Ti megtartanátok a helyemben a babát?

Kedves fórumtárs, látod, magad írtad le a kérdésben megfogalmazható, örök igazságot: hogy tudniillik senki nem akar abszolút vesztes lenni. Az efféle történetekben pedig egyetlenegy abszolút vesztes adott: a magzat-ember, aki az életével fizet mások felelőtlen, gyáva és aljas tetteiért.

Szívesen hívnálak, hogy küzdj velem azért, hogy ez ne így legyen...

#39, na ya, hát már amennyiben az a tipikus ma Magyarországon, hogy valakinek a szülei "segítenek lakáshoz jutni" - adnak/vesznek neki egy lakást - és kisgyerek mellett részmunkaidőben keres 170 nettót... valahogy a statisztikákból egész más derül ki, és a valóság sokkal inkább az, hogy a kisgyerekkel egyedül maradó nők később képesek vérre menni 5000 Ft tartásdíj-emelésért, mert a hideg vízre kevés a GYES meg a klf juttatások összege kettejüknek, nem hogy legalább egy albérletre, meg normális kajára/ruházatra... vagy ugye él a szüleivel, akkor meg a kisebb testvérekkel van rendszerint a konfliktus, vagy akár a szülőknek egymást között idővel...

Sokkal inkább az ehhez hasonló helyzetek a tipikusak:

http://www.gyakorikerdesek.hu/csaladi-kapcsolatok__szulo-gye..

Kedves #42, tudod ez a felvetés ott sántít egy picit, hogy a magzatnak (ha embernek tartjuk, ha nem, ezen nem is érdemes vitázni) nincs saját akarata, sőt még tudata sem, ami az akarathoz kellene. Tehát a konfliktus ezen résztvevőjére nem érvényes a "nem AKAR abszolút vesztes lenni" kifejezés... a magzat a megszületéséig (adott esetben) passzív résztvevője a konfliktusnak...

Ez a két AKARATTAL rendelkező személyre igaz addig az időig. (ugye értelmezhetetlen dolog a szabad akarat a magzatra nézve, hisz tudata jórészt nincs, a vegetatív funkciók tekintetében meg 100% függésben van)

Valahogy annyira biztos voltam benne, hogy ezt fogod válaszolni!! :) De ha nem igaz, hogy a magzat nem akar vesztese lenni egy ilyen szitunak, akkor ugye szükségképpen az se igaz, hogy akar?

Egy a lényeg: a magzat természetesen ember. És igen, valóban passzív elszenvedője az abortusznak, szó szerint. Egy ember, akit életre hívnak, feleslegesnek nyilvánítanak, és kivégeznek. Ha van akarata, ha nincs. És erre a kivégzésre éppen a saját "'szülei" adják a felhatalmazást.

Nézd #45, ez innen már felfogás kérdése, kinek kivégzés egy művi abortusz, kinek meg a méh kiürítését célzó szakorvosi beavatkozás, ki a megtermékenyüléstől datálja az emberi élet kezdetét, ki a születéstől. Ez az, amiről soha nem érdemes vitát nyitni, mert mindig a végtelenbe mutat, és soha nem győz meg senki senkit a saját álláspontjáról...

És igazándiból ebből éles konfliktus csak akkor szokott lenni, amikor egy pár egyik tagja így gondolja, a másik meg úgy, és adott a terhesség... ezen az egy eseten kívül mifelénk a vélemények nyugodtan elvannak egymás mellett, az abortusz soha nem kötelező, mindig csak lehetőség.

(valószínűleg az lenne egy nagy áttörés a dologban, ha valaki kitalálná azt a csalhatatlan módszert, pszichológiai tesztet, amivel ezt a kapcsolat előtt vagy elején detektálni lehetne - és nem lennének ilyen konfliktusok, nem kellene senkinek sem vesztessé válnia)

Tudod, ha valaki mondjuk 200 évvel ezelőtt azt mondta volna, hogy az élet a születéssel kezdődik, még meg is érteném. De hogy a mai technikai eszközök birtokában is vannak még ilyen vélemények, nos ezt én tudatosan vállalt, önkéntes szemellenzőnek gondolom. Gyáva tagadásnak. Tudod, sokan vannak, akiknek még az is kevés, ha saját kezükkel tapinthatják a stigmákat...

Abban viszont igazad van, hogy az emberi élet értékével kapcsolatos álláspontoknak, csakúgy, mint az abortusszal kapcsolatos nézeteknek a párkapcsolatok elején ki kellene derülniük. Jó pár élet megmenthető lenne az ilyen őszinteségnek köszönhetően.

Nézd #47, azért nézzük reálisan, a technikai eszközökkel lehet sok fontos élettani paramétert megtudni, egyfelől. Másfelől lehet persze nagyon manipulatív hangulatkeltő filmeket is csinálni, ez tény.

DE.

Javíts ki, ha úgy gondolod, de az ember embernek az állatvilágból kivált, és afelett álló fajnak azért tekinti a közvélemény, mert néhány olyan dologra képes, amivel - mai tudásunk szerint legalábbis - egyedül van a biológikumban, léteznek tehát kizárólag az emberre jellemzőnek tartott tulajdonságok, attributumok, definiálható tehát az emberi élet mint minőség. Ezek ugye olyanok, mint az asszociatív gondolkodás, és társai.

Legjobb tudomásom szerint a magzattal kapcsolatban semmiféle olyan képesség léte nem merült fel a legeslegmodernebb diagnosztika segítségével se, amit kizárólag az emberre jellemző dolognak tartunk. Nyilván, ha valaki bebizonyítaná, hogy a magzat x hetes kortól rendelkezik az asszociatív gondolkodás képességével, akkor baromi gyorsan újra kellene gondolni ezt az egész abortusz témát, na de ilyenről szó sincs.

Én sokkal inkább vélem azt, hogy bizonyos más élőlényekről, pl. az emberszabásúakról vagy a cetekről vagy más élőlényekről fog kiderülni ilyesmi, és a hozzájuk fűződő viszonyunk fog sürgős revizióra szorulni, mint azt, hogy az emberi méhmagzatról derülne ki ilyesmi legalábbis a terhesség első felében...

Érted, az, amivel érvelni szoktak (a minap is elsütötte valaki egy másik kérdésnél), hogy van keze meg feje meg lába meg dobog a szive meg mozog - ez az életet mint olyant bizonyítja, de semmi sem az emberi minőséghez kötődő dolog... ettől a leírástól bármi lehetne, ami él...

Nagy meglepikre meg ne kalkulálj, készült már százszámra magzati EEG, ami egyértelműen bizonyítja, hogy a terhesség első felében a magzat meglehetősen spórol az agyműködéssel, gyakorlatilag mélyálomszerű-komatózus állapotban van. Tán még az ucsó 1-2 hónapra sülhetnek ki érdekes dolgok (amin én egyáltalán nem fogok meglepődni, lévén láttam a saját szememmel, hogy pontosan emlékszik születés után arra a zenére, amit az anyja a terhesség utolsó hónapjában hallgatott), de ugye ez meg az abortusz témájában indifferens dolog.

(egyébként ezért is kötődik azért elég erősen az abortuszhoz való viszonyulás a valláshoz, mert a monoteista vallások híveinek tökéletesen elégséges kizárólagosan emberi attribútum, hogy "de az Isten képmása" - és ezek az emberi vonások tényleg látszanak már egy 8 hetes UH-n is...)

#43-as: igen, nem minden szülő tud lakást venni, ezt elismerem. szerencsés vagyok. de nem ezen a lakáson múlik a boldogságom, hidd el. a kérdező pedig leírta, hogy őt is támogatnák a szülei. a saját speciális helyzetét mérlegelve kell meghoznia a saját döntését, nem az átlagot alapul véve. tehát én szerencsés vagyok, a kérdező szerencsés, akkor meg mi a baj 20-21 évesen szüléssel? érezzük rosszul magunkat azért, mert másoknak nem ilyen rendesek a szülei? vagy hiába tehetik és teszik is meg jó szívvel a szülők, hogy kisegítik a bajba jutott gyereküket, merő büszkeségből utasítsuk vissza, mondván hogy ez nem normális, és csak ezért haljon meg a magzat?

amúgy a nettó 160 fizu 6 órában a végzettségemhez képest még alacsony is, nemhogy átlagos. ami talán nem átlagos a szerencsétlenül járt leányanyák közt, az az, hogy az ember kitartóan tanul, munka és gyerek mellett is. nekem sem magától fordult jóra a sorsom, tettem érte.

a linkelt kérdést amúgy korábban is olvastam, azt jutott eszembe róla, amikor 18 évesen épp elköltözni készültem, hogy az egyetem melletti munkákból keresett pénzemen kipróbáljam az önálló életet, amikor anyunál (már negyven fölött volt, és én vagyok a legkisebb gyerek) rezgett a léc, hogy terhes. egy pillanat alatt átrendeződtek a tervek a fejemben, és kicsit sajnálkozva, de tudomásul vettem, hogy még legalább 2-3 évig nem költözöm el, hogy segítsek neki a kisbabás időszakban. no nem anyagilag, mert arra nem volt rászorulva, hanem főleg érzelmileg és bébiszittelés terén. valószínűleg ez sem lett volna létszükséglete, de nekem a világ legtermészetesebb dolga volt akkoriban, hogy anyuval és apuval vagyok ebben a helyzetben. a gyékát olvasgatva tényleg az a benyomásom, hogy nem ez az átlagos, de ez volna a helyénvaló, szerintem. végül anyám nem volt terhes, helyette én estem teherbe 2 év múlva :)

#49 " akkor meg mi a baj 20-21 évesen szüléssel?" - ezzel önmagában a világon semmi, természetesen. (ja, majd pont én fogok követ hajigálni, amikor az exem 19 volt, én voltam 21:))

A baj két dologgal van, az egyik az önálló egzisztencia TELJES hiánya (értsd egyikük se, semmi, vagy eleve egyedül vállalja) a másik, hogy a párja akarata ellenére. (ha ketten akarnák, én a 16 évesnek is azt szoktam írni, hogy beszéld meg, és ha a szülők vállalják az átmeneti időszakot, és biztosan tudod, hogy nem fogjnak visszaélni vele, akkor hajrá...)

Azt meg senki sem mondja, hogy ha valakinek vannak ilyen lehetőségei, akkor ne éljen vele... az viszont szerintem elvárható a szerencsés helyzetben levőktől, hogy ezt ne tegyék a kirakatba, ne kérkedjen, irritálva vele a nem ilyen szerencsés helyzetbe levőket. Szóval, ha az ember hivatkozik, érvel, akkor lehetőleg az átlagból induljon ki, és ne a felső decilisből... a vonatkozó adatok - munkanélküliség, átlag jövedelem korosztályos bontásban, stb, megtalálható millió helyen - ha tetszel érteni.

Viszont látod, én tutin nem irigyellek, mert ezzel a hozzáállással, világszemlélettel nőként párt... hát nem túl könnyű, max kihasználni akarókat...