Mit tegyek? Abortusz vagy mit tehetnék?

Ebben az esetben én nem tartanám meg.

Egy olyan férfinek gyereket szülni, aki még azt se tudja, akarja-e egyáltalán?

Aztán ha megszületik, és kezdődnek a hétköznapok, bele fog unni: kevés a szex, két gyerek mellett sosincs csend, nem lehet este aludni, mert ordít, pelenkaszag, büfis ruhák, szalad a háztartás... Főleg ha nem (szívesen) segít.

Mire észbe kapsz, két gyereket nevelhetsz egyedül.

Könyörtelen dolog, de minél kisebb gyereket nevelsz, annál nehezebb párt találni, még egy ellopott fél óra se jut saját magadra, nem hogy párkeresésre.

Beszélj a pároddal, mondd el neki, hogy te is bizonytalan vagy, nem is terveztétek, ő sem támogatja (jelenleg), és ne tartsátok meg. A támogatására viszont szükséged lesz, mert ez egy nehéz krízishelyzet, és neked nagy lelki megpróbáltatás. Ez jó próba is egyben, ha úgy kell erőltetni, hogy álljon melléd, akkor érdemes elgondolkodni, hogy mit keresel mellette.

Ha odateszi magát, segít, fizikailag és lelkileg is, akkor legalább tudod, hogy jól választottál.

Közben pedig szorít az idő, bár azt nem írtad, hány hetes terhes vagy.

1. vagyok.

Teljesen megértem a helyzeted, én két gyerekkel maradtam egyedül válás után, bár már nagyobbak. Nagy szerencse, hogy van anyám, és segít, különben én se tudom, hogy mentem volna dolgozni.

Márpedig szeretetből nem lehet egy gyereket felnevelni, főleg a mai tiniket: tojnak a szeretetre, nekik i-phone kell meg nike cipő. Bármilyen szomorú. (Én se erre nevelem őket, elhiheted.)

Az van, hogy ma egy nő annyi gyereket vállaljon, amennyit egyedül, segítség nélkül is el tud tartani, mert az a férfi, aki kitart a családja mellett, ritka mint a fehér holló. És előre senkiről az ég világon meg nem lehet mondani, milyen lesz 15 év múlva.

Még van 6 heted.

Nem azt mondom, hogy az utolsó percig el kell tolni, de adhatsz időt magadnak, magatoknak.

Biztos, hogy nincs segítséged? Biztos, hogy nem fogod megbánni?

Ha már nem vagy fiatal, akkor lehet, hogy később még vágyni fogsz egy babára, de már nehezen jön össze. Egész biztosan nem akarsz többé gyereket?

Más dolgokon is ideje elgondolkodni.

Pl. a párod viselkedésén. Nem érdemes vele gyereket vállalni, nem érett rá, nem akarja: tök mindegy.

Saját maga se tudja eldönteni, mit akar.

Érdemes vele tervezni hosszú távon?

Amennyiben egész biztos hogy nem vágysz még egy gyerekre, végleges megoldáson érdemes elgondolkodni. (Petevezték lekötés).

Azt jó lenne tudni, mitől gondolta meg magát újra a pasi? Egyszer örül, aztán mégsem.

A négy éveseddel milyen a kapcsolata?

" Aki ilyeneket ír annak vagy nincs gyereke és fogalma sincs milyen a karjában tartani, vagy egy lelketlen anya aki a sajátját is oda adná"

Elnézést hogy mertem válaszolni. De kikérem magamnak, hogy így ismeretlenül véleményt formálj rólam, főleg ilyet!

Üdv. 3 gyerekes

Szinte szó szerint ugyanebben a helyzetben vagyok, van már egy gyermekem és az új páromtól "becsúszott" a baba.

Én első pillanattól figyeltem a reakcióit, hogy mennyire biztos abban, hogy szeretné, mennyire tud megbirkózni a feladattal, mert tudom, hogy egyedül nem tudom és nem is akarom végigcsinálni. A párom egyszer sem mondta, hogy vetessük el (én kérdeztem rá, hogy mi a véleményére erről a lehetőségről). Tény, hogy többször érzem rajta, hogy elbizonytalanodik, de annyira nem, hogy lemondana a gyerekről. Pár napig tartott a nagy ijedelem, azóta már örül is babának, tapogatja a hasam, tervezget, stb. Aztán megint jön az aggódás, hogy mennyi teendőnk van. Ugyanezek az érzések bennem is bennem vannak. Tele vagyok aggodalommal, bizonytalansággal. DE: a párom soha nem mondta, hogy vetessük el. Ha a bizonytalanságnak erre a szintjére jutna, akkor képtelen lennék vállalni vele a babát. Egy bizonyos mértékű aggódás szerintem természetes, de az, hogy kéthetente szélsőségesen váltogatja a hozzáállását, nekem már nem férne bele, nem tudnék rá számítani. Mert eljön az a pont, amikor már nincs visszaút, és ha akkor hátrálna ki, akkor nagyon átverve érezném magam.