Hogyan értessem meg vele, hogy ilyen körülmények között nem szülhet?

En egyetertel a 17-es valaszadoval.

Igen lassan kezd kamuszaga lenni.. nekem eddigis kicsit olyan volt. Nem írtam egyszer sem, csak olvastam..

Hát legalább a jó hír, hogy mégiscsak együtt van a gyerek apjával, mert egyedül nem bírta volna el a mosógépet.

Engem édesanyám 17 évesen szült, mégis a második diplomámat csinálom és mellette egy elég jól kereső állásom van, ahol jóformán én osztom be az időmet. Idáig szépen is hangzik a történetem, csak hogy ezt egyáltalán nem neki köszönhetem (hanem apukámnak -akitől elvált- és a családom többi tagjának). Világ életében felelőtlen volt, ha rajta múlna még mindig csak 8 általános lenne a legmagasabb végzettsége. Inkább folyamatosan pottyantotta a gyerekeket (lett még három testvérem, imádom őket) csak hogy ne kelljen dolgoznia és a második férje mellett (akivel már húsz éve házasok) egyfolytában pasizott. Én beszéltem rá (és fizettem ki neki), hogy legalább a középiskolát végezze el estin, hogy legyen egy érettségije és tudjon magával mit kezdeni így, most már lassan 50 évesen. A lényeg, hogy a saját bőrömön megtapasztaltam milyen egy szülőt istápolni, milyen a tesóimat nevelgetni, stb. És nem, nem ajánlom ezt az életet neked. Bennem igenis nyomokat hagyott ez az életstílus és nem jó értelemben. Ha nem is tudod lebeszélni őt a baba megtartásáról, lépj le te. Elhiszem, hogy család, meg összetartás meg blabla, de a saját életedben legyél te az első! Csináld azt, ami neked jó és ne másokat istápolj! Mondom mindezt úgy, hogy nem vagyok abortuszpárti (16 hetes terhes vagyok) de vannak olyan élethelyzetek, ahol mégis ez lenne a legjobb döntés. Bocsi, hogy ilyen hosszúra sikeredett, próbáltam nagyon rövidre fogni pedig :)

..

Kérdező, szabad tudnunk, hogy mi történt veletek azóta? :)