Azt hiszitek, az abortusz semmiség?

Vagy felteszek egy még jobb kérdést. Ha valaki még nem ismeri a sztorit, röviden:

Egy kisfiú, egy kislány esete, nem olyan régi történet. Születésük óta molesztálták őket, pornót nézettek velük, ájultra erőszakolták és verték őket a szülők. Patkányt, patkánymérget, ürüléket etettek velük, soha nem fürödtek, nem ismerték még a fogalmat sem, hogy "fürödni". A pszichológus szerint soha nem fogják tudni feldolgozni, soha nem fognak tudni kialakítani normális kapcsolatot emberekkel, soha nem lesz boldog életük, sőt, nagy az esélye, hogy maguk is erőszaktevővé válnak, még nagyobb eséllyel öngyilkosok lesznek.

Nem lett volna jobb nekik, ha az anyjuk elmegy inkább abortuszra? Nyilván, meg sem kellett volna foganniuk, de ha már megfogantak...

És még mennyi és mennyi ilyen van, aki valljuk be jobban járt volna, ha elvetetik. Ott vannak az öngyilkosok, rengeteg van belőlük, Magyarországon naponta 6 ember öli meg magát. Ennek több ezerszerese fontolgatja. 100.000 ember ÉHEZIK. Ezt nem én találom ki, utána lehet nézni. És ennek előzménye a gyerekkor. Évente 30 gyermeket ölnek meg, fizikailag 2000-et, lelkileg 4-5000-et bántalmaznak.

EZ NEM ZAVAR? Nem inkább ezzel kéne foglalkozni? Ami ellen lehet is tenni? Mert ha megfeszülsz, akkor sem fogják betiltani az abortuszt, nem fogsz lebeszélni róla minden nőt, nem tehetsz semmit! De amíg elvakít ez a téma, lehet, hogy a szomszéd gyereket éppen agyonverik, de hát az gondolom már nem a te dolgod.

Úgy érzem, némi nyitottság mindkét félre elférne itt, mert mindenki beszűkült a saját nézőpontjába, és egy csípőből tüzel a másik oldalra. Mi lenne, ha mindenki venne egy nagy levegőt, és elgondolkozna egy cseppet.

Egyrészt igen: az abortusz szegről-végről, végső soron mégiscsak amolyan gyilkosság-féle dolog. Az már érdekes kérdés, hogy mégis mely ponttól válik azzá, lehet filozofálni, hogy egy beágyazódott, megtermékenyített petesejt mennyire önálló élet vagy sem, de itt nem is ez a lényeg. Szóval ebből a szempontból igaza van az abortusz-ellenzőknek. Lehet itt azon pattogni, hogy az abortusz egy döntés, csakhogy akik ilyen kézenfekvően kezelik ezt a helyzetet egy dologba nem gondolnak bele: hogy bár ketten döntenek, de három ember életéről teszik! Ez az, amit talán illene felfogni.

Másrészt az abortusz ellenzőinek tábora sem jobb egy árva szemmel sem! A többségük egyszerűen egy merev erkölcs mögé bújva pattog, mint kecskeszar a deszkán, de gondolkodni nem gondolkodik egy szemernyit sem! Csomóan úgy állnak a problémához, hogy addig érdekli őket a dolog, ameddig a baba szíve dobog, a többi részlet le van szarva. Abba senki nem gondol bele, hogy az illető hogyan jutott az adott helyzetbe, és, hogy vajon biztosan jobb e úgy felnőni egy gyereknek úgy, hogy a szülei nem akarják őt?! Ebbe belegondolt valaki? Ezt szokták azzal lerendezni, hogy majd felneveli más, de azért ez sem ilyen egyszerű történet azért.

Én a magam részéről mindig úgy álltam a dolgokhoz, hogy a tetteimért igyekszem vállalni a felelősséget, ezért amikor pl 18 éves koromban volt egy komoly vaklármánk, akkor - bár alapvetően a lányra bíztam volna a döntést - is arra készültem, hogy hogyan tudnánk felnevelni, ha baba lesz. Én csináltam, az én felelősségem, így arra koncentráltam, hogyan tudnám úgy felnevelni, hogy mellette igenis egyetemre menjek.

Én így gondolkodom, mégsem ellenzem az abortuszt. Miért? Mert én így gondolkodom, ezért a gyerekemet SAJÁT DÖNTÉSBŐL vállaltam volna fel. Ellenben mi van akkor, ha valaki nem így gondolja, és KÉNYSZERBŐL szüli meg azt a gyereket? Mi van akkor, ha ezek a gyerekek mind megszületnek, és olyan szülő mellett nőnek fel, aki ha tehette volna elvetette volna őket? Persze, nyilván szereti majd, ha mégis megszületett, de azért ez akkor sem jó annak a gyereknek. Valahol én magam is úgy gondolom, ha valaki saját döntéséből nem képes és hajlandó vállalni a felelősséget a saját tettiért és azok következményeiért, akkor az az ember már csak a társadalom szempontjából se vállaljon gyereket.

De kérdező, egy dologban szerintem is nagyon igazad van: sokan tényleg azt hiszik, hogy ez olyan, mint valami fogamzásgátlási módszer, pedig valójában egy olyan súlyú történet, aminek komoly és olykor végleges következményei vannak. Valóban egy csomó nő élete végéig hordozza a keresztet a lelkén a történtek miatt, és egy csomó nő fizikailag is maradandóan megsínyli ezt. Mégis ettől függetlenül valahol úgy gondolom, hogy a társadalomnak is, és mindenki másnak jobb úgy, ha csak olyan gyerekek születnek meg, akiket várnak és szeretnek otthon, nem pedig egy rendelet kényszere miatt hozzák őket a világra. A felelősség okozta keresztet pedig cipelje az, aki magára vette.

Szóval valahol szerintem igenis mindkét oldalnak megvan a maga igaza, csak némi nyitottságra és higgadtságra van szükség, hogy ne az ellenséget lásd a vitapartneredben, hanem egy másik nézőpontot, amivel lehet egyetérteni és nem egyetérteni. Ha te úgy gondolod, az abortusz gyilkosság, akkor egyszerű a dolgod: te nem gyilkolod meg a magzatod, és örülsz annak, hogy jogilag adott a terep arra, hogy aki nem így gondolja, annak ne legyen gyereke.

Ellenben SOHA ne ítéld el látatlanban azt, aki ilyen kemény döntés meghozatalára kényszerül, ameddig nem tudod, milyen okból történt a dolog. Lehet itt a védekezések hibaszázalékairól beszélgetni, de te is tudod, hogy ez nem csak erről szól. Én egy rakás embert igenis megértek a döntéséért, ha úgy gondolja, inkább nem vállalja fel. Ha meg egy ember puszta ostobaságból kerül ilyen helyzetbe, akkor még én is inkább örülök, hogy nem nyomorítanak meg egy gyereket a hülyeségükkel.

73-as, a történetet szerintem mindenki ismeri. És mélyen megbotránkozik rajta.

DE! Honnan a fenéből szűröd ki, hogy ki lesz az a gyerek, aki bántalmazásnak lesz kitéve a születése után? Kit milyen faktorok szerint abortáltatnál? Mi lenne a mérce: jövedelemhatár, bőrszín, iskolai végzettség, rassz, testi hiba, vagy mi???

Mondanád és vállalnád, hogy minden magzatot, akinek a szülei romák, és nincs 8 általánosuk, létminimum alatt élnek, nyírjanak ki az anyjuk méhében? Nem az lett volna a konkrét esetben is a megoldás, hogy a szociális szűrők: jegyző, védőnő, gyermekorvos, pedagógus teszik a dolgukat és jelentik az esetet, hogy elejét vegyék a bűnismétlésnek?

Aki pedig éhezésre, nyomorra hivatkozva öli meg a saját magzatát, az az esetek 100%-ban félti annyira a rongyos életét, hogy ugyanazon nyomor elől, ami elől a gyermekét az abortusz által "menti meg", eszében sincs az öngyilkosságba menekülni. Vajon miért?

1956 óta 6 MILLIÓ embert öltek meg Magyarországon az abortusz által!!! Ugyanannyit, mint a holokauszt...

Hitler is azt hitte, el tudja dönteni, ki élhet, és ki nem...

És tudod, nem biztos, hogy ez az eszement hatalom éppen a te kezedbe kerülne. Ne adja Isten, kerülhetne máséba is, aki szerint esetleg te vagy a nem kívánatos.

Ezek az eszmék vállalhatatlanok. És megoldást sem jelentenek.