Sajnos holnap megyek abortuszra. Mire készüljek fel?

Nézd, arra nincs bizonyíték, hogy szenved, de arra sem, hogy nem. És különben is: az egész kérdéskör puszta pszichológia. Az emberiség a szenvedést tartja a létező legnagyobb rossznak, mert erről a "tünetről" mindenkinek konkrét, kézzel fogható és egyöntetűen negatív tapasztalata van. De arról ki tud vélekedni, hogy vajon mit jelenthet átmenetelni a halálba? Honnan gondolod, hogy az jobb, mint a szenvedés? Van valaki, bárki, aki beszámolt volna róla, milyen az?

Az meg, hogy az anya életét mentik meg, igaz, de kizárólag olyan esetekre, ahol az anya élete fizikailag közvetlen veszélyben van.

Azt pedig kikérem magamnak, hogy ítélkezem. Számtalanszor elmondtam, hogy a nőt sosem, csak az abortuszt ítélem el. Miként a csecsemőgyilkosságot valószínűleg te is. Azt a jogomat meg hagyd meg nekem, hogy élet-halál kérdésében legalább véleményem legyen.

Magad írtad a saját kérdésedkor, hogy pillanatnyilag nem dolgozol. Akkor hogy is van ez? Most nem segélyből élsz? Vagy magad miatt mégis elfogadod? Ez nem kuncsorgás? Miért nem vagy őszinte? Már nekem lenne fele annyi öntudatom, mint neked!

Tudod, úgy 2000 évvel ezelőtt, egy kemény világban volt egy asszony, aki szűz volt, jegyességben él, mégis várandós lett, de nem a vőlegényétől. Hajléktalan volt, munkanélküli. Istállóban szült. Mégis vállalta... Ugye, nem kell mondanom, milyen pályát járt be a jászolban fekvő?

"Tudod, úgy 2000 évvel ezelőtt, egy kemény világban volt egy asszony, aki szűz volt, jegyességben él, mégis várandós lett, de nem a vőlegényétől. Hajléktalan volt, munkanélküli. Istállóban szült. Mégis vállalta... Ugye, nem kell mondanom, milyen pályát járt be a jászolban fekvő?"

Rendben, akkor hozzunk már légyszíves valós és mostani példát. Ma, ha munkanélküli vagy, akkor nem tudsz fedelet, ételt és tulajdonképpen semmit biztosítani a gyerekednek. Nem szülhetsz istállóban, mert az magánterület, nem fog senki befogadni a kisbabáddal csupa szeretetből, nem tarthatsz állatokat és nem termeszthetsz növényeket az erdőben, mert szintén magánterület és büntetendő.

Ma csakis akkor vagy képes emberi körülményeket biztosítani a gyerekednek, ha van munkád de minimum egy pénzes férjed vagy családod, aki majd eltart. És, hadd emlékeztessek mindenkit arra, hogy a polgárjogi törvény szerint minden gyermeknek joga van a méltó körülményekre, normális étkezésre, meleg lakhelyre, a megfelelő háttérre a szellemi-lelki fejlődéshez. Ezt a jogát ki veszi figyelembe, mikor arra bíztat itt embereket, hogy bár nincs munkád, azért tartsd meg, mert majd megoldódik a dolog?

Igazad van, minden gyermeknek joga van ahhoz, amit leírtál. A szülőknek meg kötelességük gondoskodni arról, hogy ezek a szükségletek biztosítva legyenek.

Mert az úgy nem megy, hogy felteszem a kezem, hátradőlök, hogy engem senki nem támogat, aztán meg abortálok. Úgy beszéltek, mintha nem lennének egyedülálló anyák Magyarországon.

Istálló pedig van: úgy hívják: anyaotthon. És nem a birka leheli a meleget, hanem a radiátor. És étel is van, meg ital is, meg biztonság. És akadt itt "házigazda" is bőven: rengeteg felajánlás érkezett, úgy kb. az egész babakelengye meglett volna. Igaz, nem tartana ez örökre, de amíg elvárható lenne, addig igen.

Utána az anya szépen elmegy dolgozni, ahogy mindenki más - mert aki valóban dolgozni akar, az tud - , apuci fizeti a gyerektartást, az állam juttatásokat küld, meg támogatásokat, ha kell, és a gyermek cseperedik.

De ez nem nyert el tetszést. Az igény albérletre, független, önálló életre mutatkozott, meg túlóra nélküli biztos megélhetésre (ilyen szerencsém a 3 gyerekemmel nekem sincs). A segély az kuncsorgás, az anyaotthon megalázó. Miközben most is más pénzén él... Na, ez az én bajom. Mert el lehet vetetni azt a gyereket, csak akkor ne hülyítsük egymást azzal, hogy ez a baba érdeke. Be kellene végre ismerni, hogy a személyes biztonság fontosabb, mint a gyermek élete. És nem maszatolni a felelősséget.

Rendben, kedves utolsó, akkor hadd ecseteljem a jelenlegi helyzetem, ugyanis mi is hárman vagyunk egy szülővel, köszönhetően annak, hogy a semmire vállaltak. Aztán persze apuci lelépett, amikor nem bírta már a stresszt és nélkülözést, azóta se híre-se hamva, ahogy a gyerektartásnak sem (ja, félévente küldött vagy ötezer forintot, hogy mindig beszüntessék az állami megelőlegezést).

A lakásban jelenleg 11 fok van, ugyanis egész nap nem szabad fűtenünk, csak este egy kicsit. Most majszoltam el egy parizeres kenyeret, vacsorára ehetek majd még ugyanennyit, a hétvégén azért valószínűleg lesz egy kis paprikáskrumpli vagy húsleves, hogy meleg étel is legyen már.

Azt mondja, lassan fél éve nem találok munkát, pedig már feljártam vagy kétszer a várost, három nyelven beszélek és szakmám is van (de nyilván nem akarom eléggé, ahogy többszázezer munkanélküli sem). Tegnap leszakadt a kabátomról a gomb, esküszöm, hogy egy cérna nem volt itthon ahhoz, hogy vissza tudjam rá varrni.

Szóval itt vagyok felnőttként, nulla anyagi támogatással, nulla lehetőségekkel, és a múlt hónapban lett gyomorfekélyem amiatt, hogy napi szinten stresszben élek, gyomoridegem van már a tehetetlenségtől és kétségbeeséstől. Pedig világéletemben jó tanuló voltam, iskola mellett dolgoztam - de a nagy büdös igazság az, hogy senki nem segít ezen túl.

Azt hiszem, lassan már nem csak a gondolatánál járok az öngyilkosságnak, bár még arra sem telne, hogy vegyek egy doboz gyógyszert. Akkor én most kit pereljek azért, mert nem kaptam meg azt a normális gyermekkor és lehetőséget, amire JOGOM volt? Te fogsz engem megsegíteni? vagy az állam?

A frászt, eldaráljátok itt a szent szövegeteket, aztán meg elfeledkeztek erről az egészről. Miközben rajtam kívül még ki tudja, hányan ülnek otthon gyomorfekéllyel a 11 fokos lakásban.

Én nem akarok és nem is tudok senki pénztárcájában kutakodni, de ha nincs fűtés, meg étel sem, akkor miért internetre, telefonra, kábel tv-re költötök?

A cérna, barátom, nem pénzkérdés. Az igény és előrelátás kérdése.

Nekem is van diplomám, és perpill. lumbágóm is, mégis végzem s dolgom becsülettel. Nem rinyálok, nem várom mástól el, hogy segítsen, magam oldom meg a magam baját. Már ne haragudj, de 3 aktív nyelvtudással, szakmával igenis vannak lehetőségeid. Nem tudom, hol élsz, de lehet, hogy a városodon kívül is körbe kellene nézni.

Manapság úgy látom, különösen nagy divatja lett a másra mutogatásnak. Én is voltam a végzettségem mellett takarító, bolti eladó, statiszta, magántanár, gyerekőr és ki tudja még, mi, nem válogattam.

És hát, te sem arzént ettél, hanem párizsis kenyeret (nagyon helyesen egyébként)... Hogy van az, hogy a nélkülözők foggal-körömmel ragaszkodnak a 11 fokhoz, meg a felvágotthoz, miközben a tulajdon gyermeküket éppen ezelől "menekítik" a halálba?

Az meg külön érdekesség, hogy a múltkori beszélgetésem Trinity13-mal és éppen azon a ponton rekedt meg - nem miattam -, amikor arra világítottam rá, hogy így is, úgy is, gyerekkel, meg anélkül is a más pénzén él. Érdekes, nem?

Én szeretem, nagyon szeretem az őszinteséget és a tiszta beszédet.

Olvass utána, hogy mit érez a magzat...

Olvastam már itt is: kb olyan mintha téged lefejeznének. Egy pillanat az egész. És még ha érezné is, az a pillanatnyi szenvedés semmi ahhoz képest amit az tud okozni ha nincs meleg étel, ruha, lakás.És hogy jön ide a csecsemőgyilkosság?Igen, azt elítélem, de az abortusz messze nem az.

De nem megyek tovább, mert utánam már mindent elmondtak...

Azt pedig én kérem ki magamnak, hogy más pénzén élek.

Nem. Eddig az utolsó fizetésemből éltem...illetve élek, mert még mindig van. És igen utána a munkanélküliből fogok amég nem kapok állást megint. És valóban, ez még mindig nem annyira megalázó, mint anyaotthonban tengődni és különféle segélyekért kuncsorogni.Pláne mert nem a kisebbséghez tartozom...

A babakelengye a legkisebb probléma.

És egy anyaotthon sem hosszútávú megoldás. És utána mi lesz??? 80-100ezerből fent lehet tartani egy albérletet a kiadásaival és a gyereket a kiadásaival?Egyedül?

Bocsánatot kérek, hogy realista vagyok.

És a munkanélkülit ne keverjük a segéllyel!!!

Bár a szőrszálhasogatás bajnokaként biztos megpróbálkozol vele.

Valóban egy pillanat az egész. Volt, nincs. Egy emberi élet. És valóban lefejezik.

Bocsánatot meg nem tőlem kell kérned...

Egyébként meg, ha keresel 80-100ezret, akkor apuka fizet mondjuk 25-30ezret, kapsz emelt családit, gyest, ami mellett dolgozhatsz is. És kaphatsz még lakásfenntartásit, rendszeres gyermekvédelmit, ingyen bölcsődét, félárú ebédet a gyerkőcnek.

A két kezemet tenném össze, ha nekünk a 3 gyerekkel 1 főre ennyi jutna.