Karrier vagy gyerek?

Én a babát választottam...

Pedig soha eszembe nem jutott, hogy mennyire jó lenne egy gyerek, nem gondoltam őket aranyosnak/cukinak, egyszerűen nem foglalkoztam ezzel a témával. Mert úgy voltam vele, hogy majd 10-12 év múlva ESETLEG lesz gyerekem.

Erre terhes lettem végzős gimisként, 18 évesen anya leszek.

Mikor megvettem a teszteket, végig az volt bennem, hogyha pozitív lesz, biztos nem tartom meg. De aztán beszéltünk erről a barátommal és oda lyukadtunk ki, hogy igazából nem jelentene akkora terhet egy baba. A családunk is örült az első sokk után, támogatnak minket mindenben. És igazából ott éreztem először, hogy ez a jó döntés, mikor hallottuk a szívverését... Pedig sosem gondoltam, hogy majd egyszer a babaruhák jobban fognak érdekelni, mint a saját dolgaim, vagy hogy önszántamból fogok kórházak közül válogatni (rettegek mindenféle orvosi beavatkozástól, egy vérvétel miatt napokig stresszelek).

Viszont úgy látom, hogy ezt a lányt nem támogatja a családja. Pedig erre lenne most szinte a legnagyobb szüksége, mert én pl. fogalmam sincs, mihez kezdenék, ha az anyám nem állna mellettem, nem tudnék hozzá fordulni minden aprósággal.

Plusz ugye sokat jelent, ha megvan az anyagi biztonság és nem a semmire kell megszületnie a babának.