Hogyan lehet elvetelni?

Ha a világnézetemre gondolsz, azt nem tukmálom, nem is tudnám, mert nem lehet. Mert ajándék, ahogy írtam már neked korábban. Ha viszont a gyermekvállalást érted a "tukmálmányom" alatt, az sem jár együtt alárendelődéssel, vagy parancsolatokkal.

Az idő előtti, erőszakos halálnál nagyobb büntetést pedig nem ismerek.

"Ha viszont a gyermekvállalást érted a "tukmálmányom" alatt, az sem jár együtt alárendelődéssel, " - kérlek ne állíts valótlanságot, a múltkor mutattam rá éppen, hogy azután, hogy a fiatalkorú rábólint a gyermekvállalásra és kicsúszik a 18. hétből, már nincs saját döntése, mindent eldönthetnek mások az akarata ellenére, a feje felett. Mi ez, ha nem a legnagyobb kiszolgáltatottság és alárendelődés?

"Az idő előtti, erőszakos halálnál nagyobb büntetést pedig nem ismerek." - én, mint mondtam, igen. Ha úgy kényszerülsz létezni, hogy annak minden percét utálod...

Nézd, ezt a kört is megfutottuk már: említettem, hogy ha minden percét gyűlölnéd a létezésednek, akkor véget vetnél/vetettél volna neki. De nem teszed/tetted. Mert nem gyűlölöd. Miért is tennéd? És más is így van ezzel. Tudod, a gulág és a koncentrációs táborok lakói sem óhajtottak megválni a még testileg-lelkileg tökéletesen ellehetetlenített életüktől sem. Még az ő akkori életüknek is volt értelme, célja, és talán öröme is.

Határozottan állítom, hogy egyetlen gyermek sem akkora "átok" (még, ha tervezetlenül érkezik is), hogy a fogantatásától a szülő természetes haláláig tartó időszak minden percét gyűlöletessé tegye. Ha valaki tudja ezt, az éppen te vagy.

"Nézd, ezt a kört is megfutottuk már: említettem, hogy ha minden percét gyűlölnéd a létezésednek, akkor véget vetnél/vetettél volna neki." - miért, hogy fellélegezhessenek a kártevők, sőt, még egy kicsit sajnáltassák is magukat? Most őszintén, a megtörtént dolgokat nem megtörténtté tenni a halállal sem lehet, azok már megtörténtek.

"Határozottan állítom, hogy egyetlen gyermek sem akkora "átok" (még, ha tervezetlenül érkezik is), hogy a fogantatásától a szülő természetes haláláig tartó időszak minden percét gyűlöletessé tegye. Ha valaki tudja ezt, az éppen te vagy." - alapvetően tévedni tetszel, ennek én nagyjából az ellenkezőjét tudom, és tanúsíthatom.

"Elhiszem, hogy így éled meg, de azt nem hiszem, hogy ez a valóság. Ez ugyanis nem lehet valóság. " - ezt hívják ugye zárt logikai körnek, ha nincs igazad, akkor is neked van igazad, csak a másik rosszul fogja fel...

Na látod, pont ettől, az ilyesfajta okoskodástól menekül meg az, aki ilyen helyzetben az abortusz mellett dönt, a továbbiakban senki sem fogja neki megmondani, hogy mit kell másként látnia...a tökéletes elnyomás ugye, amikor már azt is más szabja meg, hogy mit hogyan kell látni, és miről hogyan kell gondolkodni... és hát én tökéletesen megértem, ha valaki nem vállalja azt, hogy mások szabják meg neki még a gondolkodásmódját is a következő évtizedekben...

És hát ja, a jó öreg Pál apostol... na de ki beszél itt szeretetről?

Igazad van, az abortusz kapcsán senki... És hát könnyen dobálózol ezzel az eszközzel, hiszen nem a te bőrödre megy a vásár. Csak azt érteném már meg végre, hogy mi örömed van neked benne. Minden találkozásunkkor úgy tűnik nekem, hogy sikerként könyveled el, ha valaki belehal a tanácsodba. A szabad akarat "diadala" minden ártatlanul kioltott emberi élet felett. És azt sem értem, hogy nem bánt a lelkiismeret, mert ki tudja, hányan döntöttek az abortusz mellett a te javaslatodra. Belegondolni is szörnyű.

Na, de most mennem kell, mert odaég a vacsorám. Szép estét, jó filózást!

Nézd #57, valóban, én javasolok, tanácsolok, de soha nem azt, hogy "vetesd el" vagy "tartsd meg", hanem olyan VALÓS, ÉRDEMI infókat (tehát nem lelkiismereti terrort) próbálok nyujtani, amivel az érintettek nagyobb eséllyel lesznek képesek REÁLISAN mérlegelni, és megtalálni a számukra leghelyesebb, vagy legalább relatív legkisebb rosszat jelentő döntést. Szóval ebben a tekintetben az én lelkiismeretem nyugodt, és tudom, hogy jót cselekszem. Azzal is, ha valakit sikerül megvédenem érzelmi zsarolásoktól...

Na, ezzel szemben életemben összesen egyszer (1x) mondtam azt valakinek, hogy "szerintem vetesd el!" - na és ott a lelkiismeretem soha nem lesz már se jó, se nyugodt... csak éppen nem azért, mert elvetette volna, hanem ellenkezőleg, azért, mert mégsem vetette el... és ezzel olyan helyzet jött létre, amely helyzet alapjaiban l-qrta legalább 4 ember életét... mert hát a való élet időnként így néz ki, csókolom, nem úgy, ahogy a magzatkanaplócskákban sugalmazzák...

Na, remélem ezzel sikerült megválaszolnom a téged foglalkoztató kérdést is, oly módon, hogy azzal a kérdés keretein belül maradva a Kérdezőnek is szolgáltam valamicske érdemi infóval...

"ha megengeded, nem idézném az öregecskedő "urat" ahogy te"

?????

Nézd #29, a kérdésen belül maradva, egyfelől lehet konkrét, mondhatni "fizikai" teher is, pláne manapság, amikor ilyen szintem bizonytalan a megélhetés, és ilyen szinten NULLA a hosszabb távú tervezhetőség... az ember könnyedén olyan szituban találhatja magát, hogy irreális, már a saját testi-*lelki egészségét komolyan veszélyeztető munkavégzésre kényszerül. De ez talán még a könnyebbik eset... a fő dolog ilyenkor az általad egyébként is annyira szeretett lelki vonulat, amikor az ember emellett folyamatosan még abban a tudatban is kényszerül minderre, hogy ezt rákényszerítették, ezt ő nem akarta, ezt ő nem önként vállalta. Én nem hiszem, hogy egy védekezés kudarca, vagy egy elfelejtett védekezés olyan súlyos bűn lenne, ami büntetésül életfogytiglani kényszermunkát érdemel... annyit vazze max sorozatgyilkosoknak adnak, nem fogamzásgátlót elfelejtőknek, mondjuk... de még ez is hagyján, mert akkor jön a még súlyosabb dolog, hogy az embert ez az élethelyzet kiszolgáltatottá teszi mások felé, mások parancsuralma alá hajtja, na és ez az, ami talán a legnagyobb teher adott esetben.

Na, és hát kb ez az a kotta, amit végig kellene gondolni minden "becsúszott" terhesség esetén - és nem a bugyuta manipulatív videókat és naplócskákat, amelyek ugyan nem fognak megvédeni semmitől - és ha ezekre a felmerülő problémákra tudja az adott ember vagy pár a megoldást, no, akkor be lehet vállalni azt a terhességet, később gyereket. Ha meg nem, akkor le kell vonni a konzekvenciákat valamilyen módon. Tudod, újabban rászioktak magzatvédőék, hogy babakocsit meg pelenkát ajánlgatnak, mint ha legalábbis az lenne a valós nagy probléma, valós akadály egy gyerekvállalásban... pedig az CSAK egy pici pénz... a harmadlagosan fontos dolog, aki gyereket AKAR akkor és ott, az pelenkát meg babakocsit fog tudni szerezni egyébként is...a valódi bajokra, a szinte törvényszerűen széteső párkapcsolatokra, az irreális terhekkel leterhelődő, lelki sérültté váló emberekre nem tudnak mondani semmit. Megteremtik az 1984 világát, ahol az illető majd betörik, elfogadja a megváltoztathatatlant, és "megtanulja szeretni a Nagy Testvért"... ennyi...