Szerintetek megtarthatom a babám?

Azért ezt még gondold át még többször...=/ A családod talán nem úgy támogat, talán szegényebben kell élni, de akkor is megadod az élet lehetőségét. Én szegény körülmények között születtem és szép gyermekkorom volt,mert a szüleim összetartottak és szeretetben nőttem fel és ez a legfontosabb. Nehéz lesz utána ezt lelkileg elviseld, gondold még meg.

Kitartást és remélem minden megoldódik!

Szia!

Én most olvastalak. Szerintem gondold át még egyszer. Az abortusz akkora teher lesz a kapcsolatotokon, hogy hiába "nagyon jó ember", azt fogod észrevenni, hogy egy idő után nem működik az egész. A párok 70%-a szétmegy az abortusz után. Akkora lelki teher a közös gyerek abortálása, megölése, hogy nem bírják feldologzni, akár tudatosan, akár tudatalatt.

én is egyetemistaként szültem, diplomás vagyok, nem volt túl keresett szakmám, mégis találtam állást. Fel sem merült volna bennünk, hogy elvetessük. Ma bizonyos szempontból rohadt nehéz munkát találni, főleg, ha csak a szakmátokban gondolkodtok... Bizonyos szempontból meg könnyebb, ha beéritek más munkával, vagy megbízási szerződésekkel-ez utóbbitól neked mondjuk nem lesz GYED-ed, de tudsz dolgozni jó ideig. Külföld? Sokan ott találnak munkát, és ha valamelyikőtök mondjuk Ausztriában dolgozik, akkor az ottani családtámogatásra jogosultak vagytok. Más, hogy ma bárki szinte egy szempillantás alatt elvesztheti a munkáját, tehát ennyi erővel ne vállaljon senki gyereket!

Szülők tudnak esetleg segíteni?

A bizonytalanság elmúlhat, egy anya sok mindenre képes, és leleményessége, kreativitása határtalan, ha a gyerekéről van szó.

Soraidat olvasva én semmiképpen nem vállalnám a helyedben az abortuszt, mert óriási lelki terhet raknál magadra és a párodra. Évekig, évtizedekig nem tudnád feldolgozni nagy valószínűséggel. Nem éri meg a kockázat... Azok a nők, akiket nem visel meg az abortusz, teljesen máshogy állnak a döntés előtt a dologhoz: nem érdekli őket a baba, nem is nevezik annak, csak azon idegeskednek max, hogy mikor végeznek már, meg mikor szexelhetnek újra... Nézz kicsit körbe az itt kiírt kérdések között, rengetegen írtak olyanok, akik anyagi okokból elvetették a babájukat, és mindent megtennének, hogy visszacsinálhassák...

Érzelmi zsarolás? Ki zsarolja itt a kérdezőt? Mi közöm hozzá? Ő jött egy kérdéssel és én véleményt formálok. Igaz, én sem a szeretetet hoztam volna hathatós érvnek, bár tény és való, hogy manapság nagyon sok család él gyerekekkel luxuskörülmények között mindenféle érzelmi kötődés nélkül, de ez egy tök más történet.

Utolsó viszont mindent leírt! Igazából hozzáfűzni valóm sincs nagyon, csak teljes mértékben osztom a véleményét. És én is azt ajánlom, hogy azért gondold ezt át egy kicsit.

Kívánom a legjobbakat!!!

Nekem úgy tűnik, hogy a Kérdező átgondolta a dolgot. Az egy másik dolog, hogy van válaszadóknak egy rétege, akik egész addig fújják a "gondold át újra, gondold meg még egyszer" dolgot, amíg nem a nekik tetsző válasz születik... még az ilyenkor sztenderd "akár még a műtőasztalon is meggondolhatod magad" szöveg hiányzik, de ami késik...

És hát persze, sok kapcsolat szétmegy egy abortusz után, ennél több már csak egy nem kellő átgondoltsággal bevállalt gyerek után megy szét... már ha kibontjuk a teljes igazság minden szeletét.

Kedves Kérdezö!

A probaidö alatt azt kell bizonyitanod, h alkalmas vagy-e a munkara. Nem azt, h a következö egy évben tényleg ott is leszel-e 100%-ban. Ez alapjàn kell dönteniük, h véglegesitenek-e és nem az alapjàn, h gyereket vàrsz-e, ami ugye közvetetten a munkaadoidnak is jo, hiszen a gyereked a tàrsadalmat gazdagitja majd, de üzleti szempontbol nézve is fogyaszto, majd pedig munkaerö lesz. Senki nem nézhet ràd görbe szemmel azért, mert gyermeket vàllalsz és idöd energiàd rà forditod.

A mai tàrsadalom irto nagy terhet tesz a pàrokra, mert azt mondja, h ha nem tudsz mindenböl csili-vilit venni a gyerekednek és nem neveled a sok extra kaja, cucc, kütyü révén a fogyasztàsra pici koràtol fogva, akkor nem lesz jo fogyaszto, nem fog kelleni neki mindenböl a legjobb ahhoz, h boldognak érezze magàt.

Ez a fogyasztoi tarsadalomnak nem jo, ezért azt mondja, ha nem tudsz mindent megadni, ne is adj neki esélyt.

én 27 éves vagyok, egy albérletben fogantam ugy, h apukàm pàlyavàltàs miatt csak akkor kezdte a fösulit, anyukàm pedig kezdö matektanàr volt. Ma szerintem a legtöbben azt tanàcsolnàk nekik, h vàrjanak, engem pöccintsenek el és foglalkozzanak a pénzkereséssel.

Sokszor tapasztaltam az életben, mivel 2 tesom is van még, h nekem nincs annyim, mint az osztàlytàrsaimnak.

De sose gondoltam, h nekem ezért inkàbb nem is kellett volna élnem, söt, azt làtom, h nagyon sokat vitt engem elöre, h a szüleim vidékröl feljöve a semmiböl hoztàk össze az otthonunkat, h tudtam, ha szebb ruhàkat szeretnék, akkor nyàron vàllalhatok diàkmunkàt punnyadàs helyett, h a szakmamat az egyetem mellett màr gyakoroltam és tudtam, h az egyetemen mit szeretnék jobban megtanulni, mert közben dolgoztam is pàr honapot.

Megtanultam, h ha van egy célom, azt önmagamra tàmaszkodva elérhetem és nem a szüleim toljàk a fenekem alà.

Ugy érzem, ha nem ugy telt volna a gyerekkorom, h mindig picit, icipicit jobban ment és mikor rosszul ment, akkor én is vàllaltam munkàt, akkor nem jutok el oda, h mostanra sajat otthonom van.

Amit a gyerekvàllalàshoz biztosan tudni kell, h felnött vagy-e, te és a pàrod és h akartok-e együtt felelösséget vàllalni a piciért. Mert akaratbol nönek ki a dolgok, a lehetöségek aztàn jönnek hozzà.

Szerintem pont az van meg nektek, ami elengedhetetlen a baba vàllalàsàhoz, h akarjàtok és az h kapsz-e munkat vagy h mik most a következö lépések, az mind a jövö, amit hiàba probàlnàl elöre bebiztositani, nem lehet.

Par gondolat még:

Lehet, h a baba miatt sokkal tudatosabban dolgoznal, a probaidö alatt is, és meglàtnàd, mi az amit baba mellett is lehet a cégnek csinalni, ahol vagy.

Biztos, h az hogy anyàvà vàlsz sokat fejleszt majd az önismereteden és felnössz a feladathoz, nagyon sokat tanulsz a baba àltal.

Nektek kell döntenetek, ez egy nagyon nehéz kérdés, föleg, mert làtszik, h nektek nem mindegy a baba élete.

Viszont egyaltalan nem gondolom, h arra kell alapozni a gyerekvàllalàst, h milyen a pillanatnyi anyagi helyzet, meg hogy kinek milyen munkaja van vagy nincs, mert az anyagi helyzeteteket igenis tudjatok alakitani.

Magatokra kell alapozni a döntést, a ti erötökre, h biztok-e magatokban és nem a vàltozo munkaadoi szàndékban, az jön megy, kiszàmithatatlan, de nem is elsödleges.

Hogy lehet-e majd munkad?

Lehet.

én az épitöiparban dolgozom, egy honap mulva jövök haza végleg külföldröl. Mindenki azt mondta, h hülye vagyok, maradjak nyugaton, itt nincs melo, nincs esélyem, haldoklik az épités, ne mondjam fel a jol fizetö külföldi àllàst.

De én szerettem volna otthon élni, ahogy ti is szeretnétek a babàt. Nehogymàr a vàlsàg döntse el, hogy hogyan folyik az életem. h hol élek, van-e gyerekem, stb... azért itt még nem tartunk.

Amit szeretnétek az legyen az elsö az életetekben. Ez a boldogsàg, szerintem.

És csodàk csodàja van melom ösztöl, 5öd annyit fogok keresni mint most de jol fogom érezni magam a börömben, ugy, ahogy élni szeretnék!

Sok eröt a döntéshez! és bàrhogy lesz, irj, mert gondolnak itt pàran ràtok!

Orsi