Akik otthonra/anyóshoz szültek gyereket, nem bántátok meg? Tervezett volt vagy becsúszott?

Hát várjátok akkor ki! Nem írod mennyi idősek vagytok, de másfél év ide-vagy oda már nem sokat számít szerintem.

Körülnézni, tervezgetni hamarabb is elkezdhettek.

Persze jól is elsülhet a dolog, ha pl a baba körüli teendőkbe van kéznél, aki tud és akar is segíteni.

Hát nézd, mindenki máshogy viselkedik ha baba kerül a házhoz. Nektek viszonylag külön életetek van. Én nagyon megszívtam: 38 hetes terhesen kirakott minket a főbérlő, mondván hogy ő gyereket nem akar a lakásba. Szólhatott volna elöbb is. Anyóshoz kellett költöznünk.

SOHA TÖBBET!

Alapvetően nem volt anyóssal gond, csak szinte szoptatni is ő akarta a lányunkat.

Magánéletünk nem volt, mert gondolt egyet és bejött babázni, kopogás nélkül, mi meg pucéran fekszünk az ágyban... satöbbi.

Nem szültem volna ha anyós itt lakik. Ez a fia lakása, anyósnak haszonélvezeti joga van, még azután is hogy a fia épített neki egy házat. Ezt mondta is, amikor egyszer mondtuk, hogy jó lenne ha nem jelenne meg este 7-kor itt aludni. Én akkor annyit mondtam neki, hogy ameddig nem normalizálódik a dolog, unokája nem lesz, mert nem haszonélvezeti jogban akarom altatni, hanem gyerekszobában.

Én 100 km-ről származom, kizárt dolog, hogy ottmaradtam volna, és a szülői házban ott sem nevelnék gyereket.

Egyébként pedig még van 10 hetem a terhességből. :)

Lepontozhattok de nekem más a véleményem.

Nagy kertes családi házban Óbudán három lakás van kialakítva anyukámé 50nm, miénk 120nm, a fiamé 100nm.

Mind külön bejáratú. Inkább lakunk így egy többgenerációs házban és segítjük egymást mint idegenekkel.

Aki nem lakott így az nem tudja megérteni mennyire jó ha bármilyen segítségre szükséged van csak átszaladsz a szomszédba.

Ha gyereketek lesz bárhova eltudtok menni csak átszalad a mamához. A férjem a 25 év alatt nagyon jól kijött a szüleimmel, és most a vejem és a menyem is nagyon szeret itt és így lakni, pedig tudnának maguknak különállót is venni.

Soha nem rohangálok át zaklatni őket, viszont nagyokat főzünk hétvégenként sokszor együtt.

Még én is viszonylag fiatal vagyok, és tavaly mikor megszületett az unokám az első perctől „kéznél voltam amikor csak szóltak, hogy segítsek.

Most pár lépés és áthozzák és mennek a szülei moziba, bevásárolni stb.

Az együtt élés intelligencia kérdése. Anyukám sem járkált át csak úgy. Sajnos tavaly meghalt és most üresen áll a lakása.

Most mi költözünk át a férjemmel mert nekünk elég nagy lakás az is, és mert a lányomék is végleg ide szeretnének költözni, pedig szép lakásuk van Zuglóban.

Úgy látszik mi vagyunk a gyagyás család, pedig régen sokan éltek így többgenerációs családok. A professzorunk az egyetemen elmondta, ez a széthúzás a kommunista városépítés vívmánya és ez rögzül a mai fiatalok fejébe. „Jajj csak papucsban az anyós át ne tudjon jönni.”

Én otthonra szültem mindkét gyerekemet, tervezett babák voltak. Ráadásul a szüleim lakása nem is olyan volt, hogy el lehetett volna különíteni a lakrészeket.

Közben építkeztünk (a szomszédban)

Igaz, sem a férjemnek, sem nekem nem volt újdonság a több generációs együtt élés. A szüleim a dédmamámmal laktak együtt, amikor ő meghalt, hozzánk költözött a nagypapám, aki akkor özvegyült meg. A férjemékhez a nagymamája költözött amikor a férjem még kicsi gyerek volt, mert a nagymama olyan beteg volt, hogy állandó felügyeletet és ellátást igényelt.

Pár éve a vőm költözött hozzánk. Unokánk még nincs, de nagy valószínűség szerint hozzánk fog születni.

Az biztos, hogy ha többen laknak együtt (főleg ha több generáció), mindenkinek alkalmazkodni kell a másikhoz. De az is igaz, hogy sokszor nagy segítség mind az idős szülőknek (nagyszülőknek), mind a fiatal házasoknak/szülőknek.

Úgy gondolom az, hogy elmegy egy baba, nem biztos, hogy a kortól függ. 25 és 27 évesen meg végképp nem vagytok lekésve semmiről. Én 33 évesen lettem terhes a lányommal (első gyerek) és amikor még nem tudtam, hogy terhes vagyok tömörfa szekrény emelgettem, mert épp akkor költöztünk. Szóval ha egy gyerek egészséges, akkor megmarad, ha pedig elmegy sajnos, annak lehet, hogy más oka van.

Alapvetően azt mondom, neked kell ismerni a szüleidet, hogy milyen típusok, de ha azt mondod képesek vagytok úgy élni egymás mellett, hogy nem szóltok bele egymás életébe, akkor nem hinném, hogy probléma lenne a gyermekvállalás után sem, arról nem is beszélve, hogy 1,5 év múlva már el tudtok költözni, ebből pedig 9 hónapig a pocakodban lesz a baba. Valamint az sem mellékes, nem biztos, hogy rögtön össze is jön a baba, lehet, hogy hónapok, mire terhes maradsz.