Ti ebben az esetben mit tennétek? Megtartanátok a babát vagy sem?

Én megtartanám, de az én vagyok.

Ebben a helyzetben senki sem dönthet az érintettek helyett, hiszen bárhogyam döntenek, nekik kell majd együtt élniük a döntésük következményeivel.

Kérdező, én már próbáltam azt, amikor hasonló - kicsit meredekebb, mert nem 8 hanem 3 hónap volt a szülés és a pozitív terhességi teszt között - meg lett tartva, és azt kell mondanom, hogy ha újra ilyen helyzet adódna, semmi esetre sem támogatnám a megtartást... (ahogy anno sem támogattam, csak hát nem a férfi dönt...)

Mert igaza van annak, aki azt veti fel, hogy lehet, hogy az abortuszra is rámegy a kapcsolat... lehet... csak hát akkor jóval nagyobb rá az esély, hogy a különváló felek elboldogulnak a kötelezettségekkel. Ha úgy megy szét a kapcsolat, hogy a nő egyedül marad egy szoptatós babával és egy - az idő rövidsége és a regenerálódás részlegessége folytán majdnem biztos, hogy veszélyeztetett - terhességgel, hát igen nehezen fog boldogulni - és a férfivel szemben is meglehetőst erkölcstelen bármit is követelni, ha egyszer felelős védekezés mellett lett az a terhesség, és időben kijelentette, hogy nem kíván újabb gyereket.

Sóval - saját tapasztalatom alapján is - csak azt tudom mondani, hogy ha elvetetik, akkor nagy esély van arra, hogy 3 embernek lesz közel normális élete, együtt vagy külön. Ha megtartják, akkor erre minimálisra csökken le az esély, ha külön mennek, ha együtt maradnak még egy ideig.

Ha a nő elvi megfontolásokból ellenzi az abortuszt, akkor nem fog vállalkozni rá, ez biztos. Nem tudom elképzelni, hogy ha a férje így, vagy úgy, de mégis ráveszi, hogy csináltassa meg, akkor képes lesz ezt a férjet valaha is őszintén szeretni. Én nem tudnám, az biztos, tehát a házasságom érzelmileg meghalna. Ha a baba marad, lehet, hogy apuka tényleg lelép, mert úgy gondolja, akarata ellenére született döntés, aminek a következményeit neki is viselnie kell. Nagy esély van a kapcsolat széthullására sajnos. Ha pedig ez így van, akkor miért kell ebbe egy kisembernek okvetlenül belehalnia?

Én két dolgot nem értek: az első, hogy konkrétan, a napi rutin szintjén mi olyan hatalmas teher a gyerekvállalásban, ami után, közben a házasságot rendezni kell? Tényleg érdekelne, hogy a megváltozott anyagiakon túl mi teszi oly mértékben próbára a szülőket, hogy belerokkannak?

A másik: hogy élhet valaki házasságban egy másik emberrel úgy, hogy tudja, abortusz-kérdésben homlokegyenest más a párja álláspontja, mint az övé?

Ebben a helyzetben villámgyorsan elkezdeném meghatározni az első baba nevelésekor elkövetett hibák eredőjét, hogy legközelebb ne fussak bele ugyanabba, és ezerrel kezdeném felhajtani a létező összes segítséget, hogy könnyebb legyen. És sokat beszélgetnék a férjemmel. És más hasonló helyzetben lévő párokkal.

Azért egy gyerekvállalásba nem kell belehalni...