Sajnos holnap megyek abortuszra. Mire készüljek fel?

És, ha mondjuk nélkülöz 18-20 évig, aztán a saját lábára állva sikeres lesz, akkor inkább ne is éljen? Egy átlagos emberöltő 75-80 év!!! Ki meri azt mondani, hogy egy nehéz gyerekkor ok arra, hogy valakit megöljenek? Tudjátok, hány millió nehéz sorsú gyerek él a világban...?

Aki annyira nyomorog, az magát miért nem nyírja ki? Miért pont a saját gyerekét?

Na..elnézve a hozzászólásokat, nagyon sokan igen hülye példákkal tartanak ki az abortusz mellett...

Szerintem is rettentő önzőség és gyávaság!

Nekem sem volt ám meg mindenem! Volt hogy zsíroskenyér volt a vacsora, sőt, olyan is volt, hogy egy negyed kg kenyeret osztottak el köztem és a testvéreim között.

Nem jártam vadi új ruhákban, volt hogy turis cuccaim voltak, és nem is minden nap másik, hanem pl. egy héten volt 3 váltósom, DE tiszta volt, kaptam enni. lehet hogy télen nem 35 fok volt bent, de az a meleg mindig megvolt, amiben nem fáztunk. Bizony volt, hogy Karácsonykor nem volt nagy durranás de kit érdekelt? Hisz nem arról kell szóljon hanem a szeretetről, ami nem csak akkor, hanem jelen volt a nap 24 órájában!

Tény hogy nélkülöznöm kellett, DE mai napig rettentő hálás vagyok a szüleimnek, hogy vállaltak és szerettek, mivel így életet adhatok én is a msodik gyerekemnek. És igen, jobb sorsuk van/lesz már, mint nekem volt annak idején, de ha elvetetnek mondjuk 22 évvel ezelőtt, akkor soha nem tudtam volna meg, milyen csoda egy gyermek, és vele a mindennapok!...

39-es?

Milyen alapon vádolsz azzal, hogy hazudok? Vagy miben?

Abban, hogy él-e még a babám?

Akár a saját szemeddel is meggyőződhetsz róla.

De valójában nem érdekel, hogy elhiszed-e vagy sem.

Vagy hogy elhiszel-e bármit is.

Viszont a magadfajtáknak valóban azt kívánom, hogy lépjen egyszer ugyanebbe a cipőbe, ugyanilyen körülmények között...és kiderül, hogy akkor is ekkora elánnal osztogatod az ostoba gondolataidat.

Egy-két generációval ezelőtt más világ volt.

Igen, lehet hogy egyesek szegények voltak, de nem volt ekkora létbizonytalanság mint manapság. A családok jobban összetartottak.

De hiába példálóznak ezzel, amikor ma más világ van. A modern rabszolgatartás, a munkaerők teljes kizsákmányolása jellemző.

És valójában teljesen mindegy, hogy ki mit gondol erről.

Ismét ide is idézem: Egy született vaknak soha, semmiféleképpen nem fogod tudni elmagyarázni milyen a piros szín. Ugyanakkor picit ba***a a csőrömet ha a született vak akar, fölényes magabiztossággal meggyőzni arról, én vagyok az ostoba ha azt hiszem létezik a piros, csak mert ő egész életében egységes szürkeként érzékelte a világot.

Meddő vita az egész.

Az egyetlen amiben egyet kellene értenünk, nőknek, hogy viseltessünk több érzéssel, elfogadással egymás iránt.

És ne ítélkezzünk egymás felett vagy a másik döntése felett.

Mert aki még nem élte ezt át annak fogalma sincs arról, hogy mivel is jár ez. Így annak végképp nincs joga ítélkezni és a gyerekgyilkos jelzőkkel dobálózni...

A rosszindulatú megnyilvánulásokat legyen szíves lenyelni.

Kedves Trinity13, bár nem nekem válaszoltál közvetlenül, szőr mentén talán mégis...

Szerintem, ha azt vallod, neked és csak neked van jogod a gyermeked sorsáról, életéről, avagy éppen haláláról, és ebből a szempontból téged a külvilág véleménye nem érdekes, akkor teljesen fölösleges azzal foglalkozni, az esetleges abortuszról ki miként vélekedik. Őszintén nem értem, az egész kérdéskörben miért pont az a legfontosabb szegmens, hogy mi a közvélekedés az abortuszról és az ezt választó nőkről. Miért lenne jobb, ha miután a gyereked már nem él, csupa bólogató Jánosokkal vennéd körbe magad?

Írod, hogy mindez magánügy. Szerintem több szempontból sem az. De abba belegondoltál már, mi van akkor, ha mondjuk az én 15 éves nagyfiam üti fel éppen ezt az oldalt és kérdést, és az ott olvasottakból következtet a világra? Hiszen te is írtál ki kérdést! Közüggyé tetted a magánügyedet. Azt nem tudod elfogadni, hogy mások érzékenységét, adott esetben lelki egészségét pontosan ez és a kussoltató stílus bántja? Ez nem ítélkezés? Az abortusz maga nem ítélkezés? Nem ítélet egy magzat felett?

Az rendben, hogy nem egyszerű manapság, de én végig hiányoltam a saját felelősség firtatását. Olvastam mindent: család, barátok, társad, külvilág, kormány, munkaerőpiac... felelősségéről, de hol a tiéd?

Nem veszed észre, hogy azzal, hogy a világba kiáltod a helyzetedet, és nem segítséget kérsz már, hanem a vélhetően megszületett döntésedet igazolod, újabb és újabb magzatok életesélyeit veszed el?

Nem veszem el más magzatok esélyeit. Mindenki maga dönt.

Itt bárki maximum tanácsot adhat, de nem adnak, csak ítélkeznek.

Felelősség?

Pontosan tudom mi az. Lehet, hogy azt gondoljátok, hogy önigazolást keresek. Nem így van.

Minden egyes percben vívódom...mást diktál a szívem és mást az eszem. És jelen körülményeim között nem éppen a felelősségtudatom ékes bizonyítéka lenne ha vállalnám a gyereket. És igen, jogom van dönteni ennek a magzatnak a sorsáról. Eldönthetem, hogy világra akarom-e hozni a teljes kilátástalanságba vagy sem. Eldönthetem, hogy mind a ketten szenvedjünk vagy csak én.

Nagyon sok szempontból kell mérlegelni.

Nem akarom tönkretenni se az ő életét sem pedig az enyémet.

Nem akarok vele anyaotthonokban tengődni és segélyekért kuncsorogni. Nem ilyen életet akarok neki. És magamnak sem.

De még mindig nem döntöttem. És amíg el nem altatnak ez így lesz.

Mert hiszitek vagy sem, szeretném a babát.

De mindenáron nem.

Mindegy...mindenki azt gondol amit akar.

A jó döntés és a helyes döntés sajnos sokszor nem ugyanaz.

Attól még aljas és gusztustalan, hogy bárki is gyerekgyilkosnak titulálja azt aki erre a lépésre kényszerül. Főleg attól, akinek elképzelése sincs erről a szituációról. Mert csak azok teszik. És amíg nem tapasztalják meg sosem fogják tudni, érteni.

Meddő vita.

Tök jó ez a "majd lehet boldog még 18-20 év nyomorgás után".

Igen, mert ha ma körülnéztek, akkor bizonyára azt látjátok, hogy az átlag/átlagalatti embernek minden lehetősége megvan arra, hogy változtasson az életén, ugye..?

A dolog kulcsa nálad az, hogy nem akarsz ilyen életet MAGADNAK. Egy újszülöttnek, babának tök mindegy, hogy hol szereti az anyja. Dönthetsz úgy, ahogy ez már látszik. Senki nem vitatja a jogodat ehhez. A morális oldala a dolognak más kérdés. Csak ahhoz, hogy tisztázni tudd magadban az egészet, nevükön kellene nevezni a dolgokat. Ha totál kilátástalan lenne a helyzeted, nem mérlegelnél. Mivel mégsem döntöttél, nyilván látszik valamiféle kiút. A kérdés az, hogy TE vállalod-e a gyerekedért a szenvedést, vagy nem. Ő valószínűleg vállalni lesz kénytelen ugyanezt TEÉRTED.

Egyébként annyiszor írod ezt a pálcatörést, megtennéd, hogy konkrétan megmutatod, ki vélekedett így?

Többek között te is ítélkezel.

És ez több a moralitásnál.

Igen, azért nem döntöttem mert amég látok valami nagyon halovány reményt arra, hogy a gyerek apja mellém álljon és együtt küzdjünk.

Nem, nem vállalom, hogy gyerekkel szenvedjek és nyomorogjak. Elég az egyedül is.

Azt pedig hagyjuk, hogy a gyerek szenved értem...mert nem szenved.Semmilyen orvosi bizonyíték nincs arra, hogy a magzat szenvedne. Olvass utána mielőtt hülyeségeket írsz és ezzel próbálsz lelkiismeretfurdalást kelteni. Egyébként is felesleges. Enélkül is lesz. De talán kisebb, mert nem hagyom őt szenvedni. Mert arra viszont számtalan bizonyíték van, hogy ha egy gyerek ilyen körülmények közé születik vagy ilyen körülmények között nevelkedik az milyen lelki és mentális következményekkel jár.