Karrier és gyerek. De tényleg boldog a gyerek?

Attól függ, mit jelent neked a karrier.

Ha azt, hogy rendszeresen 10-12 órázol és/vagy a munkát is hazaviszed... akkor nem.

Ha emberi időben érsz haza, otthon nem a munkán pörögsz és elegendő időt fordítasz a gyerekeidre úgy, hogy ne a babysitter/nagyi legyen a "valódi" szülő, akkor igen.

Olyan fura, hogy ez csak az anyák esetében merül fel. Hogy a gyerek megszenvedi, ha anya dolgozik. Miért, ha apa dolgozik, azt nem? Apa jelenléte nem fontos?

Én úgy vagyok ezzel, hogy a gyereket és a karriert akkor lehet összeegyeztetni, ha a családban az apa is, és az anya is szem előtt tartja a másik karrierjét, és mindketten szem előtt tartják a gyerekkel eltöltött időt.

Rossz a sorrend. Előbb mindenki karriert akar, aztán azt derékba törti a szülés, és hiába siet vissza dolgozni, már nem tudja ugyanott folytatni.

Aki fiatalon szül, Pl. két év munkatapasztalat után, az előnyben van. Nyugiban babázik otthon, aztán mikor visszamegy dolgozni, és már nyugodtan tud karriert építeni.

Ezért nem érdemes sokáig várni. Jobb nem lesz, csak nehezebb.

4-es, ez igaz lenne, csak azt figyeltem meg, hogy aki fiatalon szül, az utána elkezd a munkára koncentrálni, aztán amikor a kortársai az első gyereküket szülik, akkor ő is szül még egyet :D Mondjuk ez nálam is így volt. 2 év munka után, 20 évesen szültem az elsőt. Baba mellett továbbtanultam, aztán vissza a munkába, jobb helyre valamivel, de azért nem olyan sokkal jobb helyre, hogy az lenne a csúcsok csúcsa. Aztán 28 évesen szültem a következőt, és most ugyanúgy itthon dekkolok, mint a velem egykorúak, csak annyi a különbség, hogy nekem már legalább van némi rutinom a babák terén :D

Mondjuk nem bánom, nekem jó így.

Szerintem nem megy együtt.

Nekem 5 éves a fiam és mióta megszületett azóta mondhatni romokban az életem.

Anyagilag padlón vagyunk, 13-14 fokos lakásban élünk most is, normális munkahelyet nem találok, mert sehol nincs 8-16-ig tartó állás az én szakképzettségemmel, alkalmi munkákból tartom fent magam úgy-ahogy.

Karrier? Szabadság? Ez mind szertefoszló álom lett amikor megszületett a fiunk :(

Csodálkozom, hogy valaki, aki megtapasztalta a karrierista anyát gyermekként, fölteszi ezt a kérdést.

Én nem hiszem, hogy megoldható.

Mielőtt elkezdenék félreérthetően fogalmazni, szeretném leszögezni, hogy a legkevésbé sem vagyok ősanya típus, én egy gyereknél megálltam, s ez valószínűleg így is marad. De meggyőződésem, hogy egy anyának, abban a pillanatban, amikor úgy dönt, hogy életre hív egy másik embert, onnantól kutya kötelessége annak a kis embernek az érdekeit a sajátjai elé helyezni mindig és mindenkor.

Azt pedig csak te látod, hogy a gyerekednek mi a legfontosabb érdeke. Amit leírtál, arról én azt gondolom, az sok egy gyereknek (azaz túl kevés a szabadidő).

Bár az én anyám nem futott be túl nagy karriert, de a felnőtt élete felét tanulással töltötte, soha nem volt ideje arra, hogy annyit legen velem, hogy ne szenvedjek a hiányától. Ő erről nyilván mást mondana, de a hiányt én éltem meg, nem ő. Ugyanakkor azt, amink van, nagyrészt annak köszönhetjük, hogy igénye volt a tanulásra és a feljebb lépésre.