Miért kell gyilkosnak nevezni azt, aki nem szül meg a nyomorva egy becsúszott gyereket?

Sokszor nem is csak az anyagiak. Nekünk volt 2, a kicsi 1 éves, amikor tavaly hiba csúszott a számításba. Tervek szerint mentem volna vissza dolgozni 1 év múlva, és erre kiderült, hogy terhes vagyok, védekezés ellenére. Sírtam, mert nehéz volt, mert elég volt az itthonlétből, szerettem volna dolgozni menni. Nem akartam újra terhesnek lenni, újra elkezdeni a babázást, sírás éjjel-nappal, szoptatás, nem, úgy éreztem, nem fog menni. Ez kb. olyan, mintha valaki közölné, hogy na, más most te szülni fogsz, ha akarsz, ha nem, neveled a gyereket, ha akarod, ha nem, nem érdekelnek a körülményeid és az érzéseid, vágyaid, terveid. Ezt teszed és kész. Ha valakinek ezt mondanák, mindenki egyből lelkesen rávágná, hogy természetesen? Ugy nem. El is mentem dokihoz, hogy nem akarom megtartani. (nem mondom, hogy a döntő pillanatban nem gondoltam volna meg magam). A doki elküldött uh-ra, ikrek. A vége az lett, hogy már fél évesek elmúltak. Nem könnyű, mert így már 4 gyerkőc lett, a középső is csak 2 éves. Ha ne adj Isten, jönne még egy (bár már gyógyszert is szedek, mert így jártam a gumival), nem tudom, mi lenne. Nem is az anyagiak miatt.Szellemileg is bírni kell a gyereket. Így is érzem, hogy nem tudok a nagyokkal, sőt a kicsikkel sem annyit foglalkozni, mint szeretnék. Ha lenne még egy, ennyi idő sem jutna rájuk. Nem, egyszerűen távol áll tőle, hogy babázzak még egyszer. Mindegyik szeretnék egy minimum szintet megadni, ez persze mindenkinél más, nem merül ki nálam pl. a ruhaa-kaja-fűtött lakásban. Én szeretném őket állatkertbe, moziba vinni, mint a nagylányt, amikor még csak ő volt, és bizony, kellett az érintőképernyős telefon is, mert már mindenkinek volt, meg kell a nem tudom milyen kütyü a suli melletti kisboltból...

Ezért is nem vetek, és nem is vethetek követ arra, aki nem tartja meg a babát. Örökbeadás nem opció, de azt már egyik válaszoló 3 pontban kifejtette.

Senki sem ismeri a másik érzéseit, és kívülről mindenki könnyen mondja.

Évente kb 40 ezer abortusz van Mao-na jól tudom)

Ebből elenyésző azok száma, akik a nyomor miatt nem szülik meg gyermeküket. Rengeteg olyat látni, hogy a szegényebbek szülik halomra, jól jön a csp és a segély. A legtöbb abortuszt választó nő, tudatos karrierépítő, a gyerek csak akadály lenne, holott anyagilag megendedhetik maguknak. A másik nagy szám pedig az egyéjszakás kalandokból, illetve felelőtlenül szexelő nőknél, tinikből áll. Szóval óriási tévedés, hogy a nyomorgók mennek elvetetni.

18 éves voltam, amikor a fogamzásgátló megfelelő szedése mellett teherbe estem, brit egyetemi ösztöndíjjal a zsebemben. (Tényleg, valahol van olyan képem, ahol bal kezemben a felvételt igazoló papír van, másikban a pozitív terhességi teszt. :D)

Nem is lett volna hova szülnöm, vagyis ha nagyon akarom, lett volna, de azt a gyereket fel kell nevelni, gondoskodni róla, nem csak anyagilag. ÉS bármennyire voltam érett, nekem ne mondja senki, hogy egy gyerek (mert igen, 18 évesen gyerekek vagyunk még) fel tud nevelni egy bébit...

Elvetettem, egyetemre mentem, és nem éreztem bűntudatot. Rossz ember lennék?

18 hós ikergyerekeim vannak, amúgy, meg egy értékes diplomám, szerető férjem és tisztességes állásom, nagy házam.