Szerintetek megtarthatom a babám?

:(

Nálam is így volt. Annyi különbséggel, hogy itt első perctől nem akarta az apuka...:(

Mai napig nem bírtam feldolgozni :'(

Azt hiszik az emberek, hogy mindenki jó kedvéből megy elvetetni a gyerekét...

amikor fel kellett feküdni a műtő asztalra akkor is csak azt hajtogattam, hogy nem akarom elvetetni...de már késő volt mert beadták az altatót...:'( Utána meg csak az üresség lelkileg is testileg is.

Mert én nagyon akartam azt a babát...de egyedül, 18 évesen 0 támogatással mit tehettem volna???

Ezért nem szeretem, amikor leszólják azt aki abortuszra megy, mert fogalmuk sincs ki hogyan éli át... :'(

"De azt hiszem, hogy megbocsátani soha nem fogok tudni ezért sem magamnak sem a páromnak..."

És bevállalod az ürességet, a pszichológiai szereket, a nyugtatókat, hogy többé már nem leszel az, aki voltál? Csak robot, árnya magadnak? Sajnos nők millióinak hús-vér tapasztalatai ezek, olyanoknak, akik hasonló lelkiállapotban voltak az abortusz előtt, mint te...

Más. A férfiak nagy része a tervezett babánál is betojik. Egyszerűen azért, mert őket nem segítik a hormonok, testük-lelkük nem készül úgy a 9 hónap alatt. Az én férjem is kb akkor hitte el igazán, hogy neki gyereke van, amikor a kezébe foghatta. Pedig ő várta. Persze, hogy beijedt a párod, amikor nincs melója, és ma az apát kb génbanknak meg pénzautomatának tekinti a társadalom... Hidd el, ha jó ember, ahogy írtad, akkor meg fog benneteket szeretni, így együtt.

Kívánom, hogy a döntéseddel együtt tudj élni, úgy szeretnék neked jobb sorsot:-(

Személy szerint nem akartam tudni, hogy mi történt. Tudom, struccpolitika ez, de sokat gondoltam még délelőtt is a kisemberre. Hogy hátha...

Ne haragudj, értékelem a szándékodat és átérzem a szenvedésedet, de nem tudom azt mondani: " Kösz, hogy szóltál". Bocsáss meg nekem.

Szinte biztos voltam benne, hogy megtartod. Csak ma tudtam hozzászólni, és látom már későn...

Ha úgy érzed, hogy jó döntést hoztál akkor nincs mit hozzáfűznöm.

szia!

Jo, h irtal, kitartàst neked, nektek!

Orsi

ha amúgy is szeretnétek gyereket, én megkockáztatnám. Munkahelyen ne szólj míg le nem jár a próbaidő , úgyis 12 hetesen szokták elvetni, ha jól tudom... Ha nem, akkor javítsatok ki. Addig meg van időd átgondolni, lehet nem is fog tetszeni a munka.

Pesten ha a párod akar, pillanatok alatt talál munkát (megtartani nehezebb), de legalább az ő keresete megoldott lesz. Annyira elég lesz (még a próbaidős fizetése is), hogy elég legyen a saját állásod problémájával foglalkozni, szal sztem ez nem kifogás.

Mondom: én a helyedben kicsit húznám az időt. Nézd meg elég jó-e az állás, ha igen, akkor nem fognak kiakadni a terhességeden, és a próbaidpn tudod bizonyítani, hogy a gyes alatt 3 ember sem tud téged pótolni. Ha meg nem tetszik, úgyis hamarább ott kellene hagyni, akkor meg ne is legyen lelkiismeretfurdalásod, ha legalább a gyesidőt annál a munkahelynél töltöd.