Abortuszt végeznek ugy ha én (a terhes) nem egyezek bele? Okoskodok kiméljenek.17L

1 évet nem adok, már a szüleidnél fogsz puncsolni, hogy "gonosz anyós, mindenbe beleszól, a gézuka meg naphosszat csavarog, mert nem bírja a gyereksírást".

Nem végezhetik el rajtad. Egyébként 17 évesen, ha mindketten akarjátok, és a pénzzel sincs gond - ezeket írtad -, én nem tartanám csöppet sem szükségesnek az abortuszt. Ne aggódj, még esélyes, hogy később megenyhülnek. Gratulálok nektek!

Erőszakkal elvetetni sem megtartatni nem lehet, ha valaki nem akarja. Kiskorúnál ugyan a szülő beleegyezése kell hogy lesz abortusz, vagy sem, de a végső döntés a terhesé, ezt jogi úton is lehet akár intézni. Pl. ha valakit szülésre akarnak kényszeríteni, az elmegy a gyámügyre segítséget kérni. Mivel fiatalkorú, a gyámügy a fiatalt helyezi előtérbe. Esetedben téged abortuszra akarnak küldeni, neked sem kötelességed elvetetni, egyszerűen nem mész el oda, ha oda ráncigálnak sem vagy köteles egy veszélyes műtétet bevállalni, így te is mehetsz a gyámügyre, téged is támogatnak, ha szülni óhajtasz. Azonban mivel a te fiatalkorú vagy, a nyakadra fognak szállni, mert te is épp életért kívánsz felelni hónapok múlva, s a gyereked, magadnak kell szülnöd, és te felelősséged, de ezt tudod szerintem. Csak azt nem tudod, még, hogy nem lesz könnyű ilyen háttérrel a későbbiek folyamán sem. Mivel a sulit fel kell függesztened, munkaviszonyod nincs. Szüleid valószínűleg elidegenednek tőled. A kapcsolatod nem tudom mennyire érett, ennyi idősen, de ha ez hirtelen fellángolás, akkor nem jók a kilátások. Ne legyen így, remélem te a kivételt képezed. Én 26 évesen is még úgy vagyok, hogy még mindig nem mernék gyereket vállalni, mert a kapcsolatom nem tűnik stabilnak. És én sem számíthatok a szüleimre, a nyakára meg senkinek nem fogok szülni. Főleg, ha nem látnak így szívesen. Írásod alapján tégrd a párod családja támogat, nos ebben szerencséd van. Viszont ha a szüleiddel élsz, akkor nem kérheted tőlük, ha nem hajlandók rá, hogy így is együtt akarjanak élni veled. Ilyenkor szokott szóbajönni az anya-leányotthon az egyedülállóknak, vagy esetedben a párod szülei ha támogatnak, akkor oda lenne jobb átmenetileg elköltözni, aztán gyúrni egy saját otthonra. Nem ismerlek, sem a körülményeid, sem a sztorid, de így nekem az jön le, hogy nincs saját otthonod, nincs tartós munkahelyed, nincs független privát szférád a pároddal, ennyi idősen gondolom suli sincs befejezve. Másoktól függsz anyagiakban is. Egy olyan döntést hoztál, melyben neked van legfőképpen utolsó szavad, melyben viszont mások nem kötelesek támogatni, szóval elvárható tőled és a párodtól az önállóság ezután. Ezt nem sértésből mondom, de ez tény. Valahol megértem a szüleidet is, ugyan a te szavad a döntő, de a felelősség is a tiéd lesz. Ők meg nem helyetted akarják felnevelni. Lehet, sok dolgot látnak ebben a tiniszerelemben, ami vészjósló, de ezt már csak ti tudhatjátok. Le vagy rábeszélni ilyenben senkit nem lehet, ezt csak az érintettek tudják, illetve te. De tudnod kell nem csak neked vannak itt jogaid, ha ők megtagadják a segítségüket, akkor kénytelen vagy azt elfogadni. Anyaként már nem lesznek téged kötelesek eltartani. Mindenesetre sok sikert kívánok mindenhez, s legfőképpen szerencsét a párkapcsolatod komolyságához, hogy tényleg örökké tartson, és ne csonka családban nőljön fel az a gyerek. Remélem tényleg jobbra fordul minden, és önálló család lehettek mielőbb. A szüleiddel majd egyszer talán rendeződik a dolog, de ahhoz bizonyítani kell. Így én is be lennék ijedve...

Hogy is van ez kedves abortusz támogatók? Ha egy abortusz ellenes odamegy kampányolni egy abortuszos kérdéshez a magzat megtartása érdekében, ti egyből vicsorogva ráugrotok hogy menjen innen nem őket kérdezték.. nos, kedvesek ti mit kerestek ennél a kérdésnél? Menjetek oda ahol az abortusz technikai részét kérdezik, ahol segíthettek a tapasztalataitokkal:-)

Kérdező, nagyon ostoba vagy és a rózsaszín ködtől semmit se látsz. Biztos, hogy pároddal kölcsönösen nagy szerelem, de semmi garancia nincs rá, hogy 3-5-10 év múlva is megmarad ez az érzés. Tetszik vagy sem, a LEGTÖBB (mert ugye vannak kivételek) tiniszerelem nem tart sokáig és ez azért van így, mert az ember ebben a korszakában a személyisége folyamatosan változik és egy idő után ráébred, hogy az aktuális párját kezdi egyre kevésbé szeretni, és ez teljesen normális. Még csak 17 éves vagy. Ilyen fiatalon inkább a tanulásra koncentrálj és inkább azon agyalj, hogy a jövőben mivel szeretnél foglalkozni. Számtalan olyan eset volt már, hogy egy lány 16-19 évesen szült, eltelt 2-3 év és szakított a párjával vagy a párja szakított vele, a lány pedig munka és jövedelem nélkül maradt egy kisgyerekkel a nyakán, egy gyenge érettségivel vagy anélkül. Ilyen helyzetben mit csinált?- hát persze, hogy a szülei nyakára költözött a kölykével, mert nem akarta, hogy az exe elvegye tőle a gyereket, ami érthető is. Lehet, hogy a párod családjának nincsenek anyagi gondjai, de +2 fő (a gyerek és te) eltartása simán kreálhat ilyen kellemetlen helyzetet. Akkor mihez fogsz kezdeni? Nem te vagy a gyerek gyámja, azaz vagy ott maradsz és élősködsz rajtuk, vagy visszaköltözöl a baba nélkül a szüleidhez. Vagy mihez kezdesz, ha a párod anyja a baba születése után mutatja ki a foga fehérjét? Korlátoz téged, nem enged a gyerekhez, házimunkáznod kell, mert ő azt mondta vagy el kell menned bevásárolni. Ráadásul tök jogosan mondja, mert tulajdonképpen ő a gyerek gyámja és egyben el is tart téged, neked pedig ezt mind le kell nyelned. Nem vagyok abortusz párti, de ez esetben a gyereket nem ártana elvetetni. Azzal egyáltalán nem értek egyet, hogy egy ember végezettség, munka, SAJÁT jövedelem és biztos otthon nélkül vállaljon gyereket. Akkor csak mindenki hátráltatva lenne és a gyereknek se lenne jó, ha egy feszült környezetben élne. Hiába mondod, hogy a pároddal együtt örültök a gyereknek, nagy lesz a valószínűsége annak, hogy 1-2 év múlva megbánjátok az egészet. Mellesleg ne így akarjatok "felnőttesdit" játszani. Csak miattatok szívna a kis szerencsétlen, mert ti felelőtlenek voltatok.

Nem, nem végzik el rajtad! A borulátókkal ne foglalkozz. Bármi megtörténhet, de a gyermekednek ti vagytok a legfontosabbak a világon! Elsősorban nyugodj meg és tervezzétek nyugodtan a jövőtöket. Ma olyan megtiszteltetésben volt részem, hogy tanúja lehettem egy házaspár esküvőjének. Nem akármilyen esküvő volt. A pár ott állt öltönyben és kosztümben a pap előtt és megismételték az esküvői fogadalmukat, ismét. 60. évforduló volt. Mindketten remegő hangon modnták újra, hogy köszönik Istennek a párjukat. Hogy kitartanak tovább is, amíg megadatik. Kívánom nektek is ugyanezt, szerintem ennél nincs szebb. Ott voltak a gyermekeik is a templomban. Velük, együtt. Sok örömet kívánok nektek, bármit is hozzon az élet!