg ez a szentbeszed..

Most azt hiszed azert mert az orvos babának nevezte, akkor már az a 4 hetes kis valami is babának minősül? Ugyan olyannak mint a már megszületett gyerek...? Az igen. Az orvos azért nevezi babának, mert ez az egyszerűbb. És mert nyilván látja, hogy az adott nő akarja a gyereket és oda van érte....Nem fogja fejletlen embrionak nevelni, pedig valójában még csak az!!