Terhesség, hatalmas felelőtlenség. Mit tegyek?

Ne foglalkozz ezekkel a rosszindulatú válaszadókkal Kérdező. Rendszerint tudod Ők ilyenek, mindig megírják a "frankót". Úgy vannak vele, inkább legyen a nyomorban a gyerek, szenvedjen csak a szegénységben , mit számít az... a lényeg, hogy éljen! Többjük szerintem soha nem tapasztalta meg a nincstelenséget és a kilátástalanságot.

Szégyellem magam helyettetek, hogy így belerúgtok még ebbe a nőbe, fájdalmat, bűntudatot okoztok neki, holott így is eléggé szenved. Ehhez nagyon értettek! Nem tudom többetek mit képzel magáról, de az biztos, hogy nagyon sokat... és még Ti tartjátok általában magatokat jó embernek. Vicc!

Nézd, kedves kérdező, én elhiszem, hogy nehéz, meg azt is, hogy talán kevés van, bár amit írtál Magatokról és az anyagiakról, illetve amit mi itt együtt összeadtunk Neked, az bőven árnyalja ezt a képet...

Szóval engedd meg, hogy azt mondjam, a havi 200.000/3 fő, úgy, hogy van hol lakni, bőven elég lehetne, ha akarnád.

Te sem ismered az én anyagi helyzetemet, hiszen nem hozakodtam elő vele, de mi 3 gyereket nevelünk úgy, hogy nálunk a lakhatás költségeivel együtt sem jut egy főre ennyi pénz. Igaz, mi nem járunk vacsorázni, sem moziba, se kávézóba, nyaralni is csak ismerőshöz, szinte ingyen, mégis megoldjuk.

Magad írod, hogy elnézést kérsz, mert vagy és mert édesapád nem tesz ki az utcára. Nos, én mindössze annyit tettem, hogy ugyanerre az analógiára rávetítettem a babád sorsát. Ő sem tehet róla, hogy él, őt mégis kidobják, igaz, nem az utcára, hanem a kórházi hulladéktárolóba, pedig ő nem kér se mozijegyet, se éttermi vacsorát, se melange-ot, csak alig valamit.

Míg a Te esetedben természetes - számomra is -, hogy mások költségén létezhetsz, addig a babától ugyanezt a lehetőséget az anyagiakra hivatkozva megvonod. Miközben ő nem tud bocsánatot kérni azért, hogy már él, mert nincsen hangja, sem egyéb képessége ehhez.

Kettőtök között pedig csak az a különbség, hogy Te már megszülettél, ő pedig sosem fog. De az alaphelyzetetek ugyanaz.

Tudod, nekem biztos nem csúszna le a falat az étteremben azon az áron, hogy...

A barátod pedig, ha úgy érzi, őt KISEMMIZI a gyermeke, akkor nem úgy gondolkodik, ahogyan egy igazi apa gondolkodna, a mi családunkban természetes, hogy KISEMMIZNEK a gyerekek, ergo ha túlórázni kell, hogy megéljünk, akkor azt kell tenni.

Én nem szeretnék a zsebedben kutakodni. Ami a leírtak alapján látok, az annyi, hogy se Te, se Édesapád nem dolgoztok, csak a nagypapának lehet nyugdíja, mégis megéltek. Hála Istennek. És kívánom, hogy éljetek is meg, őszintén.

De Téged a vesztedbe rohanni látlak, amikor olyasmire vállalkozol, aminek a következményeit nem látod, és nem is láthatod át.

Ez nem az a helyzet, amikor a másik lelkét szép szavakkal kellene ápolgatni, bár én nem voltam durva Veled, igaz őszinte igen. A lélekápolás majd az abortusz után következik, ha...

És hidd el, nem az utolsó, szuperliberális abortuszfan-nak kell hinned, aki arra biztat, hogy sokáig tartsd fenn azt a kiszolgáltatott állapotot, amiben élsz és gond nélkül abortáld az élő magzatodat. Biztos megvan az oka, miért mondja ezt...

Én még mindig azt mondom, amíg akad időd, legalább GONDOLATBAN össz-szorozz, hogy mennyi az annyi, ami nem elég. Ha tényleg csak az anyagiakról van szó, amit én nem hiszek, akkor az adókedvezménnyel, a gyes-sel és a családi pótlékkal a baba "fenntartja önmagát", ahogyan ezt mások is írták.

Előbb-utóbb, ha másképpen nem megy, úgyis Neked kell munka után menned - akár messzebb is, mert az, hogy 21 évesen más fedezze a létfenntartásod költségeit, nem vállalható.

Végül: nem mindig az az ellenséged, aki első pillantásra annak tűnik. Én segítséget ajánlottam Neked, mindenfélét, amit most is tartok.

Más ismeretlenül is a halálba taszítja a babádat, aztán majd finomkodva lefújja a port az ujjáról, mikor bevégeztetik..., és hátat fordít Neked akkor, mikor teljes valójában átérzed, miről döntöttél.

Számolj, adj össze és vonj ki tételesen mindent és jelentkezz! Szívesen gondolkodom Veled együtt, amíg még lehet.

Az utolsó válaszadónak minden szavával egyetértek.

Kérdező! Olvasd el NAGYON SOKSZOR!!!!!

Azt értsd meg, hogy ha így gondolkodsz akkor soha az életben nem fogsz gyereket vállalni emiatt? Vagy hogyan gondolod? Valamilyen megoldás úgyis kell, mert ez nem tartható állapot. Ha nincs munka, akkor oda kell menni ahol van!

Az meg egyszerűen hihetetlen számomra, hogy van aki arra biztatja a másikat, hogy ölesse meg a gyerekét! Sajnálja a gyereket, ne nélkülözzön, hajrá inkább öljük meg az tényleg jobb neki!! Agyalágyult, lelketlen selejt vagy!! Ha téged abortáltak volna, nem lenne ilyen nagy szád..

A Te technikád az, hogy fokozatosan emeled a tétet.

Az anyagiakról Te tájékoztattál, erre most azt állítod, a párod sokszor nem is dolgozik. Sőt, most már a beteg gyermek rémképét is előre vetíted.

Én azonban máshonnan közelítem meg a kérdést: ha nem tekintek semmi mást, csak amit szintén Te írtál ide le, hogy rendszeresen, minden hónapban jut pénz szórakozásra is, akkor megint azt a keserű megállapítást kell elkönyveljem, hogy az abortusz puszta értékrendi kérdés.

Ha Te úgy jellemzed a nagy magyar vidéki nyomort, amiben a kutya is csak 3 naponta kap enni, hogy szinte senki nem dolgozik, mégis megél, hogy bár megélhetési gondjai vannak, mégis internetezik (feltehetőleg TV-előfizetéssel és mobiltelefonokkal együtt ), akkor azt kell mondjam, nem megfelelően rangsorolsz.

Ha én lennék eltartott 21 évesen, akkor az egy dolog, hogy felfognám, a munkaerőpiac nem ér véget a városhatárnál, de mondjuk azt mondanám az állítólag szeretett páromnak: "Ne vigyél el vacsorázni, se moziba, se kávézóba, drágám, mert kell az a pénz másra!"

Biztos vagyok benne, hogy ha összeadnád a gyerekre járó állami támogatások fix, alanyi jogon járó összegét a luxuskiadások árával, az a szerencsétlen baba jobban, mint jól élhetne Veletek. És akkor még a párod bevételét nem is nézte senki. Tekintve, hogy a gyermekvállalás a Te részedről nem járna jövedelemkieséssel,sőt, hisz a Te bevételed 0 forint/hó, nincs látható anyagi indoka a döntésednek.

A legnagyobb baj az, hogy 21 évesen beletörődsz abba, hogy ha helyben nincs munka, akkor nincs munka, és szemmel láthatóan a családi költségvetés nem szorít rá arra, hogy távolabb is szétnézz. Ha kenyérre kellene, dolgoznál. És mivel felnőtt létedre másoktól függsz, olyan helyzetbe lavíroztad magad, amiben tökéletesen kiszolgáltatott lettél, és erre be is rendezkedtél. Erre előállt egy helyzet, amikor megfogant egy új élet, akinek sem az "apja", sem pedig a "nagyapja", akik a Te kenyéradóid, nem kívánja gondját viselni. Tök mindegy, miért nem, de nem. Ezért kimondva-kimondatlanul rákényszerülsz, hogy azt a gyereket, akit mindennél jobban szerethetnél is, megölesd a méhedben, biztosítva ezzel a saját biológiai, párkapcsolati túlélésedet.

A saját érdekedben azt tudom mondani, hogy még ma kezdj el VÁLOGATÁS NÉLKÜL munkát keresni, hogy ezt a függőségi helyzetet fel tudd számolni. Minden embernek kell, hogy legyen annyi önbecsülése, hogy ne kelljen olyan lelkiismereti konfliktusba kerülnie pusztán azért, mert más tartja el, amit lelkileg nem bír vállalni.

És elgondolkoznék a helyedben azon is, biztos a megfelelő partner mellett vagyok-e: kell-e nekem olyan férfi, aki a szórakozásért, meg a lakáskasszáért a halálba taszítja a közös gyerekünket.

Remélem, helyén kezeled mindazt, amit írtam Neked. És azt is, hogy nem az ellenséget, nem a rosszakarót, hanem a talán kíméletlenül őszinte, de segítő kezet látod bennem.

És még egy tanács: semmire nem mész sajnos azzal, hogy az idő beigazolja, helyesen döntöttél-e: akkor már úgyis mindennek vége.

Menj el egy bevásárlóközpontba, nézd meg, mennyibe kerül 1 db pelenka. Egy újszülött átlagban napi 5-6 darabot használ. Következő lépésként menj el a patikába, és kérdezd meg, receptre mennyibe kerülne a tápszerek. Lépj be egy turkálóba, és mérd fel, mennyibe kerül a használt babaruha kilója. Ezeket add össze és számolj.

Senki nem vitatta és vitatja el a jogodat, hogy abortáltasd a gyermekedet. Ma, Magyarországon minden embert élete első 12 hetében büntetőjogi következmények nélkül, állami, orvosi segédlettel meg lehet ölni.

De mielőtt erre szánnád el magad, legalább nézz körbe! Ez semmire nem kötelez és ingyen van!

Csak bátran!