Karrier vagy gyerek?

Talán durván hangzik, de elvetetném a babát, nem szülök, amíg nincs normális végzettségem, biztos állásom, önálló keresetem és stabil hátterem.

18 évesen elb*sznád egy gyerekkel az életed, anyudnak igaza van. A kicsi is jobban jár majd, ha olyan helyre születik, ahol már várják és normális körülmények között nőhet fel, nem nélkülözve.

ha jól értettem felfigyelt rá egy ügynökség

ja, ez ha jól értetted, de az anyja szavai azok megmaradtak, mi?

Szánalmas próbálkozás, nem jött be.

Én sem tenném tönkre a gyerek életét. Magamét se, hiszen se a stabil háttér, se a tanulmányok nincsenek a kezeim alatt. Vajon az apa ott van-e? Nem hiszem. Akkor ki segítene? Anyuka aki a lányára erőltette a saját álmát?

A lány amúgy elég labilis lehet ha mindenre igent mond amit anyuka elvár tőle. Értem ez alatt, hogy életcélt KAPOTT a sajátja helyett.

A terhesség nem feltétlenül rontja el az alakot. Szülés után néhány héttel, amikor már visszahúzódott a hasam, pont úgy néztem ki, mint terhesség előtt.

A csíkos has genetika. Tény, hogy nem lehet előre tudni, kinek lesz, kinek nem. Anyámnak nem lett csíkos, nekem sem.

Nem modellkedem (alacsony is lennék hozzá), de a teherbeesés előtti alakom egy az egyben visszatért. Terhesség alatt is gyakorlatilag csak hasam nőtt. Szülés másnapján 1 kg plusz volt rajtam, aztán valamikor eltűnt az is, annyira nem nézegettem utána.

Normálisan, változatosan étkeztem és sokat mozogtam terhesen is. Az utolsó 2-3 hetet kivéve, mert akkor már ülni is fárasztó volt.

De sok hasonló esetet ismerek, ahol nem változott meg a nő alakja.

A modellkedéssel az a baj, hogy azt 25, jó esetben 30 éves korig lehet csinálni. Utána mi lesz? Ha nem ért máshoz, akkor hiába karrier, még tíz évig tart, aztán felkopik az álla.

Én semmiképpen sem vetetnék el egy gyereket. Nem tudnék együttélni a lelkiismeretfurdalással, amit utána éreznék. Az egy ember, még ha az élete kezdeti sátdiumában van is, nincs az a karrier, ami felérne az ő élete értékével. A modellkedés amúgy sem igazi karrier, hacsak annyira be nem fut az ember lánya, hogy összeszedjen belőle annyit, hogy biztosítsa a megélhetését azután is, hogy kiöregedett a modell szakmából, ami nem 60 körül következik ám be, hanem jóval előbb. Én a helyében megtartanám a babát, leérettségiznék és keresnék valami biztos szakmát adó OKJ-t. Nem anyu elveszett álmainak a beteljesítése kell, hogy az életcélja legyen.

Ha egyáltalán nem tudná nevelni a gyereket, nyílt örökbeadással örökbe is adhatja olyanoknak, akiknek ez lenne a legnagyobb öröm az életében, akik szeretnék és mindent megadnának a gyereknek, akinek így megmaradna az élete, és a vér szerinti anyja is folytathatná a magáét. Rossz érzés örökbeadni, tudom, de úgy gondolom, még mindig kisebb ár a felelőtlenségért, mint egy kis embert, a saját húsunkat és vérünket széttépetni és a veszélyes biológiai hulladékok közé dobatni.