Ti megtartanátok a helyemben a babát?

#50-es, értelek, főleg ha az lenne a téma, hogy úgy nagy általánosságban vállaljon-e az ember 20 évesen tök egyedül a tök semmire gyereket. de itt az a téma, hogy a kérdező egyetemista lány vállaljon-e gyereket úgy, hogy a szülei támogatják és az egyetemet befejezi levelezőn. ezekre a körülményekre pedig nagyon is rímelt az én történetem.

azt az ellenvetést viszont nem értem, hogy a másik akarata ellenére szüli meg a gyereket... sajnos ez egy olyan szerencsétlen helyzet, amiben az adott két fél akarata nem egyezik, így akármi is legyen a végkifejlet, az mindenképpen az egyik fél akarata ellen való lesz. nincs olyan döntés, ami mindenkinek jó. ha megszületik a gyerek apuka akarata ellenére, az nem rosszabb, mintha meghal anyuka akarata ellenére.

" ha megszületik a gyerek apuka akarata ellenére, az nem rosszabb, mintha meghal anyuka akarata ellenére." - ugye ezzel szemben fogok én interpellálni, természetesen tudva és vállalva a következményeket:)))

A történetben ugyanis van egy csavar, ami számodra is igen hamar szembejöhet, ha ilyen történeteket olvasgatsz. Ha ugyanis az AB mellett döntenek végül ilyenkor, az egy befejezett történetet teremt, ami tény, adott esetben az egyik, vagy a másik, vagy mindkét félnek nagyon rossz tud lenni akár, de nulla vonal, ahonnan tovább lehet lépni, ki könnyebben, ki nehezebben.

Ha ilyen helyzetben a kihordás és szülés mellett döntenek, az viszont valódi neverending sztori lesz, mindenképp, kikerülhetetlenül (ha csak a férfi nem köti fel magát időben, arra is találsz esetet, még itt a GYK-n is...) ugyanis hiába igér vagy vállal a világon bármit is az anyuka, vagy hiába gondolja akárhogy, a megszülető gyerek az már egy önálló akarattal bíró emberi lény lesz, akinek viszont elvitathatatlan joga van a származása megismeréséhez, az apjához, adott esetben az apja által nyújtott anyagi vagy erkölcsi gondoskodáshoz, a gyerek nevében, helyett és kontójára az anya nem ígérhet és nem vállalhat a világon semmit...

(ugye ezt minden olyan kérdésnél valaki fel is veti, ahol a nő alapban nem kérne tartásdíjat, hogy "de a gyereknek joga van")... de ez ennél tágabb dolog, a gyerek joga a biológiai szülője megismerése, betoppanhat 20 év múlva felborítani az illető családi életét, bármi... gyakorlatilag ez az utolsó helyzet, ahol még van egyáltalán döntés, utána már nincs, soha többet... (az örökbe adás sem az valójában)

Kedves 48-as: az emberi minőség, mint fogalom természetesen végtelenül relatív, ember-alkotta szempontrendszer, ami az ég világon semmit nem magyaráz. Te is a közvéleménnyel érvelsz, ami az ilyen horderejű kérdésekben - meg amúgy sem egyébként - semmiképpen nem fogadható el kánonként. A közvélemény a manipulálható tömeg hangosabbik fele, ami önmagában nem köthető semmilyen morális megfontoláshoz, és az azokból következő gyakorlathoz sem.

A valóság, a színtiszta biológia, vagy antropológia és a taxonómia az embert, mint fajt a fajspecifikus DNS meglétéhez köti, ahhoz az alapvető információhoz, amely minden embert az emberi fajhoz sorol. Következésképpen minden élőlény, akinek humán DNS-e van: ember. A magzatnak is humán DNS-e van, következésképpen ő is ember. Nem is lehet más. Embernek ember a gyereke.

Ha pedig nem tisztán materialista, hanem spirituális szempontokat is figyelembe veszünk az emberi faj meghatározásakor, akkor számításba vesszük az ember Istentől kapott lelkét is, ami pl. a 139. Zsoltár tanúsága szerint is a fogantatás pillanatától kezdve adott.

Összességében tehát: az ember emberségének NEM előfeltétele az asszociatív készség, sem a gondolkodás, pláne, hogy vannak a születés és a halál között is olyan létállapotok, amikor ezek a tulajdonságok már nem jellemzik az embert, aki emiatt természetesen nem szűnik meg embernek lenni.

Ezen az alapon bármilyen más ad hoc szempontot is lehetne alkalmazni az ember kategóriájának definiálásakor (de ezt már sokszor mondtam itt): pl a rasszokat, a bőrszínt és így tovább. Ennek a besorolásnak pont annyi valóságalapja lenne és pont annyira lenne köthető a tudományosan igazolt tényekhez, mint az asszociatív gondolkodás képességének az emberi minőség meghatározásakor.

Kedves #53, tudod, az "emberi minőség" az egyszerűen egy hiányt pótló fogalom. Ugye a dolog a valóságban pont fordítva néz ki, mint ahogy mi elmélkedünk itt róla, az ember nem egy DNS analizátorhoz kötött számítógép, amelyik fajhoz tartozást határoz meg (mellesleg senki sem kérdőjelezte, hogy az emberi magzat a homo sapiens fajba tartozik:)) hanem valahogy, valamilyen módon hozzááll az általa tapasztalt világhoz, köztük az élőlényekhez. És persze, ha sok embert nézel, akkor vannak a kiugró devianciák, de van egy nagy átlag is, amire azt mondhatjuk, hogy igen, ez a jellemző emberi viselkedés, attitűd. És akkor ezt próbáljuk megmagyarázni, hogy vajh hogy és miért, és ekkor keletkeznek a hiányt pótló fogalmak, amikor egy tapasztalt jelenség magyarázatát fel kell címkézni:)

A feladat legyen mondjuk, hogy magyarázd meg hihetően és védhetően azt az egyértelmű jelenséget, hogy az abortuszt elfogadók, vagy akár mellette döntő "szívtelenek" (közhasznú, ámde idióta magyarázat) 90%-a ugyanakkor nem tudna ártani egy kiscicának, kiskutyának. Én se.

Ha összehasonlítanád egy abortuszt elutasító és egy döntéspárti sokaság EQ-ját:), valszeg semmi érdemi különbséget nem tapasztalnál, ahogy egyéb lélektani dolgokban sem. És akkor amikor kilőttük az összes ilyen defektes közhelyet, hogy "szívtelen" meg "felelőtlen" meg mittudomén, akkor ott vagyunk, hogy meg kell magyarázni...

Nézd, én nem szeretnék vitatkozni Veled, de Te holmi közvéleményt veszel kánont adó forrásként alapul, én meg a tudományos tényeket és valakit, aki ennek is felette áll. És hát a helyzet az, hogy a közvélemény a Blikk újság, meg a Barátok közt, a tudomány meg a genetikus professzor, és ahogy én gondolom, a "láthatatlan Úr", akinek Kosztolányi is a vendége volt az alfája és az omegája mindennek.

Nem attól ember az ember, hogy valaki, bárki annak tartja-e, vagy sem, hanem attól, hogy annak lett teremtve. Ti sok mindent, sőt majdnem mindet relativizáltok, de azt a fogalmat, amit az ember jelent, egyszerűen nem lehet. Ha Ti azt mondjátok, hogy vannak az anyaméhben, akik MÉG nem emberek, akkor én azt kell, hogy mondjam, hogy vannak sokan idekinn, akik MÁR nem azok...

Kedves #55, az ember fogalmat természetesen nem kell relativizálni, az a magyarban ab ovo:) egy több jelentéssel bíró szó, tág teret adva ezzel mindenféle elmélkedéshez:)

Egyfelől biológiai fogalomként jelenti ugye a homo sapiens fajba tartozó élőlényeket. Másfelől meg egy minőséget jelöl, mint utaltam rá, mint "emberi érzések", "emberi gondolatok"... bonuszban van még egy harmadik jelentése is, a személy fogalom helyett is használja a köznyelv... ugye a polkorrektül snowpersonosodott snowman magyarul hóember:). Aztán jelent még bizonyos helyeken férfit is (ugye van az ember meg az asszony:))... na most durván ennyi jut eszembe.

A világot meg egyábként sem kell relativizálni, végtelenül relatív az magától...

Az emberek egy része kifejezetten azért szereti elkötelezni magát mindenféle filozófiai, vallási, gondolkodási rendszerek mellett, hogy legyen kapaszkodója a világ mérhetetlen relativizmusával szemben:)