Hogyan lehet elvetelni?

Nézd, nyilván, döntést információk és tapasztalatok birtokában lehet hozni, és mivel egyikünk sincs ezek teljességének birtokában (100 évesen se) ezért arra soha, semmi garancia nem létezik, hogy mindig sikerüljön a tényelgesen legjobb döntést meghozni, a döntésnek mindig, minden esetben van kockázata, ez így van.

Viszont másfelől meg azt is mgondolom, hogy még a legrosszabb olyan döntés is, amit saját magunk hoztunk meg mérföldekkel jobb annál a döntésnél, amit mások kényszerítenek ránk. (másokba beleértve mindenkit...)

A korhatáron meg ja, el lehet vitázni, hogy 14 mint nálunk, Ausztriában, meg még jópár helyen, 13 mint Spanyolországban, vagy 15 mint Csehországban - de voltaképp nincs nagy jelentősége, mert egyfelől az érintetteket sem sűrűn érdekli - ennek dacára is olyan évi 8000 gyerek szerzi meg 14 éves kor alatt az első szexuális tapasztalatát, úgyhogy ha jól rémlik, a pár napja hatályos új Btk-ban ahol a megrontást átkeresztelték szexuális visszaélésnek már azokat ki is vették a büntethetőségből, ahol a partner is 18 alatti, ha a fiatalabb fél legalább 12. Angliában pl. 16, mert ők hűdekonzik, na ehhez képest ott van a legtöbb tinimami, meg a 24 hetes korig végezhető abortusz - na erről ennyit.

Másfelől meg gyerek és gyerek között jóval nagyobb az érettség-beli különbség mint az a +- 1 év...

Viszont nálunk ugye ez a korhatár a legelső magyar Btk a Csemegi-kódex (tán 1876 vagy ilyesmi) óta ennyi, tehát mondhatjuk, hogy alapjaiban bevált, átélt sok különböző rendszert és rendszerváltozást.

És hát mondom, szerintem ezt az adott párnak kell első sorban eldönteni, és vétkes mindaz, aki akármelyik irányban is tanács és tapasztalat megosztásán felüli pressziót alkalmaz feléjük, de azért be kell látni, hogy a terhesség megszakításának azért az esetek nagy részében nincs hosszú távú következménye, addig a megtartásának meg 100%-ban VAN, ugye, az tényleg alapvetően és élethosszan meghatározza az adott emberpár életét. (emellett, ha ők szabadon, manipuláció-mentesen ezt akarják, akkor tegyék, természetesen)

Volt egy kérdés tavaly, amit a lány apja csinált - most nem találom - na ott rendkívül szimpatikus volt számomra a szülők hozzáállása, tanácsoltak, de nem nyomtak.

Persze, hogy sosem szerezhetjük meg a lehetéges információk 100%-át. De azért a 0% meg a 100% között van különbség jócskán. És ne mondja nekem senki, hogy 15 évesen jó arányt érhet el az ember ezen a téren. Ezen az alapon egy ovist is megkérdezhetnél...

És köszönöm a válaszodat megint; tökéletesen reprezentálja az általam korábban leírtakat. Ha eddig az én véleményem nem lett volna hiteles, te azzá tetted.

Szóval, én nem vitatom, hogy a gyermek vállalásának nincsen 100% hosszú távú következménye, mert van. Éppen úgy, ahogy írod. Állítom viszont, hogy az abortusznak is 100% hosszú távú következménye van. Hiába tagadod. Pontosan erről írtam: hogy ti vagy elhallgatjátok, vagy akár le is tagadjátok ezeket. 15 évesen abortuszra menni= még 70 évig élni azzal a tudattal, hogy a saját gyerekem megölésére adtam utasítást és ezért még fizettem is. És akkor a gyermek életének/perspektívájának hosszú távú következményeiről még nem is beszéltem, pedig ezek a legsúlyosabbak.

És kérlek, ne linkeld be nekem Rákóczi prof. összeállítását, mert ismerem. Aljas és hazug irománynak tartom. Mondom ezt úgy, hogy a létező összes megszerezhető információ töredékének vagyok csak a birtokában, ha egyáltalán...

"Állítom viszont, hogy az abortusznak is 100% hosszú távú következménye van. Hiába tagadod. Pontosan erről írtam: hogy ti vagy elhallgatjátok, vagy akár le is tagadjátok ezeket. 15 évesen abortuszra menni= még 70 évig élni azzal a tudattal, hogy a saját gyerekem megölésére adtam utasítást és ezért még fizettem is." - állítsad nyugodtan, ezzel én nem fogok vitatkozni, ez pont az ugyanis, ami attól függ, hogy ki hogyan fogja fel. Szerencsére a legtöbb ember számára a művi abortusz nem a bérgyilkossággal egyenlő tett... és hát persze tarthatod "Aljas és hazug irománynak" a Rákóczi prof féle írást, nyilván neked eszerint több tudásod és tapasztalatod van a témában, mint a Szent Imre Szülészet nyugalmazott vezetőjének, meg a védőnőknek, akik a portáljukon ajánlják ezt a füzetet.

Bár azt nem értem kristálytisztán, hogy miért gyűlölöd annyira az emberek nagy részét, hogy egy a saját életfelfogásuktól merőben különböző életet akarsz rájuk tukmálni... tudod pont erre mondom én azt, még most, kifejlett felnőtt emberként is, hogy ezerszer inkább öljön meg valaki 1 perc alatt, mint hogy az elkövetkezendő időmet pokollá tegye a saját elvei és értékrendje rám kényszerítésével.

Tudod, szépen és higgadtan elmondtam, éppen az imént, hogy a tudásom alig valami,; ne vádolj hát azzal, hogy azt gondolom, Rákóczi prof.-nál többet tudnék általában. Nőgyógyászati téren (bár most, hogy így írom, ebbe a szakma-megnevezésbe sem tudom az abortuszt belepréselni) meg pláne nem. Az írását olvasva viszont látom, hogy az általa vezetett osztály annak rendje és módja szerint fogadta a pácienseket, elvégezte az abortuszt, tartotta a markát a júdáspénzért, vagy vérdíjért, ahogy tetszik (a TB felé egészen biztosan), majd aznap, esetleg másnap útjukra bocsátotta őket. Az összeállításban egy szó sincs az abortuszon átesett nők és családok beavatkozást követő 1, 2, 10, sok évéről, kínjáról, lelki terheiről. Egyetlen szó sincs. Nem ismeri el továbbá az embriók élethez való jogát sem, és az orvosi esküvel, annak szellemével szemben életet olt ki, miközben a nők állítólagos reprodukciós jogaira hivatkozik.

Messze nincs annyi szaktudásom, mint a profnak, de ahhoz, hogy a gyakorlatáról véleményt formáljak, éppen elég.

Egyébként pedig nyugodt szívvel állíthatom, hogy még soha nem sikerült embert gyűlölnöm, még akkor sem, amikor ez emberileg logikusnak tűnt volna. Egyetlen embert sem. Ellenben az abortusz szörnyű bűnét, na azt tényleg gyűlölöm. Szívemből.

A napokban kaptam egy üzenetet; ha megengeded, megosztom veled, mert témába vág: " A szer-etet, a gyűl-ölet."

Nézd, szerintem meg egyértelműen nőgyógyászat, az egészség definíciója ugye az (WHO) hogy a testi-szellemi-szociális jóllét állapota, márpedig - minő véletlen - a magyar magzatvédelmi törvény pont az eseben tartja megengedhetőnek az abortuszt, ha a nő úgy véli, hogy nem a testi-szellemi-szociális jóllét állapotában van, vagy ha most abban is van, egy terhesség és szülés által már nem lenne ebben az egészséges állapotban.

A nőgyógyász ilyenkor semmi mást nem tesz, mint helyreállítja a nő egészségének, tehát testi-szellemi-szociális jóllétének az állapotát, tehát a nőt gyógyítja. Nőgyógyászat. (és nem embrió-gyógyászat)...

" A szer-etet, a gyűl-ölet." - ez meg ilyen szlogennek jó, de azt ugye tudod, hogy több nép is alkalmazta a kivégzésnek a halálra etetés módják - Kína, aztékok, stb - meg azt a mondást is ismered, hogy "a barátaimtól ments meg Uram, az ellenségeimtől majd megvédem magamat". A szeretet ugyanúgy képes ölni mint a gyűlölet, sőt... talán sokkal kinzóbban, mert nehezebb a "csak jót akarás" ellen védekezni...

(egy ember életében a legtöbb maradandó kárt pont a t. szülei tudják okozni...puszta szeretetből, jót akarásból...)

Leírom neked ujra: "a magyar magzatvédelmi törvény pont az eseben tartja megengedhetőnek az abortuszt, ha a nő úgy véli, hogy nem a testi-szellemi-szociális jóllét állapotában van, vagy ha most abban is van, egy terhesség és szülés által már nem lenne ebben az egészséges állapotban. " - szóval de, a ma Magyarországon legális művi abortuszra váró nő beteg, vagy legalábbis betegségre veszélyeztetett a saját megítélése szerint, ugyanis arról nyilatkozik, hogy nincs a testi-lelki-szociális jóllét, tehát az egészség állapotában, vagy legalábbis a terhessége és szülése ezt veszélyeztetné.

Az embrió meg embrió és nem gyerek, hanem legfeljebb annak a lehetősége - egy olyan lehetőség, amivel vagy élünk, vagy nem - utóbbi ritkábban a saját döntésünk által, sokkal gyakrabban meg azon kívüli okból. És igen, egyértelműen remek, ha valaki a saját szabad akaratából dönthetett, az mindegy, hogy melyik irányban.

(aki nem tesz különbséget EGY embrió és A)gyereke között, abban meg nyilván fel sem fog merülni az abortusz gondolata)

Nem teszek különbséget, mert nincs. Ilyen alapon tegyél ekkora különbséget az ovis, meg az iskolás gyereked között. Ez a különbségtétel legalább annyira abszurd, mint a tiéd. Az embrió is emberi lény, csak még igen fejletlen. De emberi lény. Nem mezei zsurló, nem énekes poszáta, hogy a kedvenc példáimnál maradjak, hanem természetesen ember. És ezt az is tökéletesen tudja, mint tényt, aki minden szívbaj nélkül megöleti. Mert ez nem felfogás kérdése, hanem a tényeké.

A magzatvédelmi törvényt pedig kiidézheted még nekem akár százszor is, ha sok időd van, de nekem már a neve is éppen elegendő, hogy bíráljam. Köszönöm én azt a védelmet, amelyik megöl. Nem, az abortuszos nő nem beteg, kutya baja, csak a saját gyereke életének az árán kívánja változatlanul folytatni az életét. Újra csak a Kőmíves Kelemenné jut az eszembe: abba a történetbe is belehalt szinte mindenki.

Egyetlen erőszakos halálnak volt értelme csupán az emberiség történetében, minden más életáldozat, ha erőszak szüli felesleges, értelmetlen és végtelenül fájó.