18 hetes terhesség, erős Down gyanú. Te mit tennél, most őszintén?

Remelem teved a dokid.

Nem tartanam meg semmikepp

Kitartast

Kíváncsi vagyok, hogy a sok kommentelő egy kezek nélküli, de ellenben ép elmével megáldott magzatot is elvetetne?

Nem gondolom, hogy elvetetném. A tesztek tévedhetnek is. Ráadásul mozog a hasadban, rugdalózik, élni akar. A mi családunkban is van sérült, autista, és mindenki jön ezzel, hogy milyen nehéz nekik, akik fogyatékkal élnek. Nem nehéz. Bárki lehet még fogyatékos az évek során, akár a szüleink is. Róluk is ilyen könnyen lemondana mindenki, és bedugnánk valami intézetbe, ahol majdcsak végre meghalnak? Mindegy, kérdező ez a te döntésed, de egy 18 hetes magzatot bánni fogsz egész életedben....

Sokszor olvasgatom ezt a pár sort, érdemes elgondolkodni a sok embernek, aki elvetetné csak úgy, a gyereket nem mi akarjuk, Isten adja:

Látom magam előtt az Urat, ahogy a magasból letekintve nagy gonddal és körültekintéssel válogatja ki eszméinek megtestesítőit, és utasítja az angyalokat, hogy jegyezzenek be mindent egy nagy könyvbe.

- Arnold Elizabeth: fiú, védőszentje: Mátyás.

- Frederick, Marjorie: leány, védőszentje: Cecília.

- Martin, Caroline: ikrek, védőszentjük. adjuk nekik Gellértet. Ő már hozzászokott a közönségességhez.

Végül az Úr átnyújt egy nevet az angyalnak, és elmosolyodik:

- Ennek az asszonynak adjunk egy fogyatékos gyermeket.

Az angyal kíváncsiskodik:

- Miért éppen neki, Uram? Hisz olyan boldog!

- Éppen azért - mosolyog az Úr. - Hogy adhatnék fogyatékos gyermeket olyan asszonynak, aki nem ismeri a nevetést? Kegyetlenség volna.

- De lesz-e hozzá elég türelme? - kérdezi az angyal.

- Nem akarom, hogy túl sok türelme legyen, mert akkor belefullad az önsajnálatba és elkeseredésbe. Ha túlesik az első megrázkódtatáson és legyőzi a sértettség érzését, jól fog boldogulni a helyzettel.

Figyeltem ma ezt az asszonyt. Megvan benne az az öntudat és függetlenség, amely oly ritka és oly szükséges erény egy anyában. Látod, olyan gyermeket adok neki, aki a saját világában fog élni. Az anyának ezzel kell majd együttélnie, és ez nem könnyű dolog.

- De Uram, talán nem is hisz benned!

Az elmosolyodik:

- Az nem baj. Azon segíthetünk. Ez az asszony tökéletesen megfelel. Megvan benne a megfelelő egészséges önzés.

Az angyal levegőért kapkod:

- Önzés??? Hát az önzés erény?

Az Úr bólogat:

- Ha nem tud néha elszabadulni a gyerekétől, nem fogja bírni a dolgot. Igen, ő az az asszony, akit megáldhatok olyan gyermekkel, aki nem tökéletes. Most még nem tudja, de irigyelni fogják őt. Soha nem fog bedőlni az üres szavaknak. Soha nem fog megtenni konvencionális lépéseket. Amikor a gyermeke először mondja neki, hogy ,,mama!'', csodát fog átélni, és ennek tudatában is lesz. Ha elmeséli vak gyermekének, milyen egy fa vagy a naplemente, olyannak fogja látni a teremtményeimet, amilyennek kevesen látják. Úgy látja majd a dolgokat, olyan tisztán, ahogy én látom. A tudatlanságot, a gonoszságot, az előítéleteket. És megengedem neki, hogy fölébük emelkedjen. Soha nem lesz majd egyedül. Minden napján, élete minden percében mellette leszek, mert az én munkámat fogja végezni, és ez olyan biztos, minthogy mellette állok.

- És ki legyen a védőszentje? - kérdezi az angyal, és tolla megáll a levegőben.

Az Úr elmosolyodik:

- Elég ha adunk neki egy tükröt...

Én nem tartanám meg ... nem vagyok semmi jó elrontoja , de ezekre az istenes marhasagokra ne hallgass...

23N

Hát ez a fenti mese nagyon gáz magyarázatot ad arra, h miért lesz valakinek fogyatékos gyereke...

Nekem ebből csak az jön le, h én nem akarok olyan istenben hinni, aki mosolyogva osztogat fogyatékos gyerekeket annak, akinek úgy gondolja, kedvtelésből. Ha van isten, biztos, h nem ennyire bugyuta.

Nem tartanám meg.

És én nem egy ilyen Istenben hiszek.

És nem hiszem hogy értelme van a betegségnek, és egyéb szörnyűségeknek. Azt meg végképp nem hogy Istennek köze van hozzá.

"A mi családunkban is van sérült, autista, és mindenki jön ezzel, hogy milyen nehéz nekik, akik fogyatékkal élnek. Nem nehéz."

Vannak ám fokozatok, nem minden sérül, fogyatékos és autista ugyanolyan. Egy 19 évesnek még gyereket vállali is korai manapság, mert testileg lehet hamarabb érnek a lányok, mint 30-40 éve, de fejben életre való felkészültségben sehol sincsnek ahhoz képest. Nem hogy egy fogyatékoshoz ne lenne túl fiatal.

Én a te helyedben nem nyugodnék bele, hanem több orvoshoz is elmennék, nem egyből elvetetném. Amúgy meg a 90% az nem 100%. Mindenesetre ne itt várj választ istenfélőktől, esetleg magukat szentnek beállító vetesd el a gyereket mert ezzel őt kíméled emberektől, hanem megbeszélném a párommal, anyámmal, testvéremmel, azokkal, akik közvetlenül melletted állnak. Itt az emberek nagy többsége nem fog egyet érteni. Az egyik szerint bűn ha megtartod, a másik szerint meg ép az a bűn, ha nem.

Fogalmam sincs, mit tennék a helyedben, mert nem vagyok te, viszont a több orvosi vélemény kikérése, vizsgálata sem egy olyan dolog, amit elhanyagolnék a helyedben. Mindenesetre szorítok, hogy tévesek legyenek a tesztek, mert ezek soha nem 10000%-os eredményt adnak.