Melyik a fájdalmasabb döntés? Abortuszra menni 12 hetes korig, vagy örökbe adni azt a kis gyermeket akinek érezted a mozgását és a testedben fejlődött 40 hétig?

Nyilván mindekettő fájdalmas, ha az illető emberből, nőből, tehát anyából van. Ezért van az is, hogy az örökbeadást tervezők egy része meggondolja magát, mikor megszületik a picikéje, és mégis megtartja.

Ha örökbe adod, számolnod kell az elbutítottabb emberek megvetésével, de a lelked a bánat mellett örülhet is, hogy a legnagyobb dolgot, az ÉLETET megadtad a babádnak.

Az abortuszt királyul el lehet titkolni az ismerősök, barátok előtt, akár magad előtt is letagadhatod a jelentőségét, de ha kicsit is van szíved, belül ott dolgozik a tudat, hogy megöletted a kicsikédet. Én tudom, mert átélem...

Biztos nagyon nehezen viselném, ha kénytelen lettem volna örökbeadni azt a babát, de tudnám, hogy ÉL, és bíznék benne, higy szeretik őt.

"(tegyük fel, hogy a lélek halhatatlan és halála után is "érez")" - nincs okom feltételezni ilyesmit.

Az, hogy _szerinted_ jó-e egy másik embernek, az semmit nem számít, ami számít, hogy az a másik ember hogy érzi magát a saját bőrében.

Az abortusszal végleg megölik az esetek többségében ÉLŐ magzatot (mert ugye kell a szívhang és az életjelek a műtét elvégzésére,ha nem a magzat elhalása miatt kerül épp sor az abortuszra). Igenis, érezheti a magzat a folyamatot, mert ultrahangos vizsgálat bizonyitja, hogy menekül a szívócső elől! Keress rá a neten, ha nem hiszed.

Amúgy nekem volt örökbe fogadott csoporttársam az egyetemen. Kamasz kora környékén ismerte meg a vér szerinti édesanyját, bár kiskorától tudta, nem az igazi szülei gondoskodnak róla. Egy iszogatós estén mesélt az életéről, hogy bárki is az igazi anyja, és bármi miatt mondott is le róla, hálás neki, hogy életben maradhatott. A nevelő szülei gondoskodásának köszönhetően kiváló ember lett belőle, egyetemet végezhetett, szereti az életét. Soha nem érezte, hogy kevesebb vagy rosszabb lenne, vagy hogy hiba volt őt eletben hagyni. Megbékélt az anyjával és már neki is családja, gyerekei vannak. Az abortusz megfosztotta volna a nevelő szüleit egy lehetőségtől, a gyerekeit egy édesapától, a vilagot egy jó embertől és nem utolsó sorban őt az Élettől, ami minden sz@rság ellenére igenis szép.

Szóval, egy igen az örökbe adásra...

Én inkább örökbeadnám, kapjon esélyt az életre. Persze, lelkileg biztosan iszonyatos nehéz lenne, de vigasztalna a tudat, hogy mások jobb életett tudnak neki biztosítani. Egy abortuszt sose tudnék feldolgozni.

A rokonságunkban és baráti körünkben is vannak örökbafogadottak, mind kiegyensúlyozott és szereti a családját. Pedig tudják, hogy más a szülőanyjuk. Extrém ritka, amire itt szokás hivatkozni, hogy verik vagy nem szeretik az örökbefogadott gyereket. Arányaiban sokkal gyakrabban fordul elő az ilyesmi a vérszerinti családokban.

Utolsók, a vicces az, hogy Magyarországon van összesen évente cirka 1000 (800-1500) örökbe fogadás, az itt totál off házastársi örökbe fogadásokat is beleszámolva. De itt természetesen az összes kedves magzatvédőnek van örökbe fogadott ismerőse, több is, és természetesen mind baromi hálás azért, hogy örökbe adták... :)

Úgy vélem, neki kellene futni ennek még egyszer...

Igen, évente kb 1000 örökbefogadás. De nekem van olyan rokonom, akit ezelőtt 34 évvel fogadtak örökbe. Évente 1000 34 év alatt az már 34 ezer. Miért olyan hihetetlen az neked hogy több örökbefogadottat is ismerünk? Ráadásul van olyan örökbefogadás, ahol testvéreket(2-3 gyereket) fogadnak örökbe egyszerre.

De persze, csak az abortusz a király, és a magzat hálás lehet amiért a csodálatos, és gondoskodó anyja széttépeti ahelyett hogy a csúnya gonosz örökbefogadó szülők kezébe lökné egy életre szenvedni. Valóban, állíttassunk szobrot minden az abortusz gondoskodását választó csodanőnek.

Ne is haragudj meg, de azt nem furcsállod, hogy az abortuszért kardoskodók pedig kizárólag rossz sorsú örökbefogadottakat ismernek?

Én meg rengeteg olyan gyereket ismerek, akinek agresszív, alkoholista vérszerinti szülei vannak. De akkor a ti logikátokat követve egyetlen magzatnak se kell megszületnie, mert mi van, ha rossz családi körülmények közt fog élni.

Hányingerem van már attól, hogy csak az abortusz melletti érvek az elfogadhatók. Nem győzködt senkit semmiről, csakel leírtam a saját véleményem, vagyis, hogy nem tudnék feldolgozni egy abortuszt.