Karrier és gyerek. De tényleg boldog a gyerek?

Ja, és 3-asnak: nálunk speciel felmerült apuka esetében is, kapott a férjem lehetőséget a cégnél, hogy elküldik iskolába a cég költségén, majd előléptetik, és többet kereshet, középvezető beosztás stb. Viszont ez neki is azzal járt volna, hogy gyakorlatilag reggel 6-tól este 7-8-ig nincs otthon, ünnepnapokon és hétvégén sincs nyugta. A jelenlegi főnöke, aki szintén menne feljebb, és az ő helyére kerülne a férjem, még szabadságról is bemegy kétnaponta fél napra, mert ha nem teszi, annyira elúszik, hogy 2-3 hétig se éjjele, se nappala. Ezzel szemben most elég sok a szabadideje az átlaghoz képest, heti 2x24 órában letudja a 40 (esetében 48) órás munkahetet. Nos, a férjem is nemet mondott az előrelépési lehetőségre. Pénzünk így is van annyi, amennyi kényelmesen elég, a karriernél pedig neki is fontosabb a családja.

Van egy régi mondás: "egy s*ggel nem lehet két lovat ülni". Az embernek adott mennyiségű energiája van, amit eldönthet, hogy teljes egészében egyik vagy másik céljára fordít. Meg is lehet osztani ezt a kapacitást, de akkor mindig a másik oldalról fog valami hiányozni. Anyukám ugyan szépnek számító karriert futott be, de mai napig emlegeti, hogy menyire szeretett volna kutatóorvos lenni, de miattam más irányba kellett szakosodnia. Jó ideje nyugdíjas már, s nemrég elmondta, hogy ha most lenne fiatal, bizony a karriert választaná, mert az eredmények megmaradnak, de a család szétszéled, no meg a kapcsolatok is változnak...