Abortuszt végeznek ugy ha én (a terhes) nem egyezek bele? Okoskodok kiméljenek.17L

19.05.

Szóval a feltételes módú legpesszimistább jövő elképzelése miatt végleges "megoldás" a jelenben. Ez csak másokra vonatkozik, vagy magadra is?

utolsó,őszintén sajnálom,hogy ennyire nyomorult az életed és nem segít neked senki,de azért ne kelljen már másnak is boldogtalanul leélnie az életét,mert neked meg kell döglened a napi robotban és láthatóan nem bírod elviselni a sorsod.Lehet,hogy a kérdező párjának a családja normális,szerető család,lehet,hogy ők segítik a gyereküket és az unokájukat,nem tudsz róluk semmit.

egy ismerősöm 17 évesen terhes maradt,az apukája református lelkész,szerető családja van. Az apja azt mondta,hogy "inkább szaporodjunk mint fogyjunk",és minden segítséget megadtak,hogy a gyerekből boldog kis emberke legyen.

Lehet,hogy a fiú családja ilyen,nem tudjuk,de te már köpködöd őket,és lehet,hogy a lánynak nem kell dolgoznia pár évig,ha a család ezt vállalja,még az is lehet,hogy eltartják amíg diplomát szerez,van akinek könnyebb a sorsa,van akinek nehezebb,én remélem,hogy a kérdező élete könnyebb lesz mint a tiéd.

19.42.

"Oh, megadom," hogy vannak emberek, akik se tanulni, se dolgozni nem szeretnek. Hogy hogyan tartozik konkrétan a kérdéshez, azt nem tudom, de azt viszont tudom, hogy az, hogy pl. a mai huszonévesek milyenek lettek, az bizony közös felelősségünk volt, akár tetszik, akár nem, akár elismerjük, akár nem.

Talán a tanárképzés, a közösségi törődés milyensége lenne vizsgálandó. Vannak falvak, ahol elég 2-kettő- darab elhivatott ember, hogy százak élete megváltozzon.

Ha nem mindenki csak azzzal "törődne" szűken és szorosan, hogy saját 1-2 gyereke MINDENT megkapjon....stb, hanem a közösséggel is törődne -gondolom a pénzgyűjtő adományozáson kívül-, akkor kevesebben maradnának az árokszélen.

És lehet, hogy ebben az első lépés, hogy most, egy 17 éves ember ne szűken csak a SAJÁT (pillanatnyi) anyagi-kényelmi érdekét lássa.

Hát, el kell keserítselek, mert nem nyomorult az életem, sőt, minden aspektusát élvezem. És van/volt aki segítsen, a különbség az, hogy nem kell mindig kihasználni a körülötted élőket.

Valóban nem ismerem ezt a lányt, biztos nagyon értelmes is, nyilván ezért tudták teherbe ejteni 17 évesen és ezért az egyetlen célja neki meg a fiújának a szaporodás...

Valójában mindenki úgy éli a proli kis életét ahogy akarja, csak akkor nem kell ám útálni azt akinek van mit a tejbe

;)

A sírás az mindig megy, hogy drága az élet, kevés a családi, de ha beszólsz neki, hogy szedd össze magad, vagy ne szülj 17 évesen más zsebére akkor egy szívtelen alak vagy aki biztos azért van rosszul az ilyentől mert nyomorult az élete...

Igen, biztosan boldogan élnek míg meg nem halnak, örök szeretetben, anyagi és családi biztonságban, gyermekük mellett lediplomázva. Mert ugye ez általában így van, azért van ebben az országban annyi agyoniskolázott, kiegyensúlyozott ember és ezekben a körökben nulla csonka család...értem...

Második: az, hogy a mai huszonévesek milyenek lettek az pláne nem az én felelősségem, de nem is az oktatásé. Semmilyen pedagógiai ráhatás nem pótolja a szülői motivációt vagy nevelést, csakhát könnyebb azt mondani, hogy az oktatással van baj, nem a szülőkkel.

1. mivel a te tested, nem végzik el rajtad ha nem akarod - ez nem hajvágás.

2. a szüleid viszont mondhatják azt, hogy oldd meg.

Okos döntésnek semmi esetre sem tartom, nagyon különleges helyzetben kellene, hogy legyél ahhoz, hogy ezt úgy valósíthasd meg, hogy normális gyereket nevelhess fel.

Személy szerint 3 nő ismerősöm van, akik ugyanígy fiatalon szültek, egyik sem bánta meg, de mindhárom jelenleg is egyedül neveli a gyerekét. Mindegyiktől lelépet a pasi, mostanra 30 évesek gyerekkel, szinte lehetetlen párt találniuk, egyedül pedig elképesztően nehéz lehet nekik. Látom hajthatatlan vagy, de a helyedben nagyon jól átgondolnám hogy mire készülsz, az milyen áldozatokkal jár és igenis kalkulálnod kell azzal is hogy magadra maradsz.

Bárhogy is döntesz sok sikert!

Ahogy már előttem is írták, csak a Te döntésed. És szerintem jól döntesz, a szavaidból is érződik, hogy felelősségteljes szülő leszel. Az én anyuám is 17 évesen jött össze apukámmal..., eleinte senki sem támogatta a kapcsolatukat, de idővel megbékéltek a rokonok, és engem is elfogadtak. Én mindig nagyon büsze voltam rá, hogy az a fiatal, csinos nő az én anyukám. És igenis nagyon jó anya volt kezdetektől. És nem állt meg az élet miattam, tovább képezte magát, és soha nem bánta meg, hogy melletem és apum mellett döntött, sőt. :)

Sok boldogságot Nektek!