18 hetes terhesség, erős Down gyanú. Te mit tennél, most őszintén?

"Hogy lehetsz 2 éve házas, 19 évesen? 17 évesen mire engedélyezték neked a házasságot a gyámhatóságtól?"

Ez már téget miért érdekel, és hogy jön a kérdéshez?

Kedves Kérdező!

Nagyon átérzem a helyzetedet, az én babám is down-gyanús volt. Amíg vártam az amniocentézis eredményére, csak őrlődtem a hosszú hetek alatt. Nem tudom, hogy döntöttem volna. Én hiszek Istenben, sőt keresztény módon, templomba járok, de az idézet amit olvastam az isteni gondviselésről, engem is megdöbbentett. Nem akarom elhinni, hogy Isten így osztogatja az gyermekeket, ezt is csak egy ember találta ki és fogalmazta meg. De hiszem, hogy a Jóisten segít nekünk, ha kell. Én sokat imádkoztam azokban a hetekben, kértem azt, hogy ne legyen fogyatékos a gyermekünk, mert nem szeretnék döntéshelyzetbe kerülni, mert úgy éreztem, bármelyik döntés rossz lenne. Ha elvetetem (mit elvetetem, már meg kell szülni olyankor!), egy életen át bánni fogom, ha megtartom, rámegy a házasságunk, meglévő gyerekeink is megsínylik ezt, tudtam ismervén a férjemet, ő nem tudna megbírkózni ezzel a teherrel. Talán a Jóisten is látja, mire van szükségünk, mert jó lett az amnio eredménye, nem down-os a baba, csak egy vesemedence tágulata volt, ettől volt pl. több a magzatvíz meg eltérő más érték, ezt születése után lassan ki is nőtte, így most már teljesen egészséges.

Én bízom benne, hogy a te babád is egészséges, bízz benne te is, hogy így lesz. Reméljük, nem kell döntéshelyzetbe kerülnöd, de ha mégis, akkor csak azt tanácsolom, csak magadra hallgass, senki másra. A döntést neked kell meghoznod, és neked kell tovább élned ezután. A Down szindróma egy felvállalható fogyatékosság, vannak nagyon enyhe esetek is, szerető családban boldog, teljes életet élhetnek. De azt kell nézni, hogy én mint szülő képes lennék-e ezt végigcsinálni, boldog tudok-e lenni és tudom-e szeretni a gyermekemet. Mert aki gondolkodik ezen, annak kétségei vannak, nem biztos magában, nekem is kétségeim voltak. De találkoztam ott olyan kismamákkal, akik meg sem csináltatták az amniot, mivel azt mondták, akkor is megtartanák, ha down-os, ezért felesleges kockáztatni a vizsgálatot. Én nem tartoztam ezek közé, én féltem és tipródtam. Hálát adok Istennek, hogy nem kerültem döntéshelyzetbe, és kívánok neked is hasonló jókat, egészséget, és kitartás!

"Szülői engedéllyel. És mi jogon hülyézel te le engem? Nem szégyenled magad?"

Én csak a házasságot kérdeztem, az előtte lévő szintén 75%-os válasz a hülyézős nem az enyém. Két külön ember írta, csak mondom.

Amúgy én úgy tudom, nem a szülők engedélye kell a 18 alattiak házasságkötéséhez, hanem a gyámhatóságé.

"Amúgy én úgy tudom, nem a szülők engedélye kell a 18 alattiak házasságkötéséhez, hanem a gyámhatóságé."

A gyámhatóság azután ad engedélyt, miután meghallgatta a törvényes képviselőt, aki vagy a szülő, vagy a gyám. Miért gondolod, hogy a gyámhatóság hasraütés-szerűen válaszolgat, hogy ki mehet férjhez? Fingjuk sincs a részletekről, meg helyzetekről, az érintett felnőttek megkérdezése alapján döntenek.

Nekik az kell, hogy papíron lássák, hogy a 16-18 közti házasulnadó megélhetése biztosított lesz, ahogy a születendő gyereké is, ha van/lesz. Ezenkívül meghallgatják a törvényes képviselőt, és ha rábólint, akkor felőlük mehet is férjhez a 18 év alatti.

Az az idézet meg arra jó, hogy felsőbb rendűnek érezhesse magát, akinek fogyatékos gyereke van, semmi köze Istenhez.

Egy rakás ilyen van a neten, szerencsétlen dolgokat igyekeznek úgy beállítani, mintha az csak azért lenne, mert ők különlegesek és sokkal jobbak, mint mindenki más. Valamivel persze egyeseknek kell vigasztalódni. Bár szerintem ez a legrosszabb fajta. Teljesen normálisnak tartom, ha valaki megtartja vállalja, szereti a fogyatékos gyermekét, és normális, boldog életet élnek, mert ilyen is van, sok is. Na de mikor valaki elkezdi verni a mellét, hogy ő Isten kiválasztottja, A szent, A különlegesség, a nem tudom én mi. Hát ez olyan visszataszító.