Tényleg olyan sokan ellenzik az abortuszt? Mert én még inkább támogatom is.

Ez egy ösztön náluk, szerintem. Ilyenkor nem tudnak gondolkodni, az lebeg előttük, hogy SZÜLNI-SZÜLNI-SZÜLNI. :D

Abból fakadhat, hogy nem tudják megvalósítani magukat... azaz nevelési hiba. Amit persze tovább fognak örökíteni, szépen elfertőzve a társadalmat. Aztán a nem túl okos populáció ivadékai valósznűleg majd egymást eszik fel, tekintve, hogy nem lesz más.

Ezek nem fogják bánni, mert SZÜLETNEK megint. :D

Sok mindent fölvetnek az eddigiek. Pl a "bűn" fogalma...

DE a lényeg. Jöjjön már egy olyan személy, aki vehemensen ellenzi az abortuszt és válaszoljon már egyenesen csak az első két kérdésre!

Mondja ki, hogy KÖTELEZNÉ-e arra azt a nőt, akit egy vadbarom megerőszakolt és teherbe esett (áldott állapotról itt nem beszélhetünk, sőt nagyon is áldatlanról), hogy megszülje ezt a gyereket?

Természetesen és készséggel. És magázódva, mert látom, hogy erre most van igény.

Akit megerőszakolnak, az nyilván esemény utáni tablettát vesz be, hogy ne kelljen abortuszra mennie. Nem kizárt azonban, még ha az ilyen terhességek aránya az összes elabortált terhesség arányához képest gyakorlatilag nem kifejezhető is, hogy a terhesség megmarad. Ilyenkor sem magától értetődő az, hogy abortuszra KELL menni.

Annak idején, a délszláv háborúban szerb katonák sok albán apácát erőszakoltak meg. Apácákat. Tisztasági fogadalommal. Istennek szentelt élettel. A helyzet abszurditását a saját bőrükön tapasztalva az akkori pápához fordultak a kérelmükkel, hogy t.i. egyházvezetői szinten engedélyezzék számukra az abortuszt. II. János Pál megtagadta az engedélyt és nem kollaborált. Miért? Nem azért, mert áldását adta a nemi erőszakra. Nem is azért, mert büntetni akarta az ártatlan nőket. Hanem azért és csakis azért, mert tisztában volt vele, hogy az emberi életnél nincs nagyobb földi (testi-lelki-szellemi) érték. Az emberi élet értékéhez képest is elenyésző az az értékvesztés, ami Istennek szentelt életutakat lehetetlenített el. Ergo egy ember élete nagyobb érték, mint egy másik ember élethivatása, szüzességi fogadalma, lelki egészsége.

Én a magam részéről, magamra nézve ezzel egyet tudok érteni. Nem elhanyagolható a kérdés megítélésekor az a tény sem, hogy az ilyen esetekben abortált magzatok az abortáló nők gyermekei is.

El tudom ugyanakkor fogadni, ha valaki képtelen vállalni ezt a terhet és meglépi, amire én képtelen volnék; hozzátéve azonban, hogy az erőszakból fogant magzatok abortálása is gyilkosság.

Az ú.n. nem kívánt gyermekek nem vállalását 100%-ban elfogadhatatlannak tartom: nem fogadom el ugyanis, hogy egy olyan ember fizessen az életével azért, amiről egyáltalán nem tehet, nem írom alá, hogy két felnőtt ember szexjoga fölülírja egy egyébként belőlük fogant új ember élethez való jogát. Ilyen esetekben az egyetlen morálisan is járható út: a felelősségvállalás.

Aki pedig az ilyen gyermekek (nem kívánt)iránti gyűlöletét kimutatva, tettlegesen, vagy szeretetmegvonással éli meg és váltja valósággá, azt én morális értelemben nem tartom embernek.

49%-os: volnál olyan vitéz, hogy megválaszolnád a neked szegezett kérdést: hogy tehát testrész-e a magzat, az embrió?

Vagy talán nincs meg a kellő bátorság ehhez?

Kedves Charlie, nagyon szívesen. Bármikor.

Kulturált, intelligens emberekkel mindig szívesen beszélgetek, még akkor is, ha nem egyezik a véleményünk. Sőt! Akkor igazán!

Szép estét!